Elvonási tünetek

2012.09.05. 09:30

Carrying_the_Fire_1.jpgNapi két doboz cigarettát szívott, és egyik napról a másikra szokott le a dohányzásról az Apollo 11 asztronautája. Furcsán viselkedett: másnap már jelentkeztek is az elvonási tünetek. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"Mivel az űrbéli tartózkodás legyengíti a testet, arra az álláspontra helyezkedtem, hogy erős testtel – legalábbis, erős keringési rendszerrel - kell nekifutni az űrrepülésnek, így egységnyi idő alatt kisebb a kockázata annak, hogy szervezetünk vészesen legyengüljön. Ha már a Dow Jonesnak mindenképp 100 ponttal vissza kell esnie, jobb szeretném, ha ezeregyszázról indulna, nem pedig nyolcszázról.

A jól edzett kardiovaszkuláris rendszert csak edzéssel lehet elérni és fenntartani, az edzéstervnek pedig olyan gyakorlatokból kell állnia, aminek során meglehetősen nagy terhelés éri a szívizmot. Ez a terhelés legjobban a pulzusszámmal mérhető, ami nyugalmi helyzetben (legalábbis nálam) hatvan szívverés körül van, és 180 környékén, amikor teljes erőből hajtom magam.

A kézilabdához hasonló játékok jó szórakozást jelentenek, megerőltetők, és alkalmasak a kardiovaszkuláris rendszer edzésére is, azonban a pulzusszám kiszámíthatatlan gyorsul fel, illetve lassul le a játék ütemének függvényében.
Jóval hatékonyabb módja az edzésnek, ha szívünket kiszámítható, folyamatos terhelésnek tesszük ki, és ez – szerény számításom szerint – a legkönnyebben futással érhető el. (Esetleg kocogással, vagy sétával. Mielőtt azonban bárki nekiugrana az ország átfutásának, vagy a helyi ösvényeknek, mindenképp szabad jelzést kell kérnie a háziorvosától. A National Jogging Association, 1910 K Street N. W., Washington D.C., jóvoltából rengeteg irodalmat olvashatunk a témáról, ezek között megfontolásra érdemes javaslatok vannak a középkorú, alapvetően ülőmunkát végző emberek részére, akik fiatalos lendületüket szeretnék visszanyerni.)

Ha csak heti egy órát szentelek a futásra, már megőrzöm a kondimat. Jelenleg heti négyszer futok saját, bejáratott útvonalamon: alkalmanként 3 kilométert teszek meg, és közben mérem az időmet. A Geminis korszakomban tizenhárom perc alatt futottam le 3 kilométert, de ez aztán fokozatosan romlott, és ma szerintem a tüdőmet is felköhögném, ha tizennégy perc alatt akarnám ugyanezt a távot teljesíteni. Ezt a teljesítményt aztán egy olimpikon szemszögéből, illetve geriátriai szempontból is meg lehet vizsgálni, ettől függően tekinthető csigatempónak, vagy akár meglepően gyorsnak is.
Személy szerint azt gondolom, hogy ez az életforma átkozottul nagy váltás annak, aki sosem élvezte a futást, és aki folyton kifinomult kifogásokkal mentette ki magát a középiskola futballedzőjénél, valahányszor így ért véget az edzés: „OK, most pedig nyomás két kört futni.” Úgy tervezem, hogy addig folytatom a futást, amíg a 3 kilométert negyedóra alatt teljesíteni tudom. Ahogy öregszem, és egyre lassabb lesz a tempóm, úgy váltok át kocogásra, sétálásra, tántorgásra, vagy éppen kúszás-mászásra - a felsoroltak közül mindig azt választom, amit tizenöt percig képes leszek csinálni. Heti egy óra pedig elegendő.

Mivel bármikor kész vagyok elismerni, hogy a futás unalmas és fájdalmas tevékenység, felmerül a kérdés, hogy akkor miért is csinálom? Az egyik ok az, hogy valaha jó formában voltam, és nem szeretném végignézni, ahogy testemből egy remegő, zselés protoplazma válik. Mindent meg szeretnék tenni azért, hogy lelassítsam ezt a folyamatot, és ehhez mérten heti egy óra elég kis befektetésnek tűnik.
Továbbá, úgy vélem, hogy a futás által megkövetelt kitartás az asztal melletti munkában is megnyilvánul: rendszeres testedzéssel kevésbé érzem magam fáradtnak egy papírmunkával töltött nap után. Az orvosok szerint jó eséllyel elkerülhető, de legalábbis túlélhető egy szívroham akkor, ha az illető rendszeres testmozgást végez. Ennek az a magyarázata, hogy a szívroham - vagy szívizom infarktus - azt jelenti, hogy a szívizom egy részében a vérellátás nem megfelelő, és a szövet elhal.

