Iteráció 2. Nem túl izgi, nemde? Az űrkutatás egy olyan társasjáték, amiben a mérnökök kifejezéstelen tekintetű szóparavánok mögé rejtik a külvilág elől az izgató lényeget, mindössze egy-egy apró szúette kukkolónyílást hagyva a bölcsész számára. Aki más lehetősége nem lévén, kétségbeesésében úgy ráfekszik erre, hogy egyszer csak eldől a spanyolfal. És remélhetően nem egy mérnök lesz mögötte.

Ott tartottunk, hogy hangzásra az Iteráció 2 a világ legunalmasabb dolgainak egyike. Pedig nem az, és ezt megpróbáljuk most érzékeltetni is. Mégpedig a NASA-val.
Az amerikai űrhivatal számos párhuzamosan futó projektjeinek egyike az Athlete. Az Atléta. Ez lényegében egy kéttonnás, hatlábú mutáns pók, amivel most minden elképzelhetőt megcsinálnak: a padlóhoz csapdossák, lábánál fogva lengetik, egyszóval szívatják rendesen.
Nos, ez mindössze egy földi tesztelésre szánt modell. Ha aztán a szadista mérnökök már eleget csapkodták a földhöz, akkor készítenek belőle egy kétszer akkora böhöm állatot: az megy majd a Holdra. Meg a Marsra, esetleg egy aszteroidára is.

Az idei első félévben mi is egy ilyen modellt készítünk, tesztelésre; persze, jóval szerényebb méretekben: a miénk mindössze 10 kilós lesz. Ha elkészül, az egyben azt is jelenti, hogy mérnökeink minden gyerekkori frusztrációjukért kárpótlást vehetnek rajta, mert a mérnök az már csak ilyen, bármely pontján is él a világnak: minden látens agresszióját a kreálmányán tölti ki. Természetesen, kemény tesztek formájában.

A videón látható Atléta igazából csak egy alváz, erre kerül majd a rakomány, ami akár egy embereket is szállító karosszéria is lehet. Mivel a kerekek a végtagok végén vannak, a szerkezet képes kisebb sziklákat átlépni, vagy csak egyszerűen kirántja magát a csávából, ha a finom szemcséjű homok túszul ejti. Emiatt nincsenek traktorméretű kerekei, ami egyben azt is jelenti, hogy kisebb motor is elég bele. Ez már a spórolás évszázada: a NASA-nak is számít minden lefaragott kiló, amivel könnyebb lesz az indítóálláson várakozó rakéta. Hiszen minden egyes kiló dollármilliókat jelenthet, a célpont távolságától függően.

A NASA mérnökei ennél is továbbmentek: nincs külön motorja a kerekeknek, és egy másik motor, ami majd a ráaggatott műszerarzenált működteti. A két tevékenységet ugyanis egy és ugyanarra a motorra bízzák. Ha a kerékre nincs szükség, az szimplán csak elfordul, lehetővé téve, hogy ugyanaz a motor kerék helyett immár egy fúróberendezést hajtson meg – ez látható épp a videón (00:30-tól).
A végtagok ráadásul elnyelik az ütközéskor fellépő energiákat, tehát tényleg úgy érkezik majd, mint a fáról startoló pók kedvesünk nyakára. Ami azt jelenti, hogy gyenge gravitációjú helyeken, mint mondjuk egy aszteroida, nem kell túl sokat bajlódni holmi fékezőrakétákkal.

Az Atlétának még sokáig kell küszködnie a szadista kedvű mérnökökkel, Pulinkra - amely a képen az egyik korábban vizsgált botkerék konfigurációval látható - is még három lépcső masszív megpróbáltatása vár a másodikra való felugrása után, úgymint: Iteráció 3, 4, 5. De ez utóbbi már a Holdraszállást, és a küldetés teljesítését is magában foglalja. További részleteket itt olvashattok arról, hogy hol tartunk jelenleg.

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.