"Az Apollo-7 küldetése maga volt a megtestesült unalom a Gemini-program űrrandevúkkal és űrsétákkal tarkított háromnapos küldetéseihez képest. Wally, Donn és Walt a világot 163-szor csacsogta és lármázta körül. Mindannyian megfáztak, ettől ingerlékenyek lettek, és a bolhából is elefántot csináltak." Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo-11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"Wally repülésére október 11-22. között került sor, ami inkább egy korszak végének, mintsem a kezdetének tűnt. Ez a program szempontjából az eddigi folyamatos csúszások végét, a tűzsújtotta Apollo-ról folytatott beszélgetését lezárását jelentette, egy olyan korszakét, amikor a kijelölt határidők sorra borultak. Szeptember végén, röviddel a küldetés előtt beszédet mondtam a Kísérleti Berepülő Pilóták Tárásaságának éves szimpóziumán, ahol körvonalaztam az eltelt év eredményeit, és vázoltam, hogy mire számíthatunk jövőre. Az előadásomra való felkészülés során kiástam a NASA bonyolult ütemezési ábráit, ezek alapján a holdraszállásra 1969. júliusában a 107-es parancsnoki és műszaki egység, valamint az 5-ös holdkomp közreműködésével kerülhet sor. Nem vesztem el ezekben a részletekben, és mindenféle mellébeszélés nélkül elmagyaráztam a berepülő pilótáknak, hogy a holdraszállásra elméletileg következő, szeptemberben esedékes szimpóziumuk előtt sor kerülhet. De ha bukméker lettem volna, tíz az egy ellenében fogadtam volna arra, hogy 1969. júliusában kilép valaki az 5-ös számú holdkompból, miközben a 107-es parancsnoki és műszaki egység kering a feje fölött. (Ez végül pontosan a tervek szerint, 1969. július 20-án meg is valósult.)

Az Apollo-7 küldetése maga volt a megtestesült unalom a Gemini-program űrrandevúkkal és űrsétákkal tarkított háromnapos küldetéseihez képest. Wally, Donn és Walt a világot 163-szor csacsogta és lármázta körül. Mindannyian megfáztak, ettől ingerlékenyek lettek, és a bolhából is elefántot csináltak, de tizenegy napot csak eltöltöttek odafenn, miközben minden feladatukat teljesítették, és az összes küldetésre tervezett teszt végére értek. Alaposan megdolgoztatták óriási rakétahajtóművüket (azt, amire Bormannek szüksége volt ahhoz, hogy a Holdról hazatérjen): nyolcszor gyújtották be. Apróbb elektromos problémák adódtak, de összességében ez egy hihetetlenül sikeres első repülés volt, ami megnyitotta az utat az Apollo-8 holdkalandja előtt. Természetesen, a NASA erről nem beszélt ilyen nyíltan, hanem egy hónapig még ködösített, amíg meg nem győződött arról, hogy mindez valóban így van. Ahogy közeledett a decemberi holdutazás indítási ablaka, a Hold az oroszok számára is legalább annyira hivogató volt, és rengeteg találgatás ment arról, hogy ki kerüli majd meg elsőként a Holdat. [Az alábbi képen az Apollo-7 csacsogó legénysége látható, középen Wally Schirra:]
A két űrprogram között 1968. őszén figyelemreméltó hasonlóságok voltak. 1967. elején mindössze három hónap különbséggel halt meg a Grissom-White-Chaffee trió az első Apollo fedélzetén, illetve Komarov az első Szojuzban.
Mindkét ország csak 1968-ra jött helyre a tragédiákból, ezt amerikai részről Schirra-Eisele-Cunningham Apollo-7-es küldetése fémjelezte, orosz oldalon pedig Beregovoj Szojuz 3-as útja. Ember nélküli űrhajókkal mindkét fél elrepült a Holdig. Most akkor mi van?