Egy futónak azonban jóval izmosabb szíve van, a vérérhálózata is gazdagabb, így egy ér elzáródás esetén a következmények nem olyan súlyosak. Szintén kocogó jóbarátom - az alkalmanként cinikus - Jack Whitelaw szerint azonban az erős szív mindössze csak az utolsó stádiumban lévő rákbetegek szenvedéseinek meghosszabbítására jó – erre az elméletre próbálok nem gondolni, miközben útvonalamon fújtatok.

Alapvetően azért futok, mert úgy vélem, hogy egy szervezetet - amilyen például az agy - kapacitásának legvégső határáig ki kell használni. Amennyire a cölibátus gondolata rémisztő számomra, legalább ugyanennyire sajnálom azokat is, akik sosem tudják meg, milyen az a küszködés, amikor a pulzusunk percenként 180-nal dübörög, vagy mit jelent az a kincset érő utánérzés, ami ezután következik: amikor a szervezet visszaáll alapjárati sebességére. Az emberi gépezet, akárcsak egy repülő, nagyobb élvezettel, nagyobb nyugalommal és nagyobb magabiztossággal működtethető, ha valaki ismeri a határait.

Nem szívesen említem meg, de egészségügyi túlkapásomhoz köze volt a dohányzásnak is. Eddigi életem három egyenlő részre osztható. Az első harmadban túl fiatal voltam a dohányzáshoz. Életem második harmadában dohányoztam – erősen – és határtalanul élveztem is, habár ennek mértéke fokozatosan alább hagyott, ahogy a dohányzás és tüdőrák közti összefüggés egyre inkább egyértelmű lett. Önmagamnak okozok rákot – micsoda borzalom! Életem utóbbi harmadában nem dohányoztam: már túl sokat tapasztaltam ahhoz, hogy bevegyem a cigarettareklámokban szereplő tökéletes emberek hazugságait. The Saturn V for Apollo 10 arrives at Pad 39B following rollout on March 11, 1969..jpg

Leszokni a cigarettáról: ez volt életem legnehezebb időszaka, de egyben a legnagyobb elégedettséggel is ez töltött el. Egy vasárnap reggel - valamikor 1962 tavaszán - lüktető fejfájásra ébredtem, a torkom szárazabb és mocskosabb volt a Mojave sivatagnál, ami odakinn volt az ajtóm előtt. Patnak elugattam, hogy „Rendben, a fene egye meg, ezt a dobozt még elszívom, aztán abbahagyom!”

Nem telt sok időbe, és estére ott álltam üres kézzel, türelmetlenül, mérgesen és eltökélten. Másnap reggel leírhatatlanul ideges voltam. Amikor szokás szerint feljelentkeztem a Vadászgép Műveleti Központban, emlékeztettek arra, hogy aznapra elígérkeztem egy útra: Ted Sturmthalt, az egyik B-70-es berepülő pilótát kell elkísérnem a jobb oldali ülésen a B-52-es új hajtóműveinek rutinellenőrzésére. Tednek szüksége volt valakire, aki megfelelő képesítéssel rendelkezik ahhoz, hogy átlökjön pár kapcsolót a másik állásába. Ezeket baloldalról nem érte volna el - legalábbis, úgy biztosan nem, hogy eközben 36,6 Celsius fok környékén maradjon a testhőmérséklete.

A bökkenő csak az volt, hogy a vánszorgó szörnyeteggel négy órán át kellett fenn maradnunk, ami épp arra elég, hogy egy bombázó pilótája kezdje magát otthonosan érezni. Ennyi idő azonban már legalább a duplája annak, amit egy magára kicsit is adó vadászpilóta a levegőben szeret tölteni - és, természetesen, egy örökkévalóság annak, aki alsó hangon is egy masszív delirium tremensre készül, mint a nikotinhiány legenyhébb tünetére.
 
