Űrképesség
2011.12.16. 09:30
Az egzotikus csengésű I2-es fázis egy meglehetősen fontos fejlődési stádium a Puli egyedfejlődésében, jelentősége talán csak a fallikus szakaszéval mérhető össze a kissrácok életében: mindent meghatároz, így azt is, hogy felnőttként melyik kézzel húzza majd le valaki a sliccét.
Az Iteráció 2-ről annyit mindenképpen tudni kell, hogy már jóval több mint az I1, de még nem éri el az I3-at. Most röviden csak annyit, hogy az I1 a főbb irányok kijelölésével és két egyszerű bemutató roverünk tervezésével és készítésével telt el, és hivatalos GLXP csapattá válásunkkal záródott.
Nadeszóval, az I2 lényege az, hogy még itt a Földön a komplett holdraszállás utáni történetet lejátsszuk egy szigorú forgatókönyv alapján, amit mérnökeink kedvéért hívhatunk akár protokollnak is. Ehhez jelenleg is készül egy terepasztal gödöllői bázisunkon, egy földi használatra szánt holdjáró, no meg egy - majdnem - komplett leszállóegység-modell is, ez utóbbi coming outjára a tervek szerint december 21-án kerül sor a Google Magyarország karácsonyi ünnepségén. Az I2-ben ennek a mérnökeink által szeretetteljesen csak "sámli"-nak becézett egységnek van talán a legkisebb szerepe, lehet, hogy ezért is készül el elsőként.
Funkcióját tekintve az elnökfeleségekre hasonlít: inkább reprezentációs feladatok várnak rá, és okosan kell néznie. Tehát, kamerák kellenek erre is, egész pontosan egy sztereo kamerapár. A másik két kamerapár a holdjárón figyel majd, egyik páros a holdjáró végében, a másik a tetején periszkópként ágaskodik ki Pulink hátából. Ez eddig összesen 3 pár kamera.
Korábbi posztunkban azonban említés szintjén utaltunk még egy kamerapárra. Ez a tartalék, aminek nyilvánvalóan csak a földi tesztelés során lehet jelentőségük. (Bár lenne a csapatból jelentkező arra, hogy kiugorjon a Holdra lecserélni az esetlegesen elromlott kamerákat. Ez azonban, sajna, nem opció.)
Összesen tehát nettó négy pár kamerával vágunk neki rövidesen holdjárónk földi tesztjeinek. Ilyesmikre persze nem csak nálunk van szükség. Ezen a nemrég közzétett képen például az Orion-rakéták vadiúj kapszuláját csapdossák lelkesen a vízhez: arra kíváncsiak, hogy a világűrből hazatérő újgenerációs asztronauták túlélhetik-e benne a vízre landolást.
Esetünkben a sikeres földi tesztek után nem az történik, hogy az egész cuccot összecsomagoljuk, mint a gyerekszobában széthajigált játékokat szokás a nap végén, átkötjük nemzetiszín pántlikával, és egy hirtelen felbuzdulást követően egyszer csak elindítjuk a Holdra.
Ezek a kamerák, meg még néhány más tartozéka az I2-nek, ugyanis nem bírják a világűrt. Ezt mifelénk mérnökeink úgy mondják, hogy nem „űrképesek”.
Egy valamirevaló űrképes kamera a földön használatos társaitól ugyanis több dologban eltér: bírja a rázkódást, a kozmikus sugárzást, a vákuumot és a nagy hőingadozásokat is. (Utóbbi kettővel egyébként még csak-csak megbirkózna egy földi kamera is, de a másik kettővel szemben mindenképp esélytelen. Ráadásul, sok ilyenben lesz majd része.)
Bölcsészként is végigcikázik a szürkeállományon a gondolat: minek minimum két szett kamera? Minek megvenni nyolcat a földi tesztelésre, és egy másik, hat darabos szettet a Holdra? Nem lenne egyszerűbb rögtön az űrképeset beszerezni?
De igen, az lenne. Viszont egy űrképes kamera valószínűleg már a NASA költségvetésében is külön soron szerepel. Nem árulunk el nagy titkot azzal, ha leírjuk: ezek bizony nem olcsók. És ezen a helyzeten a karácsonyi leértékelések sem sokat változtatnak. A marsjárók lencséinek átmérője például 8-12 milliméter közötti, ami egy átlagos testfelépítésű kontaktlencse méretének felel meg a NASA/JPL archívuma szerint. Az árkülönbséget azonban nem ez magyarázza: egy kompakt fényképezőgépben, vagy egy mobilban is ekkorák vannak. Azok azonban ritkán bírnának ki egy teljes marsi napot. Az éjszakáról már nem is beszélve. Íme:
Jelenleg azonban a földi kamerákra - meg egyebekre - kell a pénz, ugyanis még mi sem tudunk mindent barter szponzorációban megszerezni. Úgyhogy holnapi posztunkban megmutatjuk, milyen kamerákra hajtunk, amelyek beszerzésében aztán mindenki segíthet is a maga módján. (Folyt.köv.)
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
