Megvakult asztronauták
2012.10.20. 09:30
Semmit sem látott a legénység a könnyeitől, miközben egyikük még félig kinn állt a világűrben, űrhajójuk pedig nyitott ajtóval száguldozott. [A sisak rostélyának bepárásodása ellen egy speciális párátlanító anyag is az asztronauták felszerelésének része lett. Ez nedves törlőpárnákat jelentett; amivel űrsétája előtt Collins jó alaposan bekente a rostélyát, és eleinte azt gyanította, hogy emiatt könnyezik.] Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra, a könyvben Gemini 10-es kalandjairól is mesél:
„Van egy kis problémám, John.” „Mi a gond, babám?” „Nos, amint feljött a nap, könnyezni kezdtem, és nem tudom, hogy ezt vajon ez az anyag okozza-e, amit belülre kentünk ... vagy egyáltalán mi okozza. Mindenesetre záporozik a könnyem, olyannyira, hogy alig tudom a szemem nyitva tartani, hogy lássam, mégis mi a fenét csinálok. Nem viccelek.” John a napfényre tippel: „Ne nézz bele a napba.” „Hát, nem nézek … most már becsuktam a szemem, és … tudod, valahogy úgy behúztam a fejem, mint egy teknős, a szkafander mélyére húzódtam … a fejem árnyékban van.” Most Johnon a sor, hogy elmondja, vele mi a helyzet. „Én is könnyezem, babám, egész idő alatt.” „Ez így szerinted rendben van?” „Igen.”
Nagyszerű! Már csak ez hiányzott: két vak száguldozik a világűrben nyitott ajtóval, miközben képtelenek elolvasni az ellenőrzőlistákat, nem látják az ajtó fogantyúit, illetve azokat a menetközben felmerülő problémákat sem, amik miatt nem lehet majd becsukni az ajtót. Olyan vagyok, mint egy rossz lemezjátszó. „Folyik a könnyem.” Talán akkor elmúlik, ha elég sűrűn ismételgetem. John próbál felvidítani. „Az enyém is, Mike. Egyáltalán nem látok semmit.” „OK. Leemelem a tartót. Elvesztettem.” Johnnak végre átmegy az üzenet. „Rendben, gyere vissza. Csukjuk be az ajtót.” „Rendben.” Már ha sikerül. Megragadom az ismerős kart, és megemelem. „OK., zárom az ajtót, babám.” „Van valami gond vele?” „Nincs.” Fantasztikus, ez az ajtó egyszerűen fantasztikus. Amint sikerül a testemet olyan mélyen begyömöszölni az űrhajóba, amennyire csak tudom, érzem, hogy az ajtó a helyére kerül, rárakom a zárószerkezetet, majd zárt állásba kurblizom. [Az alábbi képen John Young látható. Valószínűleg ennyire homályosan sem látott a Gemini 10 két űrhajósa.]
Valahogy ráakadtunk a megfelelő szelepekre, és rövidesen oxigénnel kezd feltöltődni a mi kis kabinunk. John még mindig a szemével küszködik. „Semmit nem látok.” „Csak hunyd le a szemed, John. Egy idő után elmúlik, ha becsukod a szemed.” John kételkedik. „Te látsz?” „Igen, már jól látok. Ne aggódj, haver. A kabinnyomás csodásan alakul. Szépen emelkedik, a kabin zár, az ajtó könnyen csukódik, mi kell még?” „Olyan hirtelen történt, Mike. Valaminek történnie kellett az oxigénrendszerben.” „Igen, lefogadom, hogy ez az izé az oka, amit a rostély belsejére kell dörzsölni. Vagy talán a lítium-hidroxiddal történt valami…” „Nem tudom, haver, de nagyon fáj a szemem. Lefogadom, hogy ez bizony a lítium-hidroxid.” „OK, a nyomás már 0,15 Bar, az oxigénnyomás stabil.” „OK, ne haragudj, Mike, de semmit nem látok.” „Csak ülj nyugodtan, és ne aggódj.” „Te látsz egyáltalán valamit?” „Igen, most már egészen jól látok.” És tényleg; percről-percre javul a helyzet. Most végre felvesszük a kapcsolatot a földi állomással, elmondjuk problémánkat, záporoznak a kérdések, de egyikünk sem tudja megmondani biztosan, hogy mi okozhatta a gondot.
A lítium-hidroxidot az általunk kilélegzett szén-dioxid megkötésére használjuk. Minél tovább beszélgetünk Johnnal a történtekről, annál biztosabbak vagyunk abban, hogy ez a bűnös, de bizonyíték gyanánt sehol nem találunk egy árulkodó morzsát sem belőle. A lítium-hidroxidnak egy tartályban kellene lennie, ha viszont ez szivárog, hogy nem vettük észre eddig? Szerencsére nincs idő, hogy tovább foglalkozzunk vele, mivel a kísérleteket folytatni kell. Most már mindketten elég jól látunk, muszáj továbblépnünk. De akkor is … valahogy nem egészséges ezzel a tudattal repülni - és akaratlanul is arra gondolok, hogy mi történhetett volna, ha akkor vakulok meg hirtelen, amikor egy tizenöt méteres póráz végén vagyok, és nem az ajtóban állok. Remélem, holnapra okosabbak leszünk.
Eközben újra a csillagokat bogarászom, most épp egy navigációs kísérlet miatt, ami a horizont megtalálását hivatott megkönnyíteni. Ezúttal szextáns helyett egy fotométert tartok a kezemben. Ahelyett, hogy egy csillag és a horizont által bezárt szöget próbálnám megmérni, most egyszerűen csak ráirányítom a szerkezetet egy ismert csillagra, amint az a horizont közelében épp eltűnik a homályban, és hagyom, hogy a fotométer megmérje a csillag fényerejének gyengülését.
Ez pihentető munka, és ahogy telik az idő, úgy tisztul a kabin atmoszférája is, olyannyira, hogy sírásunk teljesen abbamarad, csak bedagadt, vörös szemeink emlékeztetnek a történtekre, ezt leszámítva Johnnal ismét jól vagyunk."
Elkészült #1 pólónk második kiadása: ezen a héten darabonként 2.000 Ft-ért rendelhető - amíg a készlet tart.
Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hétezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,562 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,650 - közel két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.
Mindenkit várunk - Go Puli Go!
.... és juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba, kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!
Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zsüber 2012.10.21. 07:14:57
Úgy látszik a világűr is képes a legváratlanabb helyzeteket teremteni, nem csaj a Jóban Rosszban. :)
Stefánia vagdalt 2012.10.21. 10:52:01
Ja, meg az is hiányzik a cikkből, hogy a földi irányítás szerint mi okozta a tüneteket, illetve a földetérés után az utólagos vizsgálatok mit derítettek ki egyértelmű okként.
OmegaMale 2012.10.21. 11:19:51
Akit érdekel, utánanéz ;).
www.astronautix.com/flights/gemini10.htm
"They had noticed a strange odor that they thought might have been the lithium hydroxide used in the environmental control system, but ground engineers finally concluded that their smarting eyes were caused by having both suit fans on at once."