De az ígéret, az ígéret. Ráadásul úgy naplózhattam repülési órákat, hogy közben csak pár kapcsolót kellett átbillentenem: így aztán útra keltünk. Ennyire nyomorultul még sosem éreztem magam a repülés négy órája alatt, és ez idő alatt bebizonyítottam Tednek, hogy a vadászpilóta valóban fura szerzet. Mint fogzáskor a csecsemők, folyamatosan nyáladzottam, rágcsáltam az ujjhegyemet, a ceruzáimat, a zsebkendőm sarkát.
Képzeletbeli füstkarikákat fújtam, mélyen letüdőztem a levegőt, amit aztán kicsi, szaggatott pöffentésekkel fújtam ki ismét. Ted nagyon furcsán nézett rám, amikor végre leesett nekem, hogy épp a rám bízott egyik kapcsoló felé nyúl. Gyorsan átállítottam a kapcsolót - és vele együtt három vagy négy hozzá hasonló másik kapcsolót is. Mindent elszúrtam, amihez csak hozzáértem, és biztos vagyok benne, hogy Ted legalább annyira örült a leszállásnak, mint amennyire én örültem neki.
 
A hetek múlásával a helyzet aztán apránként javult, és végül eljutottam oda, hogy egy egész nap eltelt anélkül, hogy akár egyszer is a cigarettára gondoltam volna. Három hónappal azután, hogy letettem a cigit, másodjára kellett a Brooks Légibázisra mennem egészségügyi vizsgálatra, ahol az előző év kaptatóját a futópadon újfent megismételhettem. Meglepetésemre 20 százalékkal jobban teljesítettem annak ellenére, hogy súlyom nem változott, illetve az edzéstervemet sem módosítottam egy jottányit sem – a különbséget az a napi két doboz cigaretta jelentette, amit nem szívtam el."

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hatezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,454 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,608 - közel két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Mindenkit várunk - Go Puli Go!

Szereted az űrkutatást? Lázba hoznak az űrhajók, a repülőgépek, esetleg az űrsiklók? Szeptember 27-én a budapesti Colabsban a helyed, ahol űrmérnökökkel és űrjogászokkal is beszélgethetsz. A rendezvényen többek között előadást tart Horváth Gyula, a MaSat, és Dr. Pacher Tibor, a Puli csapat részéről.


.... és juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba,  kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://pulispace.blog.hu/api/trackback/id/tr1004755961

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A Petrocelli-szindróma 2012.09.06. 08:58:06

Emlékeztek, ugye? Olasz származású, a nép fia típusú kikupálódott ügyvéd gyerek a szentem. Mindig valami nagyon loser cowboy fiút, avagy lányt védett, és mindig a közelében állók biztatták erre. Gondolom, hogy közben azért jutott neki zsírosabb falat i...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Magyar Vitéz · http://objektivmagyarsag.blog.hu 2012.09.06. 02:05:48

a cigaretta egy nagy geci. kormanyunk kepmutatasat jellemzi, az azeri gyilkos kiadatasa mellett az a teny, hogy a cigaretta meg mindig legalis, az alkohollal egyutt. ja mert hogy kultura? akkor dogoljunk bele, megerdemeljuk, meg a gyerekeink is, ha ebbe a nyomorult okori kereszteny-vallasos-bigott hokuszpokos kuruzslos cigarettas-alkoholgozos posvadek dzsuvaba szuletnek bele, dogoljon meg a kovetkezo nemzedek, meg az azutan kovetkezo is, ja mert hogy, nalunk ez a hagyomany, nem valtoztatunk! mindenki mas hulye!

a hulyekkel, a parasztokkal jatszik a kormany meg az egyhaz is, es kez a kezben rohognek a parasztokon.... rohognek, folyamatosan, luktetve, nyeritve, egymas vallat csapkodva az adotokbol hizva rohognek rajtatok, szerencsetlen, nyomorult, mihaszna magyar parasztok.

EBRESZTO! NEM A LATHATATLAN ZSIDOKTOL KELL FELNI, HANEM A KORMANYTOL, TI BAROMFAJZATOK! A KORMANY EGY MAFFIA AHOGY AZ EGYHAZ IS, ti szerencsetlen, nyomorult parasztok, de ha ezt nem latjatok, akkor MEGERDEMLITEK.

Mankurt 2012.09.06. 02:59:03

@Magyar Vitéz: Hjajj, ennyi komplexus egyszerre.

Magyar Vitéz · http://objektivmagyarsag.blog.hu 2012.09.06. 03:01:37

@Mankurt: gondolom, te is fideszes vagy, kinezem beloled, hallod, ezzel a sargas szinnel itt mindenki vagy fideszes, vagy zsido vagy azsiai.... akarom mondani, felazsiai-keverek.

roka 2012.09.06. 05:14:42

Vitéz Vitéz te is asztronauta vagy, törhetnéd az utat az űrben :)

TorjekG 2012.09.06. 08:04:40

Sziasztok!

