Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

Az amerikaiakat annyira a hatása alatt tartotta az Automata Bolygóközi Állomás, hogy kieszeltek egy tervet, amire James Bond, és főnöke, M. is méltán büszke lehetett volna. 1959 decemberében, mindössze két hónappal a küldetés után, az oroszok egy mexikói kiállításra elküldték az állomás makettjét. Valójában ez több volt, mint egy méretarányos másolat, mivel ez egy működőképes, tartalék szonda volt. A CIA Mexikó elnökétől kért és kapott engedélyt arra, hogy elrabolhassák az űrhajót.

A kiállításra menet az űrhajót szállító teherautót az éjszaka leple alatt eltérítették egy faáruházhoz, ahol specialisták már várták: lefotózták, szétszerelték, majd utána ismét összeszerelték az űrhajót. Mindössze pár órájuk volt, mivel nem akarták, hogy bárkinek szemet szúrjon a szállítmány késése. Bár leginkább azt akarták megtudni, hogy a szovjet rakéták milyen méretű robbanófejet képesek szállítani, emellett az amerikaiak számára szó szerint kézen fogható volt, mire képes az orosz elektronika, a kamerák és az ipar. Az Automata Bolygóközi Állomás elrablását titokban tartották, és csak jóval a Hidegháború után hullt le a lepel az akcióról.

A Je-2 sorozatot eredetileg két lehetséges indítási ablakra tervezték, ezek 1959 októberében és 1960 áprilisában kínálkoztak. Már közeledett a második indítási ablak ideje. Ezúttal az oroszok le akarták filmezni a Hold túloldalát, ahogy a szonda távolabbról közeledik felé, így feltérképezve azt a 30% területet, ami az Automata Bolygóközi Állomás számára nem volt hozzáférhető. Az NII-380 Tudományos Kutatóintézet egy továbbfejlesztett kamerarendszert javasolt, és két szondát meg is építettek, ezek lettek a Je-2f sorozat. Ezúttal azonban a korábbi bizonytalansági tényezők színre léptek.

Április 15-én az első start jól ment, de Kosberg RD-105-ös hajtóműve túl hamar leállt, és a szonda visszahullt a Földre 200000 km-es távolságból. A második startra másnap, április 16-án került sor (egyes beszámolók szerint április 19-én), és még rosszabbul ment az előző kísérlet. Pillanatokkal a felszállás után a négy rakétablokk levált a hordozórakéta testéről, majd az irányítók feje fölött robbant fel. Ebbe beleremegett az összeszerelő csarnok, és az indítóállásra vezető vasúti sínek artikulálatlan kupacokká váltak. Ezek a hírek nem jutottak el a világ többi részébe – legalábbis, 30 évig még biztosan nem. A világ többi része úgy tudta, hogy az oroszok egyetlen küldetést hajtottak végre a Hold túloldalán, ami olyan sikerrel járt, hogy szükségtelen volt megismételni.

Ezzel véget ért a holdprogram kezdeti szakasza. Mindkét országban szinte azonos hibaszázalékot értek el a startkísérletek során. A különbség annyi volt, hogy a két orosz szonda teljes sikert aratott küldetése során. Mivel a kudarcokról nem tudott a világ, és mert az Első Kozmikus Űrhajó útját sikeresnek nyilvánították, az oroszok szakértelméhez kétség nem férhetett. A világszerte uralkodó, közkeletű vélemény szerint a Szovjetunió hamar és magabiztosan vette át a vezetést a Hold felé vezető úton.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.