Gus Grissom a tervezett start előtt átesett még egy utolsó orvosi vizsgálaton, a doki leginkább a vérnyomása miatt aggódott. Ugyanis túl alacsony volt. Sokak szerint Gus volt a legesélyesebb arra, hogy elsőként a Holdra lépjen, ő azonban az Apollo 1 kabinjában egy gyakorlat során két társával együtt hősi halált halt. Nem tudjuk, mi történt volna. Azt viszont tudjuk, milyen volt a hőskorban űrhajósnak lenni. Ehhez kiváló forrást nyújt Gus Grissom visszaemlékezése, ami a "We Seven" (Mi, heten) c. könyvben jelent meg; ebből pár részletet fordítunk le magyarra. Ekkor a Mercury-program keretében Gus élete első űrugrására készülődött.

"A vasárnap meglehetősen laza volt. Elfogyasztottuk diétás reggelinket, ami szűrt narancsléből, egy szelet húsból és buggyantott tojásból állt – mindez kávé, tea, vagy bármi más élénkítő nélkül értendő. Ezután a repülőorvosi helyiségbe mentem, hogy felpróbáljam azt a pár vadonatúj csuklógyűrűt, amit a szkafanderemhez készítettek. Fémből voltak, és görgős csapágyakon forogtak, emiatt aztán jóval szabadabban tudtam mozgatni a kezeimet. Délután John-nal beültünk az autóba, és a Patrick Légibázis felé vettük az irányt, hogy az utolsó orvosi vizsgálatot elvégezzék rajtunk. Amikor ezzel megvoltunk, visszautaztam Cape-re, és adtam egy esélyt a horgász-szerencsének. Jack Jackson, egyik orvosunk volt velem, ő egy szép példányt fogott. Én semmit. Mielőtt ágyba bújtam volna, felhívtam Betty-t, és úgy tűnt, hogy jól van. Scottal és Markkal is beszéltem, a napot úszással és baseball-lal töltötték. Minden rendben volt.

17-e hétfő, a start előtti nap csöndesen telt. Pihentem a lakrészünkben, majd délután részt vettem egy rövid megbeszélésen, és ötkör már ágyban voltam. 10:30-kor Bill Douglas azzal ébresztett, hogy az indítást rossz idő miatt elhalasztották.
Nem sok tennivalóm maradt másnap reggelre a horgászáson kívül, próbáltam ellazítani magam. Egy sügért fogtam, de úgy tűnt, hogy csöppet sem örül jobban az időjárásnak, mint én, így visszadobtam, és visszamentem egy másik értekezletre.

Annyi pozitívum azért volt a történtekben, hogy a halasztásról még azelőtt döntöttek, hogy feltöltötték volna a Redstone-t folyékony oxigénnel – így csak 24 órát csúsztunk 48 helyett.
Éjjel megnéztem Wyatt Earp műsorát a tévében, és kilenckor már ágyban is voltam. Négy órát aludhattam, amikor felébredtem, és azon tűnődtem, hogy hány óra lehet, és milyen odakint az idő. Ekkor jött be Bill Douglas a szobába, majd leült az ágyra. Pár pillanatig csöndben ült, kérdő tekintetemre csak ennyit mondott: „Hát, kelj fel.”
„Mi a helyzet?” – kérdeztem.
Bill elmondta, hogy egy órával előrébb hozták a startot, ami így reggel 7 órára került - megpróbálták beelőzni a rossz időt. Bár álmos voltam, annyit mindenesetre felfogtam, hogy hogy ezúttal tényleg megkíséreljük a repülést.
„Helyes” – feleltem, és felálltam az ágyról.
Fél órám volt a reggelire, másik fél órám maradt egy gyors orvosi vizsgálatra, 10 perc jutott a szenzorok felcsatolására, amik a pulzusomról, hőmérsékletemről és a légzésszámról közvetítenek adatokat a földi irányítás részére. További 30 percig tart felvenni a szkafandert, majd 25 perc van a nyomáspróbára: az űrruha nem ereszt-e valahol. Az ezt követő 30 percben a furgonnal kellett eljutni az indítóálláshoz. 45 percet megspóroltam azzal, hogy előző este megborotválkoztam és letusoltam. Szemmel láthatóan valaki elfelejtett szólni a konyhán a korábbi start időpontról, mert 1:45-kor még nem készült el a reggeli. Úgy döntöttünk, hogy először az orvosi vizsgálatra megyünk, és csak aztán eszünk. Magamra kaptam a fürdőköntösemet, és elindultam az orvosi szoba felé. Ott semmi szokatlan nem történt, leszámítva azt, hogy Bill Douglas hitetlenkedve fogadta a vérnyomás-mérés eredményét.
„Nem lehet ennyire alacsony” – egyre csak ezt ismételgette.
„Hát, kicsit feljebb tornázhatom a kedvedért” – javasoltam.
„Nem kell" – válaszolt Bill – „de azért szerintem egy picivel izgatottabb is lehetnél”.
Bevallom, nem voltam az.

