Gus Grissomnak egy fénysugár okozott riadalmat, attól félt ugyanis, hogy megvakul. A kiképzés során a gravitáció 16-szorosát kellett elviselniük a Mercury-program űrhajósainak, ehhez képest szinte gyerekjátéknak tűnt a légkörbe való visszatérés: ekkor átlagosan 11 G terhelés érte őket. Sokak szerint Gus volt a legesélyesebb arra, hogy elsőként a Holdra lépjen, ő azonban az Apollo 1 kabinjában egy gyakorlat során két társával együtt hősi halált halt. Nem tudjuk, mi történt volna. Azt viszont tudjuk, milyen volt a hőskorban űrhajósnak lenni. Ehhez kiváló forrást nyújt Gus Grissom visszaemlékezése, ami a "We Seven" (Mi, heten) c. könyvben jelent meg; ebből pár részletet fordítunk le magyarra. Ekkor a Mercury-program keretében Gus élete első űrugrásán vett részt. 1961-et írunk.

"A repülés során szinte minden a terv szerint ment. Nagyon furcsa érzés volt, amikor a kapszula átbukfencezett, annak érdekében,hogy a fékezőrakéták a megfelelő pozícióba kerüljenek. Először azt gondoltam, hogy elvesztettem az irányítást az űrhajó fölött. De mindeközben szemernyi hányingert sem éreztem. Amikor ellenőriztem a műszereket, láttam, hogy minden rendben, és hogy ez a manőver pontosan olyan, amit a gyakorlatok során korábban már megtapasztaltam.
Amikor az átfordulás elkezdődött, fénynyaláb világított be a kabinba. Ez volt a Nap. Számítottam rá, hogy be fog sütni, de amikor a napsugarak a törzsömön végighaladtak, egy pillanatra megijedtem, nehogy közvetlenül a szememet érjék, és megvakuljak. A kabin többi részén minden teljes sötétségbe borult, eltekintve ettől a vékony fénycsíktól. Ez végigpásztázta a testemet, majd eltűnt, ahogy a kabin befejezte az átfordulást.

Nem csekély problémáim voltak ugyanakkor a kabin helyzetét szabályozó kezelőszervekkel. Úgy tűnt, mintha beragadtak volna: nehézkesen mozogtak, és a kabin nem mindig úgy reagált, ahogy azt elképzeltem. Először is a legyezőirányú mozgásért felelős kezelőkar hajlamos volt túllőni a célon. És ez, kiegészítve azzal, hogy ezzel egyidejűleg az ablakon át tanulmányoztam a dolgokat, eléggé lelassított. Próbáltam utolérni magam, de ezúttal a kabin bólintó, fel-le mozgatásáért felelős kezelőszervek reagálták túl a dolgot. Újra megpróbáltam legyezőirányban változtatni a helyzetemet, de a beavatkozás megint túlvezéreltre sikeredett. Mindez azt jelentette, hogy a tervezetthez képest tovább tartott a kezelőszervek kipróbálása, és amikor a tesztelésükre szánt idő lejárt, lemaradásban voltam az ütemezéshez képest. A fékezőrakétákat manuálisan akartam beindítani, ezzel egyidőben pedig a kézivezérléssel kívántam a kabint a megfelelő helyzetben tartani. Ez nem tartozott a küldetés kritikus elemei közé, mivel ballisztikus pályán voltam: mindössze ki akartuk próbálni a fékezőrakétákat. Ugyanakkor úgy éreztem: akkor is elboldogultam volna, ha történetesen földkörüli pályán lettem volna. Nem volt nagy ügy, egyszerűen csak nem működött tökéletesen. És végső soron a hibák felfedezése volt a fő oka annak, hogy idefenn voltam: ezek kijavítása után léphettünk tovább a következő szintre.

Miután a tervezett időben, kézi vezérléssel beindítottam a fékezőrakétákat, kinéztem az ablakon. Láttam, hogy a kabin határozottan jobbra veszi az irányt. Arra készültem, hogy gyújtás közben majd a földi viszonyítási pontok és a horizont segítségével tartom majd megfelelő helyzetben a kabint. De amikor észleltem, hogy a kabin jobbra tendál, gyorsan visszatértem a műszerekhez.

