John Glenn-nel korábban fogadást kötött Gus Grissom: Glenn szerint Grissom a nappali órákban „csillagokat lát majd” űrugrása során, ő viszont arra tippelt, hogy nem fog. Glenn vesztett, Gus ugyanis egy bolygót látott, ezt hitte csillagnak. Sokak szerint Gus volt a legesélyesebb arra, hogy elsőként a Holdra lépjen, ő azonban az Apollo 1 kabinjában egy gyakorlat során két társával együtt hősi halált halt. Nem tudjuk, mi történt volna. Azt viszont tudjuk, milyen volt a hőskorban űrhajósnak lenni. Ehhez kiváló forrást nyújt Gus Grissom visszaemlékezése, ami a "We Seven" (Mi, heten) c. könyvben jelent meg; ebből pár részletet fordítunk le magyarra. Ekkor a Mercury-program keretében Gus élete első űrugrására készülődött.

"Ezúttal a visszaszámlálás során belefutottunk egy-két problémába. A robbanótöltettel felszerelt ajtópántok egyike kimozdult a helyéről, és T mínusz 45 percnél a csere erejéig leállították a visszaszámlálást. 30 perces szünet következett, majd folytatódott a visszaszámlálás, és ez egészen T mínusz 30 percig tartott. Ekkor azért állíttatták meg az órát a technikusok, hogy lekapcsolják az indítóállás keresőreflektorait. Már javában világos volt, másrészt a lámpák zavarták volna a hordozórakéta telemetriáját.
T mínusz 15 percnél aztán újra megállt az óra, ezúttal pár felhő átvonulására vártunk, hogy a kamerák akadálytalanul rögzíthessék utamat. Ez 41 percig tartott. Eközben azzal töltöttem az időt, hogy mély levegővételekkel próbáltam megnyugtatni magam. Befeszítettem a karjaimat és a lábaimat, nehogy túlzottan bemerevedjenek. Végül az utolsó felvonásban Deke Slayton hangját hallottam, amint visszafelé számolt: "Öt… négy… három… kettő… egy".
Aztán a felszállás pillanatában Al Shepard emlékeztetett engem a José Jiménez felvételre, ami annak idején őt megnyugtatta egy kicsit repülés előtt – egy ebből való idézettel köszönt el tőlem a rádión:
„Aztán ne pityeregj túl sokat.”

A felszállás simán ment. Éreztem, hogy rázkódás fut végig a hordozórakétán, és hallottam a hajtóművek gyújtását is. Másodpercekkel később számolni kezdte az indítás óta eltelt időt a műszerfalra szerelt óra. Ráütöttem a Time Zero Override-ra, így biztos lehettem abban, hogy minden szinkronban működik egymással. Elindítottam az órán a stoppert, és ennek megtörténtéről rádión értesítettem a földi irányítást. Az indítás óta 50 másodperc telhetett el, amikor enyhe vibrációt éreztem, ez csak mintegy 20 másodpercig tartott. Nem volt durva. Minden szépen ment és könnyedén – pont úgy, ahogy Al sejtette, hogy ezúttal történni fog. Minimális rázkódásra készültem, amikor 11 000 méterre értem, és átléptem a Mach 1-et, a hangsebességet. Al-nek ezen ponton voltak gondjai, űrhajója meglehetősen rázkódott, és a vibráció miatt nem is látott tisztán. De repülése óta pár dolgot kijavítottunk, és úgy tűnik jó irányban változtattunk. Javítottuk a borítást, hogy jobbak legyenek az űrhajó aerodinamikai tulajdonságai ott, ahol a kapszula és a Redstone összekapcsolódott egymással, valamint kipárnáztuk a fejem környékén az ülést. Semmi problémám nem volt, tisztán láttam a műszereket.

A telemetriai adatokat rögzítő szalagokból kiderült - ezek 15 másodpercenként rögzítették Grissom testének fiziológiai változásait - hogy pulzusa 65 és 116 között alakult a visszaszámlálás alatt, csúcspontját – 171-et – akkor érte el, amikor a fékezőrakéták bekapcsoltak. Légzésszáma percenként 12-ről 32-re nőtt a repülés alatt. Hallása a repülés egész ideje alatt jó volt. Noha az volt az érzése, hogy bejelentkezései alkalmával túlságosan hadar, mivel szerette volna, ha a szalagok minden benyomását rögzítik, Grissom 81 különböző üzenetét tisztán és világosan lehetett érteni.

Enyhe bukdácsolást éreztem, amikor a Redstone hajtóműve az indítástól számított 142. másodpercben leállt, és a mentőrakéta 10 másodperccel később levált. Ekkor elvesztettem a tájékozódásomat. De tudtam, mi okozza ezt, és egyáltalán nem zavart. Hallottam a mentőrakéta gyújtását, ahogy a kabinhoz rögzítő pántok lerobbannak – ezek rögzítették a kapszula tetejéhez.
Láttam, amint tőlem jobbra a mentőrakéta elhúz felfelé: hosszú és kecses tárgy volt a fekete égen. Ekkor hallottam, amint bekapcsolnak a kapszulát a Redstone-ról leválasztó rakéták. Robajt hallottam, és egy határozott rúgást éreztem, amikor működésbe léptek. A levált hordozórakétát – Al-hez hasonlóan – én sem láttam.