Nem tudjátok, hogy ez könyv megvásárolható-e magyar nyelven valahol? Nem nagyon találtam semmit, hiába keresgéltem.

Köszönöm!

gopuligo 2012.09.06. 08:25:31

@TorjekG: A könyv - tudomásom szerint - nem jelent meg magyarul. Éppen most fordítjuk. :_)

TorjekG 2012.09.06. 08:27:19

@gopuligo: Értem. Elérhető lesz a fordítás offline vagy akár online formában ? Mikorra várható?

protézisesh 2012.09.06. 08:34:28

3km 13 perc alatt? Azaz 4:20-as ezreket futott, amikor csúcsraedzett űrhajós volt? Hááát.... A MARATONfutás világrekordja 2óra 3 perc, az 3 percen belüli ezreket jelent, 42szer egymás után. Arról nem beszélve, hogy egy sokmillió (milliárd?) dolláros projektet egy kátránytüdejű láncdohányosra építenek? WTF?

nem csoda, hogy a bruszvilisz egy tekercs ducktape-vel előbb megmenti a világot, mint a NASA összes kockafejű tudósa együtt...

gopuligo 2012.09.06. 08:44:17

@TorjekG: Remélhetően hamarosan, szólni fogunk. :_)
@protézisesh: Alapvetően nem maratoni futókat keresett a NASA: az asztronauták a legkiválóbb berepülő pilóták közül kerültek ki - legalábbis, eleinte.

KevinMulder 2012.09.06. 09:00:18

@protézisesh: Az agyára és elemzőképességére építettek, nem a tüdejére.

KenSentMe 2012.09.06. 09:17:12

@protézisesh: a 4:20-as km-ek valóban átlagos teljesítménynek felelnek meg. 3 km elég rövid táv, ilyen távon szinte csak a tüdőkapacitás számít, a táblázat szerint ez olyan 44-es VO2 max-ot jelent, ami valóban csak egy hajszállal van az átlagos felett, ezt nevezhetjük normális kondíciónak. (Ha az átlagosról az elhízott, chipszevő magyar átlag jutna eszedbe, nem, ez nem az. Katonai felvételinél ennyi kell kb. a max fizikai pontszámhoz a futásnál, és azért elég sokan szoktak rajta elvérezni.)

Ezt az eredményt több szemszögből lehet nézni szerintem, ha úgy nézed, hogy valaki láncdohányos és heti egy órát mozog, akkor valószínűleg csodálatos teljesítmény, mikor ezt mások csak fitness-életvitellel tudják elérni és fenntartani.

Pirx 2012.09.06. 09:28:25

@protézisesh: Mondd csak! Te mennyi idő alatt futsz le egy szigetkört? :)

Lemúr Miki · http://hosszutav.blog.hu/ 2012.09.06. 10:02:28

@protézisesh: Nem olyan rossz az a 4:20-as km egy amatőr futónak. Próbáld ki egyszer.

báró Csekonics 2012.09.06. 10:11:59

@protézisesh: írja is, hogy nézőpont kérdése, olimpikontól édeskevés lenne, átlagembernek viszont igenis nagyon szép teljesítmény a 4:20 / km.
Amúgy is úgy kezdi, hogy az űrben csökken a 'kondi' mert _nincs rá szükség_ és azért edzett, hogy az edzettebb állapotból csökkenjen 'átlagosra'.

ámbátor 2012.09.06. 10:16:16

Az űrben amúgy is ritkán kell futni. Hely éppen lenne rá, de ahol a hely van, ott nincs elég levegő, ahol meg a levegő van, ott nincs elég hely.

protézisesh 2012.09.06. 10:45:09

@gopuligo: aha, a legjobb berepülőpilóták olyan vitálkapacitással és kardio-tulajdonságokkal, mint "öreganyám".

@KevinMulder: az agy és az elemzőképesség kurva sokat ér ha a kilövéskori 8g-t nem bírja ki a szervezete. Elvileg a vadászpilóták is "szupermenek", legalábbis a keleti blokkban elvárás volt.

@VRbagoly: pont az lenne a lényeg, hogy az űrbe ne már egy "átlagos" kondíciójú egeret küldjünk, hanem olyant, aki munkaképesen túléli a rázósabb körülményeket is.

@Pirx: sose futottam a szmog közepén (130kmre lakom tőle), de így 39 évesen, 107 kilósan is futok 5 kilométert 28-30 perc alatt.3km-t sose próbáltam, de szerintem 5 percen belüli ezrekkel menne nekem is. És én nem vagyok se berepülőpilóta, se űrhajós. Sőt, az ismeretségi körömben én ROSSZ futónak számítok.