Nagyon össze kell szedni magad, amikor a fékezőrakéták bekapcsolnak, mert alaposan fenéken rúgnak, és fogalmad sincs arról, melyik irányból érkezik a lökés. Ez volt az a pont, ahol hasznát vettem volna annak, ha több időt töltök az ALFA-szimulátorban: magabiztosabb lettem volna, már ami a szabad szemmel való manőverezést illeti, és nem éreztem volna sürgős szükségét, hogy visszameneküljek az általam leginkább ismert műszeres vezérléshez.

Fura érzés volt, amikor a fékezőrakéták bekapcsoltak. Mielőtt erre sor került volna, az a határozott érzésem volt, hogy hátrafelé repülök – ami egyébként így is volt. Amikor azonban a fékezőrakéták működésbe léptek, hogy lelassítsanak, azt éreztem, hogy épp a másik irányba haladok. Természetesen ez csak illúzió volt. Csak a sebességem változott, az irány nem.
A kezelőszervekkel való problémáim ellenére sikerült 22 másodperc erejéig stabilan tartani a kabin helyzetét, amíg a három fékezőrakéta befejezte működését. Mikor a küldetés 6. percében és 7. másodpercében a fékezőrakétákat tartalmazó blokk levált, kinéztem a periszkópon, úgy tűnt, mintha az egyik hajtóművet láttam volna. A fékezőblokk és rögzítőelemei egy ideig még körülöttem keringtek, majd eltávolodtak tőlem, pont úgy, ahogy ennek történnie kellett. A hőpajzs ezzel teljesen szabaddá vált, mielőtt megkezdtük volna a légkörbe lépést.

A légkörbe lépés - amiről pontosan tudtam, hogy elég trükkös szakasza lesz a küldetésnek - végül eseménytelenül telt. De még így is értek érdekes élmények. Egyszer olyasmit láttam, ami leginkább a légkörrel bírkózó hőpajzs felől érkező füstre vagy kondenzcsíkra hasonlított. Biztos vagyok benne, hogy ekkor lökéshullámokat láttam. Ezen a ponton igencsak pattogós volt az utunk, és a gravitáció sokszorosa préselt az ülésbe: 11,2 G. De nem izzasztott meg; korábban a centrifugában 16 G terhelést is kaptam, ez ahhoz képest semmiségnek tűnt.
Ezen kívül hallottam valami fura robajt is a kabin belsejében. Ezt valószínűleg a tompa, kiszélesedő orrával a légkörön átszáguldó kapszula okozta." (Folyt.köv.)

Háztáji Puli

Az első magyar Holdprojekt keretében, a Google Lunar X PRIZE versenyében résztvevő egyetlen magyar csapat (Team Puli Space) értékesítési és termékmenedzseri feladatok ellátására karizmatikus, egyedi kihívásokat szerető, dinamikus szakembert  keres, megbízási alapon.

Feladatok

• a Puli Space projekt marketing és merchandising termékeinek értékesítése
• termékportfólió kezelése, továbbfejlesztése
• marketing kampányok és akciók megtervezése, kivitelezése
• ajánlatok, szerződések elkészítése és nyilvántartása
• meglévő üzleti partnerekkel való kapcsolattartás, együttműködés
• új ügyfelek közvetlen megkeresése

Elvárások

• kommunikációs szintű angol nyelvismeret
• felhasználói szintű számítástechnikai ismeretek (Open Office, Google Docs)
• kiváló kapcsolatteremtő és kommunikációs készség
• önálló, precíz munkavégzés, mobilitás

Előny

• „New Frontier“ affinitás
• az űrkutatás, űrtevékenység rajongója
• kiterjedt, releváns, élő kapcsolati tőke

Amit kínálunk

• Egyszeri, egyedülálló lehetőség!
• nagyszerű csapat
• nemzetközi és interdiszciplináris projekt
• ambíciózus célok (hmm nem csak a Hold!!!)
• alapdíj + attraktív jutalék, megegyezés szerint

A jelentkezéseket, magyar és angol nyelvű szakmai önéletrajzzal, emailben várjuk a tibor.pacher kukac pulispace.com címre.

Facebook-challenge: Dr. Pacher Tibor főpulink a Google által szponzorált Lunar X Prize holdversenyben résztvevő csapatai részére szervezett eseményen - "Team Summit" - tartott május 30-án előadást, illetve hallgatta meg versenytársaink beszámolóit Washingtonban. Valószínűleg kicsit fel akarták dobni a hangulatot, amikor a Part-Time Scientists és a Puli csapatvezetője fogadott egymással, hogy nagyon rövid idő leforgása alatt melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz!

Juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba,  kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.