Immár teljesen magam voltam. Röviddel felszálllás után bárányfelhőkön mentem át, aztán elárasztott a napfény. Az ég kék volt, később sötétkék lett, majd – igencsak hirtelen – feketére váltott. Al ezt sötétkéknek látta. Nekem tintafeketének tűnt. Egy nagyn keskeny, homályos szürkés sáv volt az átmenet a kék és a fekete között. Nagyon látványos volt, amikor kékről feketére váltott az ég. A földet fényesnek láttam. Némi nehézséget okozott a felhőtakaró alól kilátszó szárazföld beazonosítása. De még így is csodálatos volt, amit az ablakon át lefelé láttam: gyönyörű színárnyalatokat figyelhettem meg, ezeket a víz kékje, a tengerpartok fehér sávja és a szárazföld barna színe hozta létre. Később, amikor elértem a súlytalanságot és a 160 kilométeres magasságot, ami közel volt a repülésem legmagasabb pontjához, ismét lenéztem: élesen és tisztán kivehető volt Cape Canaveral. Még az épületeket is láttam. Ez volt a legjobb viszonyítási pont helyzetem meghatározására.

Kisilabizáltam a Banana Rivert, és a tőle délre fekvő félszigetet. Aztán felfedeztem Florida déli partját. Láttam azt, ami szerintem West Palm Beach lehetett. Kubát viszont egyáltalán nem láttam. A magas légköri cirrus-felhőzet gyakorlatilag minden eltakart - leszámítva a Daytona Beachtől a szárazföld belseje felé húzódó területet Orlandóig és Lakelandig, az Okeechobee tóig egészen Florida déli csücskéig. Nem semmi panoráma volt.

Aztán egyszer csak az ablak közepe táján egy gyenge fényű csillagot pillantottam meg. Legalábbis, úgy véltem, hogy egy csillag lehet, megfigyelésemről így is számoltam be a rádión. Olyan fényes volt, mint a Sarkcsillag. Tétje volt a dolognak, ugyanis John Glenn-nel korábban fogadást kötöttem: szerinte a nappali órákban „csillagokat látok majd”, én arra tippeltem, hogy nem fogok. Tudtam, hogy a légkör torzító hatása nélkül elvben látni kellene a csillagokat, de nem tartottam valószínűnek, hogy a szemem elég gyorsan alkalmazkodik majd a sötétséghez, és észre is veszem őket. Mint később kiderült, John vesztette el a fogadást. A Vénuszt láttam ugyanis, ami ugyebár egy bolygó. Így hát John-nak kellett állnia a cechet." (Folyt.köv.)

Háztáji Puli

Az első magyar Holdprojekt keretében, a Google Lunar X PRIZE versenyében résztvevő egyetlen magyar csapat (Team Puli Space) értékesítési és termékmenedzseri feladatok ellátására karizmatikus, egyedi kihívásokat szerető, dinamikus szakembert  keres, megbízási alapon.

Feladatok

• a Puli Space projekt marketing és merchandising termékeinek értékesítése
• termékportfólió kezelése, továbbfejlesztése
• marketing kampányok és akciók megtervezése, kivitelezése
• ajánlatok, szerződések elkészítése és nyilvántartása
• meglévő üzleti partnerekkel való kapcsolattartás, együttműködés
• új ügyfelek közvetlen megkeresése

Elvárások

• kommunikációs szintű angol nyelvismeret
• felhasználói szintű számítástechnikai ismeretek (Open Office, Google Docs)
• kiváló kapcsolatteremtő és kommunikációs készség
• önálló, precíz munkavégzés, mobilitás

Előny

• „New Frontier“ affinitás
• az űrkutatás, űrtevékenység rajongója
• kiterjedt, releváns, élő kapcsolati tőke

Amit kínálunk

• Egyszeri, egyedülálló lehetőség!
• nagyszerű csapat
• nemzetközi és interdiszciplináris projekt
• ambíciózus célok (hmm nem csak a Hold!!!)
• alapdíj + attraktív jutalék, megegyezés szerint

A jelentkezéseket, magyar és angol nyelvű szakmai önéletrajzzal, emailben várjuk a tibor.pacher kukac pulispace.com címre.

Facebook-challenge: Dr. Pacher Tibor főpulink a Google által szponzorált Lunar X Prize holdversenyben résztvevő csapatai részére szervezett eseményen - "Team Summit" - tartott május 30-án előadást, illetve hallgatta meg versenytársaink beszámolóit Washingtonban. Valószínűleg kicsit fel akarták dobni a hangulatot, amikor a Part-Time Scientists és a Puli csapatvezetője fogadott egymással, hogy nagyon rövid idő leforgása alatt melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz!

Juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba,  kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.