@báró Csekonics: ja, és az "edzettebb" állapot volt a 4:20?

Szóval úgy tűnik, egyedül maradtam a véleményemmel, mely szerint egy szar kondíciójú láncdohányos nem a legalkalmasabb főszereplő egy pármillió dolláros produkcióhoz?

báró Csekonics 2012.09.06. 11:00:42

@protézisesh: FYI - 5km 28-30 perc alatt az 5,6 - 6 perc / km szemben az ő 4:20-as idejével. Ettől én még nem mondanám hogy rossz futó vagy, 39 évesen 107kg testsúly mellett ez szvsz. egyáltalán nem szörnyű.

De azért az a 'szar kondíciójú láncdohányos' már lezuhanyozott, mire beérsz a képzeletbeli célba...

KenSentMe 2012.09.06. 11:11:41

@protézisesh: Még annyit fűznék hozzá az előző véleményemhez, hogy az űrhajósoknak nem a kondíciójuk a bámulatos, hanem az egészségi állapotuk, ugyanis ők tökéletesen egészséges emberek. (Vagy legalábbis azok voltak a hőskorban.) Kezdve onnan, hogy minden foguk ép, odáig, hogy nincsenek műtéti hegeik, tökéletes a látásuk, vérnyomásuk, stb. És ha mindez megvan, még ez sem elég, ugyanis ezek marha képzett emberek magas IQ-val, bámulatos tanulási képességekkel, pszichológiai értelemben is egészségesek, stb. .. .

Ha a kondíció annyira számítana, napi 2 órát edzetnék őket és rövid időn belül a terminátort is lesprintelnék, de mint más is említette, nem ez volt a legfontosabb.

mrbloodbunny · http://mrbloodbunny.blog.hu/ 2012.09.06. 12:15:57

jóféle humoruk van az űrhajósoknak, tetszett a cucc /és röpült a lájk/

Bambano 2012.09.06. 12:17:53

"Ha már a Dow Jonesnak mindenképp 100 pontra kell visszaesnie, jobb szeretném, ha ezeregyszázról indulna, nem pedig nyolcszázról.": ha a dow 100-ra esik, teljesen mindegy, hogy honnan esik. Sőt, jobb, ha 800-ról esik, mint 1100-ról, mert az kisebb zakó.

Gondolom nem 100-ra esés volt az eredetiben, hanem 100 pont esés.

Atrox 2012.09.06. 12:40:08

@protézisesh: a 4:20-as kilométer valóban nem számít extrémnek manapság, ezt bárki teljesíti, aki egészségesen él és edz valamit minimálisan. Abban az időben azonban elfogadott volt mindenkitől, hogy dohányzott, a seregben lényegében mindenki. Az akkori űrhajósokat főleg a koreai és vietnami háború legjobb pilótáiból választották ki, elsősorban a repülési tapasztalat számított. Manapság már nyílván más az elvárás, de eltelt 50 év, fejlődött az űrhajózás, az orvostudomány, az edzésmódszerek és az emberi testet is jobban ismerjük. Ma már biztos más az elvárás egy űrhajóssal szemben és máshogy folyik a kiképzés, mint 50 éve :)

Martian (törölt) 2012.09.06. 13:58:34

@protézisesh: nem az számít, hogy 30 évesen valaki 4 percen belüli ezreket fut, hanem hogy 50 felett is 5 percen belül maradjon... a ismerőseim, barátaim között nincs, aki 30-40 között erre képes lenne.
Vagy ha már állóképesség, arra inkább jó a 10 km 30 fokos melegben.

JosephSmith 2012.09.07. 00:16:18

a 4:20 min/km az 14.2 km/óra, ami 3 kilométeren szvsz jó teljesítmény egy láncdohányostól. Sok margitszigeti "kocogó", jó, ha 9-10 km/órával megy, és arra már azt hiszi, hogy fut... csak beleaszanak, sose pörgetik meg, még a végén se... pedig a 10 km/h az még bőven kocogás, járókeretes balfaszkodás, törpejárás. 12-14 km/h tól már lehet mondani, hogy tud valaki, ha lefut olyan átlagsebességgel egy félmaratont. Főleg, ha az utolsó 100 métert megtekeri olyan 16-17 re. Uaain Bolt persze addigra már nem hogy lezuhanyzott, de elment bulizni, berúgott, és ki is aludta a másnbaposságát...

torjekg 2012.11.20. 14:23:39

@gopuligo: Hogy áll a fordítás? Várom! :)
süti beállítások módosítása