Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

A sorozatos kudarcok felrázták az orosz holdprogramot. Koroljov OKB-1-es részlege nagyon túlvállalta magát, és az emberes űrprogrammal végképp eljutott teljesítőképessége határára. Koroljov a Lavocskin Tervezőirodához fordult. Ez elsőre furcsának tűnhet, mivel a Lavocskin Iroda  repülőgépeket tervezett, majd alapítója, Szemjon Lavocskin, halála óta vegetált. Szemjon Lavocskin repülőmérnök 1937-ben hozta létre az Irodát 301. számú Üzem néven. Az 1940-es években a gyár vadászrepülőket épített, majd az 1950-es években rakétagyártással foglalkozott. A 301. számú üzemet alapítójának 1960-ban bekövetkezett halála után Lavocskin Tervezőirodának nevezték át. Akkoriban még Georgij Babakin volt a vállalat igazgatóhelyettese, de azóta már Koroljov riválisánál, Vlagyimir Cselomejnél dolgozott.

Történetünkben Georgij Babakin központi szerepet játszik majd. Az ötvenéves Georgij Babakin különc autodidakta volt, aki egészséges gyanúval viseltetett az oktatási rendszerrel szemben. 1914. augusztus 31-én született, és hamar szenvedélyévé vált a rádióelektronika, majd 1931-ben a Moszkvai Telefontársaság vezető rádióműszere lett. A Vörös Hadsereg Proletárgyalogságához 1936-ban kapott behívót, ahol hat hónapig lehetett rádiós, mielőtt elküldték volna rossz egészségi állapota miatt. Folytatta tanulmányait, letette vizsgáit, majd a régi Lavocskin Tervezőirodához vették fel, amikor az még repülőgépek gyártásával foglalkozott. Helyettes főmérnök lett, 1957-ben végül megszerezte egyetemi diplomáját is.

1965 márciusa felrázta az ember nélküli, robotos holdprogramot, a Je-6 küldetések pedig a bolygóközi programhoz hasonlóan kikerültek az OKB-1 felügyelete alól. Az OKB-301-et hatékonyan szervezték át, miután korábbi igazgatóhelyettese, Georgij Babakin főmérnökként visszatért az irodához. Koroljov Georgij Babakint megkérte a Je-6 program átvételére azután, hogy az OKB-1-nél véget ér az ekkor folyamatban lévő szériagyártás. Koroljov jól tudta, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy a programok ettől kezdve teljes egészében átkerülnek a Lavocskin irányítása alá. 1965. áprilisában Szergej Koroljov először és utoljára látogatott el a Lavocskin Tervezőirodához. Itt az összes vezető tervezővel találkozott, hivatalosan átadta az OKB-1 tervrajzait, és leszögezte, hogy mostantól övék a felelősség, illetve figyelmeztette őket, hogy visszaveszi tőlük a projekteket, ha nem teljesítenek. A Lavocskin katonai repülőgépgyártásban szerzett tapasztalatai a vállalat előnyére vált, mivel mindig nagy hangsúlyt fektettek a földi tesztekre és a problémák megoldására.

Úgy tűnik, hogy páran az OKB-1-től átigazolhattak a Lavocskinhoz. Egyiküket Oleg Ivanovszkijnak hívták. Ő is élt-halt a rádiózásért. A háborúban a kozák lovassághoz tartozott, de olyan súlyos sebesülést szerzett, hogy a háború végén mozgáskorlátozottnak nyilvánították, és ezzel nyomasztó jövő elé nézett munka – vagy ami még fontosabb volt – dolgozói élelmiszerjegy híján. Egy régi barátjának sikerült az OKB-1-nél munkát szerezni számára, ahol rádiós tapasztalatát gyorsan elkezdték értékelni. Koroljov kulcsszerepet szánt neki a Szputnyik, az 1959-es holdszondák, majd a Vosztok rádiós berendezései terén. Személyesen ő kísérte Jurij Gagarint az űrhajó kabinjához. Amikor az újjászervezett Lavocskin vállalat összeállt, Koroljov főmérnök-helyettesi állást talált számára, így Babakin után ő lett a második legfontosabb ember a cégnél.

Ezzel egyidejűleg az Iszajev iroda is tovább fejlesztette a KTDU-5 hajtóművet, majd bemutatták a KTDU-5A-nak keresztelt új verzióval. Ennek üzemanyaga aminvegyület volt, és salétromsavat használt oxidálószer gyanánt. A hajtómű impulzusideje 278 másodperc volt, és 4640 kg tolóerőt tudott kifejteni, miközben az égéstérben 64 atmoszféra nyomás alakult ki.
Két gyújtásra tervezték – az elsőre a pályakorrekció alkalmával (130 m/s gyorsítás), a másodikra a landoláskor (2630 m/s) került sor, és utóbbi esetben összesen 43 másodpercig tudott egyhuzamban üzemelni. A hordozórakétát szintén továbbfejlesztették, és a megbízhatatlan 8K78-at valamint az L-blokkot egy-egy javított verzióval váltották le. Az alsóbb rakétafokozatokat, a 8K78-at az évvégéig a 8K78M jelűre cserélték, és a régi L-blokkot 1968-ig az MVL jelű új blokkal váltották ki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.