Rekonstrukció
2012.06.16. 09:30
Gus Grissom volt a második amerikai űrhajós, útja kis híján tragédiával végződött. Bár vadászpilótaként nagy valószínűség szerint épp elég nagy tragédiának tartotta, hogy elveszítette a gépét. Ami történetesen egy űrhajó volt. Sokak szerint Gus volt a legesélyesebb arra, hogy elsőként a Holdra lépjen, ő azonban az Apollo 1 kabinjában egy gyakorlat során két társával együtt hősi halált halt. Nem tudjuk, mi történt volna. Azt viszont tudjuk, milyen volt a hőskorban űrhajósnak lenni. Ehhez kiváló forrást nyújt Gus Grissom visszaemlékezése, ami a "We Seven" (Mi, heten) c. könyvben jelent meg; ebből pár részletet fordítunk le magyarra. Ekkor a Mercury-program keretében Gus élete első űrugrásán volt túl. 1961-et írunk.
"Már egy ideje az anyahajó fedélzetén voltam, amikor egy tiszt odajött hozzám, és átnyújtotta a sisakomat, amit a süllyedő kabinban hagytam. Valahogy kiszabadult onnan, és ott lebegett a vízen, amíg egy romboló legénysége ki nem szedte a tengerből.
„Tájékoztatásul közlöm” – mondta a tiszt – „hogy egy 3 méteres cápa társaságában úszkált.”
Ez érdekes adalék volt, de csekély vigaszt nyújtott nekem. Annyira keményen dolgoztunk, annyi akadályt leküzdöttünk, hogy a Liberty Bell-t végül elindíthassák, hogy tragikusnak tűnt ez az újabb gikszer, ami az utolsó pillanatban megfosztott minket a kapszulától, és a rajta lévő műszerektől. Különösen nehéz ezt feldolgozni hivatásos pilótaként. A repüléssel töltött éveim során – beleértve a koreai háborút is – ez volt az első alkalom, hogy a gép nem velem együtt tért vissza. Egész pilótakarrieremben a Liberty Bell volt az első gép, amit elvesztettem.
Az eset után hetekig próbáltunk rájönni arra, mi történhetett, és hogyan. Kabinokba másztam be, hogy megpróbáljam rekonstruálni a mozgásomat, hátha újra kiváltom a hibát.
Eredménytelenül. A retesz, ami lerobbantja az ajtópántokat a kabinról, annyira kívül esett a mozgásteremen, hogy kifejezetten oda kellett volna nyúlnom, és úgy ráütni. Semmi ilyet nem tettem. Még a könyökömmel is össze-vissza csapkodtam, de úgy sem tudtam véletlenül nekiütközni. Rejtély marad, hogyan robbant ki az ajtó a helyéről. És attól tartok, hogy most már örökre az is marad. Egyike a felfoghatatlan dolgoknak.
Szerencsére, a telemetriai adatokért felelős rendszer jól működött a repülés során, és elég információnk volt ahhoz, hogy választ kapjunk azokra a kérdésekre, amiért igazából elindultam. Persze, hiányzott a kapszula. Filmfelvételek és adatszalagok voltak a fedélzetén, amiket szerettünk volna tanulmányozni. Mivel maga a repülés jól ment, úgy gondoltuk, hogy az MR-4 teljesítette feladatát. Számos értékes és fontos dologra bukkantunk, némelyek megerősítették Al Shepard tapasztalatait, és kettős bizonyítékul szolgáltak. Mások újkeletűek voltak:
Az ablak továbbra is a pilóta legjobb barátja maradt. Hatalmas segítségnek bizonyult, amikor az űrben való pozíciónk, vagy az űrhajó helyzetének meghatározásáról volt szó.
A működésbe lépő fúvókák és a pirotechnikai berendezések hangját nagyon jól lehetett hallani odabenn, ami szerintem jó és megbízható támpontot ad arról, hogy a rendszer miként működik. A műszerfal villogó fényei jók lesznek tartaléknak, és segítenek megállapítani, ha valami nem működik, holott kellene. De a gép különböző durranó, ropogó, sűvítő hangjai is jó visszajelzést adtak a különböző rendszerek működéséről.
A közepes erősségű rázkódás és vibráció, amit megtapasztaltunk, akár a légkörbelépés során is, nem zavarhatja a jövő pilótáját feladatai teljesítésében. Ezt Shepard is így gondolta, és én is osztom véleményét.
A súlytalanság nem hátráltatott egyikünket sem feladataink teljesítésében, és nem okozott problémát a kezelőszervek működtetése sem ez idő alatt.
Volt még néhány fehér folt a kiképzésünkben, ezek kivétel nélkül könnyen orvosolhatók – így például az, hogyan ne süllyedj el, miután visszatértél az űrből.
Minden fejfájásunk és a szomorú végkifejlet ellenére az űrhajó teljesítette küldetését. Az indítóállástól 487 kilométerre landoltam, 190 kilométer magasra repített engem 8317 km/h sebességgel, az út során öt percre megtapasztaltam a súlytalanságot, majd végül biztonságban és becsülettel haza is hozott. Ezek számítottak igazán.
Maga a rendszer működőképes volt. A bosszantó problémákat pedig meg lehet oldani. És mindannyian fellélegeztünk, hogy felfedeztük ezeket. A fejlesztésnek még mindig abban a fázisában voltunk, amikor ilyen hibákra és problémákra számítani lehetett. Azzal, hogy küldetésemen rájöttünk ezekre, azt jelentette, hogy megelőzhetjük a hasonló esetek előfordulását a jövőben.
Második, és egyben utolsó űrugrásunkkal a hátunk mögött, most már készen álltunk a nagy megmérettetésre." (Folyt.köv.)
Háztáji Puli
"Amikor először láttam a Facebook profilképét, azt gondoltam, hogy fotómodell, de végül kiderült, hogy űrrepülőket tervez. A diplomáját Floridában szerezte aerospace engineering szakon, egy jelenleg is futó hazai gyártású tévésorozatban róla mintázták az egyik karaktert, a Puli Space Technologies csapat tagjaként pedig jelen pillanatban is azon dolgozik, hogy a Holdra juttasson egy űrjárművet. És még csak 26 éves."
Így kezdődik az a cikk, amiben legszexibb csapattagunkról olvashattok.
Facebook-challenge: Dr. Pacher Tibor főpulink a Google által szponzorált Lunar X Prize holdversenyben résztvevő csapatai részére szervezett eseményen - "Team Summit" - tartott május 30-án előadást, illetve hallgatta meg versenytársaink beszámolóit Washingtonban. Valószínűleg kicsit fel akarták dobni a hangulatot, amikor a Part-Time Scientists és a Puli csapatvezetője fogadott egymással, hogy nagyon rövid idő leforgása alatt melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz!
Juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba, kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
petru 2012.06.16. 12:27:54
Überspannung 2012.06.16. 13:07:01
Talán egy szép napon együtt száguldunk majd a végtelen űr felé... :P