Nagyjából két és fél éves lemaradásnál, és az eredetileg a Gemini-programra szánt költségvetés több mint duplájánál tartott a NASA, amikor a Gemini-2 ember nélküli küldetésére sor került. Gus Grissom John Young társaságában aggódva figyelte a startot, a következő űrhajóval már ők indultak: ez lesz a Gemini-3. Nem jó előjel, ha az utolsó ember nélküli űrhajó hiba miatt nem tud felszállni. Ez történt. A blogon Mercury-hétfőket, Gemini-szerdákat és Apollo-péntekeket tartunk. Ha tehát szerda, akkor Gemini. Most Gus Grissom "Gemini!" című könyvéből fordítunk pár részletet magyarra. Íme:

"Végre kezdhettük magunkat szerencsésnek érezni. Ezen a december 9-i napon minden rendszer tökéletesen szerepelt, a visszaszámlálást csak rövid időkre kellett megszakítani, ráadásul, erre is csak párszor került sor.
A szörnyeteg, ami válaszokat adhat majd kérdéseinkre ott tornyosult a maga 33 méteres magasságával a 19-es indítóállás állványzata mellett; a visszaszámlálás percei pedig másodpercekbe fordultak. Ekkor a GT-2 már saját energiaforrásról üzemelt.
„T mínusz 0. Első fokozat gyújtása.”
Felszállás 3 másodpercen belül! Odabenn, a Küldetésirányításnál a gyújtás dübörgése inkább egy tompa, mély morajlásnak hallatszott. Majd az előbbi érzéketlen hang még egyszer megszólalt: „Túlvezérlés!”
Olyan volt ez számunkra, mint egy fültőre mért karate-ütés. A küldetést törölték! Nem volt szükség arra, hogy ezt más mondja meg nekünk, tudtuk magunktól is. A GT-2 aznap már nem repül.

A jó ég tudja, mi romlott el benne. Ahogy annak is csak az égiek a megmondhatói, mennyi ideig tart majd megtalálni a hibát, és ha megtaláltuk, egyáltalán ki lehet-e javítani, és hogyan.
A küldetés törölve. A Gemini-program megint csúszik. Szegény Amerika! Űrutazói ismét megbotlottak a saját lábukban. A Gemini valószínűleg még akkor is az indítóálláson rostokol majd, amikor az oroszok rakétáikkal már javában a Föld és a Mars között ingáznak.
Csalódottság? Frusztráció? Aznap reggel, amikor a GT-2 csődöt mondott, könnyen elképzelhető, miként érezhettük magunkat.
De kedvetlennek? Talán nevetségesen hangzik, és mosakodásnak tűnik, de őszintén hiszem, hogy a küldetés decemberi törlése nagyon megviselte a sajtó képviselőit - jobban, mint minket. Az újságírók, akikkel aznap összefutottam, részvétüket nyilvánították nekem, mintha csak egy közeli családtagot vesztettem volna el. Nem viccelődtek. Érthető okokból én sem, de azért nem voltam az összeomlás határán sem.

Szemszögünkből könnyebb megérteni ezt. A csúszás, aminek még a pontos okát sem ismertük, a mi utunkat is kérdésessé tette, de azért volt még valami, ami ennél jóval közvetlenebb módon érintett minket.

A Titan II Hibaészlelő rendszere (MDS) mindössze 15 milliszekundum alatt észlelte a hidraulikus nyomás csökkenését a kettes számú hajtómű mozgató szerkezetében - utóbbi felelt azért, hogy a hajtómű a megfelelő helyzetben álljon. Az MDS azonnal átkapcsolt a tartalékrendszerre, ami a hajtóművet alapállásba rögzítette. A NASA-nál az volt az előírás, hogy tartalékrendszerrel nem kezdhető meg a repülés. Épp ezért a Titan II-es hajtóműve automatikusan leállt, ha a visszaszámlálás utolsó három másodpercében - amikor még a nagy rakéta a tolóerő felépüléséig rögzítve volt - akár csak egy tartalékrendszer is bekapcsolt.

Namármost, felmerül a kérdés: mi lett volna, ha a hibát semmi nem észleli, és ha mondjuk abban a bizonyos három, gyújtást követő másodpercben a hajtóművek egyike bedobja az unalmast, mialatt John Younggal az űrhajóban épp a felszállásra várunk?

Páran kritizálták a NASA-t, amiért az MDS-rendszert beépítette a Titan rakétába, mivel számukra ez nem volt egyéb fölösleges tehernél, ami további áramkörökkel bonyolította meg a dolgokat. Túlzásba vitt óvatoskodásnak gondolták. De ezek a kritikusok legalább nyugodtak lehettek affelől, hogy nem kell majd a Gemini-űrhajó tetején ülniük. Így könnyű kritizálni.

A tény az, hogy a küldetés megszakítása – akárcsak minden más, ami a Gemini-programban történt – tanulsággal is szolgált: az MDS legalább működött! Egy meghibásodást 15 milliszekundum alatt észlelni sehol nem számítana rossz teljesítménynek. A rendszer egy sokmillió dolláros űrhajót – és potenciálisan két űrhajóst – mentett meg a pusztulástól. A létező összes ellenőrzés és teszt nem szolgáltathatott volna jobb bizonyítékot arra, hogy az MDS valóban működőképes.

Az Asztronauták Murphy törvénykönyvének odaaadó hívei: ami elromolhat, az el is fog romlani. Ez esetben épp a legjobbkor romlott el: még a földön, nem pedig 180 kilométer magasan, sokezer km/h-s sebesség mellett.
Épp ezért az 1964. december 9-én történtek nem számítanak színtiszta vereségnek. Az űrrepülés egyike azon területeknek, ahol a meghibásodás az esetek 99 százalékában fejlődést jelent. És megtanít a türelemre.

Ugyanakkor azt is megtanultuk, hogy a legkeményebb feladat a repülésekre való felkészülés. Ez egy állandó küzdelem, ami gyakran malőrök végtelen sorának látszik: a munka minden fázisában kísértenek, és úgy összekuszálják a dolgokat, hogy gyakran képtelenség magyarázatot találni rájuk.

És mindemellett meg kell őrizni a nyugalmunkat is, ha esetleg valami cinikus pali meg találná kérdezni: „Tényleg szükség van erre az űrutazásdira?”
Szükség van-e rá? Teljes mértékben, sőt, életbevágóan fontos. A Gemini-programban résztvevők közül csak a magam nevében beszélhetek, de nagy tételben mernék fogadni arra, hogy egyikünk sem vett volna részt benne, ha nem hisz teljes szívvel a sikerében. És azt hiszem, tudom a fő okát, hogy miért hittünk benne.
Mondjuk így: Ha nem lett volna Mercury-program, Gemini-program sem lett volna; ha nem lett volna Gemini-program, nem kerül sor az Apollo programra sem – legalábbis, belátható időn belül biztosan nem.
Ha pedig nem lett volna Apollo-program, az azt jelenthette volna, hogy a következő generáció egy más hatalmak által uralt univerzumot örököl tőlünk, és egy olyan világban élhet, amit az űrből ellenőriznek, akár tetszik nekik, akár nem.
Nem akarom, hogy a két fiam ilyen világban éljen. Ez ilyen egyszerű: igen, minderre szükség volt." (Az előző részért kattints ide!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.