A világűrben eltévedni nem a legjobb dolog, ami az emberrel történhet. A Gemini 10 legénysége ezt is kipróbálta. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra, a könyvben Gemini 10-es kalandjairól is mesél:

"John vezeti az űrhajót, én pedig adagolom számára a hasznos információkat. Főként két dolog érdekli: az Agenától való távolságunk (távolság, vagy csak egyszerűen: R [Range]) és az előzési sebességünk (távolodási ütem [Range rate], vagy Ṙ, amit R-pontnak ejtünk). R-nek és Ṙ-nek egyaránt nullának kell lennie egy precíz dokkolás esetében, addig azonban nagyon bonyolult kölcsönhatásban vannak egymással. Az egyik véglet, ha Ṙ elfogadhatatlan mértékben meghaladja R-t: ez esetben elzúgunk Agenánk mellett, nem fogunk időben megállni. Az aggodalom-spektrum másik végén viszont Ṙ túl gyorsan csökken: az Agena előtt fékcsikorgással állunk meg, innen a pályaszámítás alapján kis piruettet kell lejtenünk az égen, és a kezeink közül kicsúszó Agena utáni hajsza újult erővel megismétlődhet.

Egyik opcióért sem vagyok oda, és John kérdésére csicsergem a kívánt számokat. „Mennyi most az Ṙ?” „Nálam most 25 [méter per szekundum].” „Mennyinek kellene lennie?” „21-nek.” „OK. Akkor jobban tennénk ha csökkentenénk párral, nem igaz?” „Igaz.” „Fékezni fogok, szívem.” „Igen, fékezés. Távolság 3,2 kilométer. 3,2 kilométerre 19,8-nak kell lennie.” „2,8 kilométer, Ṙ 18,8. Ha a fülke fényei zavarnak, csak szólj. Ṙ 14,9, John.” „OK:” „13,4 az Ṙ, 2,2 a táv.” „12,4 az Ṙ … és a távolság kicsivel több, mint másfél kilométer.” „OK.” „Ṙ 8,8, táv 1,2 kilométer.” „Ṙ 6,7, John. Szép mágikus szám, nem?” „De… mennyi az Ṙ?” „3,3.” „OK.” „0,4 kilométer.” „OK.” „Most az Ṙ?” „Még mindig 3,3, tartja a 3,3-t, szép szám … Ṙ 2,7; 2,1.” „OK.” „2,7, 2,7, 0,3 kilométer.” „213 méter … 200 méter … még mindig 200 … 182 méter … tartjuk a 182-t.” Itt valami nem stimmel.
Egy adott irányba eltértünk, miközben egyébként fordulunk is, de csak nem kerülünk közelebb az Agenához. Ṙ 1,2 és 1,5 méter per szekundum között váltakozik. Te jó ég, épp egy csavart nyolcast csinálunk az Agena körül, az Agena pályasíkján kívül eső csavart nyolcast - pont úgy, ahogy azt St. Louisban, a szimulátorban gyakoroltuk. [A "csavart nyolcas" kábé ilyesmi:]

Johnnak nem tetszik a dolog. „Hú, hú, hú, a tróger mindenit! Vajon az az átkozott izé forog vagy pedig mi?” „Mi.”

Mindketten tudjuk, mi következik most. Eltévelyedtünk. Valahogy letértünk az előírt helyes útról, még ha csak kicsit is, és most bűnhődnünk kell, ennek árát pedig üzemanyaggal kell megfizetnünk. A fizika most nem velünk van, hanem ellenünk dolgozik, Johnnak pedig nincs más választása, mint elpazarolni annyi üzemanyagot, amennyi ahhoz kell, hogy elejét vegyük az Agena körül lejtett spirálmozgásunknak, és felemelkedjünk hozzá, majd megálljunk mellette. A „nyers erő módszere” találó megfogalmazás, John így utal a történtekre a repülést követő konferencián, azt viszont akkor sem tudja megmagyarázni, hogy pontosan mi okozta problémánkat.
Mint később kiderült, a gondot részben az eltájolt inerciális navigációs rendszer okozta, ami már a kezdet kezdetén félrevezetett minket.

Mindenesetre végül pont a terv szerint leparkolunk Agenánk mellé, azonban az üzemanyag 60 százaléka helyett, amivel a küldetésnek ezen a pontján rendelkeznünk kellett volna, mindössze 36 százalék maradt. Ez bizony rossz hír. Nem tudtuk pontosan, hogy ennek következtében milyen feladatokat kell törölni vagy legalábbis lerövidíteni, de az világos volt, hogy az összes beütemezett feladatot a megmaradt 36 százalék üzemanyagunkkal nem lehet megcsinálni.

Pár perccel később már a földről is udvariasan érdeklődnek eziránt: „Meg tudnátok mondani, mit mutat az üzemanyagszint-mérő?” „36 százalékot.” „36 százalék?”… „Rendben.” Nem vagyunk abban a hangulatban, hogy ennél szebben körülírjuk. Úgy általában: nem szeretünk csavart nyolcasokról bájcsevegni… „Köszönjük” – hangzik a választ, de végül csak nem bírják megállni az ejnye-bejnyét a szörnyűséges szám hallatán. „OK, úgy tűnik, hogy rengeteg üzemanyagot használtatok el – akkora a különbség, mint az RKV és a CSQ között.” (RKV = Rose Knot Victor; CSQ = Coastal Sentry Quebec. Ezt a két hajót használták a Gemini-űrhajók útjának megfigyelésére. Velük pótolták azt a "lyukat", ami nélkülük az Atlanti óceán déli és a Csendes óceán nyugati részén lett volna.)

Az Isten verje meg, ezt mi is tudjuk, a kérdés inkább az, hogy most mi legyen. Miként menthetünk meg minél többet a ránk váró feladatok közül: a kísérletekből és az űrsétákból, illetve a második Agenával való űrrandevú tervéből? Mindezt most a Küldetésirányítás konzolsikátoraiban kell eldönteni, és biztosak vagyunk abban, hogy meg is oldják a dolgot. Ezalatt másvalami köt le minket: a történelemben ugyanis másodjára dokkol egy űrhajó egy másikhoz: John finom és szakértő mozdulatokkal egy döccenés nélkül irányítja Geminink orrát az Agena elején lévő dokkológallérba. Olyan simán megy minden, mint Neilnek a Gemini 8-assal."

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.