Reggeli előtt nem sokkal George Ruff-fal beszéltem egy rövidet, ő volt az ügyeletes agykurkászunk. Arra kért, hogy meséljek az érzéseimről, majd egy gyors szó- és számjáték következett – gondolom azért, hogy megbizonyosodjon épelméjűségemről. Ezt az időt használtam fel arra is, hogy befejezzem a csomagolást, és hogy megmondjam John Glenn-nek, milyen cuccokat vigyen magával Grand Bahama Island-re, hogy átöltözhessek, miután a mentőhajóról megérkezem. Előre el akartam intézni ezeket az apróságokat, hogy a későbbiekben semmi ilyesmi ne járjon a fejemben.

Scott Carpenter, John Glenn és Walt Williams műveleti igazgató társaságában reggeliztem, utóbbi kíséri figyelemmel az összes beérkező adatot, beleértve a telemetriát, az időjárást, valamint azt is, ami az űrhajómról, a Redstone-ról fut be a központba. Mindezek tudatában ő dönti el, hogy indulhat-e a küldetésem, és ha igen, akkor pontosan mikor.

2:55-kor az orvosok elkezdték rámragasztani szenzoraikat. Előzőleg apró jeleket tetováltak a bőrömre, hogy az érzékelők pont a megfelelő helyre kerüljenek. Az egyetlen dolog, amire emlékszem az, hogy mindenki kacsintgat és vigyorog. Kötelességüknek érezhették, hogy felvidítsanak engem. Azt gondoltam magamban, hogy inkább ők vannak berezelve - legalábbis, nagyon úgy tűnt számomra. Ez aztán szöget ütött a fejemben, és rádöbbentem, hogy rajtam kívül mindenki más ideges.

A kései reggeli miatt 10 perces időhátrányban voltunk, amikor a szenzorokat rám aggatták.  Úgy számoltuk, hogy kicsivel gyorsabban öltözöm majd a szkafanderbe, és így behozzuk a lemaradást. Odakint már javában dolgoztak a madárkán, és nekem pont velük szinkronban kellett kiérnem az indítóálláshoz - akkor, amikor a Redstone-nal kapcsolatos teendőikben ők is itt tartottak, és készen álltak a fogadásomra.
 
3:10-kor beöltöztem a szkafanderbe, és a nyomáspróba után, 4:15-kor szálltunk be abba a nagy furgonba, ami kivitt a rakétához. A furgon ugyanaz volt, amiben Al Shepard-ot korábban kikísértem az indítóálláshoz. Volt benne egy tartalék szkafander, valamint tartalékszenzorok is a felszerelés részét képezték – arra az esetre, ha a 20 perces út során valami történne a rám szerelt érzékelőkkel. Akár menetközben is átöltözhettünk, és az út során bármikor ellenőrizhettük a ruha nyomását. Ugyanakkor új elem is volt a járművön. Valaki ugyanis a furgon ajtajának belsejére egy rövid üzenetet biggyesztett:
„Shepard és Grissom Expressz” – olvastam. Ez feldobta a napomat." (Folyt.köv.)

Háztáji Puli

Az első magyar Holdprojekt keretében, a Google Lunar X PRIZE versenyében résztvevő egyetlen magyar csapat (Team Puli Space) értékesítési és termékmenedzseri feladatok ellátására karizmatikus, egyedi kihívásokat szerető, dinamikus szakembert  keres, megbízási alapon.

Feladatok

• a Puli Space projekt marketing és merchandising termékeinek értékesítése
• termékportfólió kezelése, továbbfejlesztése
• marketing kampányok és akciók megtervezése, kivitelezése
• ajánlatok, szerződések elkészítése és nyilvántartása
• meglévő üzleti partnerekkel való kapcsolattartás, együttműködés
• új ügyfelek közvetlen megkeresése

Elvárások

• kommunikációs szintű angol nyelvismeret
• felhasználói szintű számítástechnikai ismeretek (Open Office, Google Docs)
• kiváló kapcsolatteremtő és kommunikációs készség
• önálló, precíz munkavégzés, mobilitás

Előny

• „New Frontier“ affinitás
• az űrkutatás, űrtevékenység rajongója
• kiterjedt, releváns, élő kapcsolati tőke

Amit kínálunk

• Egyszeri, egyedülálló lehetőség!
• nagyszerű csapat
• nemzetközi és interdiszciplináris projekt
• ambíciózus célok (hmm nem csak a Hold!!!)
• alapdíj + attraktív jutalék, megegyezés szerint

A jelentkezéseket, magyar és angol nyelvű szakmai önéletrajzzal, emailben várjuk a tibor.pacher kukac pulispace.com címre.

Facebook-challenge: Dr. Pacher Tibor főpulink a Google által szponzorált Lunar X Prize holdversenyben résztvevő csapatai részére szervezett eseményen - "Team Summit" - tartott május 30-án előadást, illetve hallgatta meg versenytársaink beszámolóit Washingtonban. Valószínűleg kicsit fel akarták dobni a hangulatot, amikor a Part-Time Scientists és a Puli csapatvezetője fogadott egymással, hogy nagyon rövid idő leforgása alatt melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz!

Juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba,  kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.