A december közeledtével azt ugyan nem tudtam, hogy az oroszok miben mesterkednek, azt viszont nagyon is láttam, hogy Houston környékén a tervezés, gyakorlás, ellenőrzés és újbóli ellenőrzés folyamata egyre inkább felgyorsult. Egyre kevesebbet találkoztam a legénységgel, és végül kizárólag csak emlékeztetőkön keresztül tartottam velük a kapcsolatot, mivel idejük nagyrészében a Cape szimulátoraiban voltak, én pedig a houstoni megbeszéléseken ültem. Néha-néha rádión beszéltem velük, mivel én leszek a küldetés egyik CAPCOM-ja: a Houston Küldetésirányítás, a Cape-i szimulátorban ülő legénység valamint az űrhajó mozgását követő földi megfigyelőállomások teljes hálózatának bevonásával gyakoroltunk, egy olyan holdutazást szimulálva, ami hemzsegett a kitalált problémáktól. A szimulátoros gyakorlatok és a megbeszélések szüneteiben emlékeztetőket írtam a legénység számára az alábbi grandiózus témákban:

1. Mi van akkor, ha esetleg a Saturn V beszarna, és az űrhajót rossz pályára kezdené tolni? Meddig hagyjátok üzemben, mielőtt lekapcsoljátok?
2. Ki akarjátok próbálni a műszaki egység hajtóművét még mielőtt szükség lenne rá a holdkörüli pályára fékezéskor, hogy meggyőződjetek arróla, hogy az átokfajzat megfelelően működik-e? Ha igen a válasz, milyen irányba állítjátok majd, hogy ne üssön ki benneteket mindeddig tökéletes pályátokról?
3. Mivel akarjátok eltölteni a holdkörüli pályán töltött húsz órát?
A Hold megfigyelésével, vagy az űrhajó repülésével kapcsolatos technikai kérdésekkel foglalkoznátok, esetleg pihennétek, vagy mit akartok csinálni? Konkrétan fogalmazzatok.
4. Mere van a fent? Hogyan kívánjátok meghatározni műhorizontotokon, merre van a fent és a lent: a Föld horizontjával vagy a Hold felső és alsó részével, vagy valamilyen más vektorral, ami az utazás egész ideje alatt állandó marad, vagy mégis mivel?
5. A Küldetésirányítás nem lesz képes olyan pontos pályán tartani benneteket, mint amilyet Borman szeretne (a szabad visszatérés pályáján, egy méter per szekundumos hibahatárral). Egészen egyszerűen azért, mert a tökéletes pálya még ismeretlen. Szerintük a számításaik eléggé alaposak, és túlzásnak tartják az egy méter per szekundum pontosságú pályaadatokat.
6. Az Északi félgömbön hirtelen minden kutató rádöbbent, hogy égető szüksége lenne holdi topográfiát bemutató fotókra. Az ezzel kapcsolatos megkereséseket passzoljátok át nekem, és én majd megpróbálom kiszűrni az idiótákat, a többit pedig a megfelelő helyekre irányítom.
7. Decemberben egyes startra alkalmas napokon a Föld és a Hold Naphoz viszonyított helyzete olyan, hogy nem lehet elég jól látni ahhoz, hogy fedélzeti navigációval foglalkozzatok. Ennek ellenére bevállajátok-e az indítást, tudva, hogy teljes mértékben függtök: (a) a földi irányítás számításainak pontosságától, (b) illetve attól, hogy képesek-e azokat átrádiózni nektek?
8. Amikor majd a Föld felé száguldoztok, és esetleg épp egy heves vihar alakul ki a leszállási körzetben, fontoljátok meg, hogy (a) inkább egy tájfunba érkeznétek, de legalább biztosan leszállnátok, vagy (b) kipróbálnátok egy mindeddig járatlan módszert, amivel kihátráltok az atmoszférából, hogy remélhetően más helyen landoljatok?
9. Bizonyos körülmények között, gyorsabban haza tudunk titeket juttatni, ha vállaljátok, hogy nagyobb sebességgel léptek be a légkörbe. Beszéljük meg."

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hétezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,701 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,663 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.