Az űrszemét megfoghatatlan valami, és ez szó szerint értendő. Ráadásul egyre több lesz belőle. A helyzet komoly, és egyre inkább az lesz: ennek egyik kézenfogható bizonyítékaként a napokban evakuálni kellett a Nemzetközi Űrállomás (ISS) hatfős legénységét a Szojuz-űrhajókba - felkészülve a legrosszabbra, a bázis gyors elhagyására.

Az űrsiklóprogram tavalyi leállítását követően a személyzet orosz űrhajókkal érkezik meg földönkívüli munkahelyére; egy Szojuz átlagosan fél évet tölt az űrállomáshoz kötve, majd három asztronautát küldetésük végeztével hazafuvaroz a Földre. Az alábbi fotón látható is a két szállítóeszköz: az egyik szinte teljesen, a másiknak csak az alja lóg a képbe.

Az evakuálás során a hatfős legénység kettévált: egy Szojuzra három asztronauta jut, ők az űrhajó középső egységébe (Descent Module) húzódnak vissza. Bár a fölötte lévő Orbital-modul (az alábbi képen balra) tulajdonképpen lakótér, a visszatéréshez szükséges hőpajzzsal csak a három asztronauta befogadására alkalmas középső leszállóegység rendelkezik.

De mi is történt?

A Cosmos 2251 műhold egyik darabja vészes közelségben húzott el az űrállomás mellett: mintegy 11 és 14 kilométerre "hibázta el" az ISS-t, ami 27500 km/h sebességnél nem valami sok. Olyannyira nem, hogy senki nem tudta megmondani biztosan, hogy eltalálja-e az űrállomást. És ha eltalálja, akkor bizony menni kell, de gyorsan.

A darabka egy 2009. február 10-i ütközés során keletkezett, amikor a kikapcsolt, meditatív állapotban Föld körül keringő Cosmos 2251 szatellit és a működő Iridium 33 kommunikációs műhold összecsókolózott egymással. A baleset 2000 darabból álló űrszemétfelhőt hozott létre - és ezek csak a nagyobb példányok, amik pályája a Földről megfigyelhető. A két űrjármű ütközéséből keletkező darabok is az alacsony földkörüli pályán keringő, 20 ezer darabból álló űrszemétkészletet gazdagították.

A Nemzetközi Űrállomáson legutóbb 2011 nyarán került sor hasonló óvintézkedésre, az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban fordul elő ilyesmi. Az űrszemét ugyanis az ütközések miatt nagyobb ütemben szaporodik, mint amilyen ütemben a Föld légköre képes lenne elnyelni azt. Ebből kifolyólag a Földet gömbszerűen veszi körül a hulladék, ami egy idő után életveszélyes vállalkozássá teszi az űrrepüléseket. Ez a jelenség Kessler-szindróma néven ismeretes.

A Nemzetközi Űrállomás alapvetően kétféleképpen védekezhet az elszabadult törmelékek ellen. Az egyik lehetőség az, hogy szabályosan elugrik az űrszemét útjából - idén január 13-án például 54 másodpercre a Nemzetközi Űrállomás alá kellett "gyújtani", ami hajtóművével így mintegy 300 méterrel feljebb tornászta magát. Csak így tudták ugyanis elkerülni az említett karambolos Iridium-műhold egy másik, labdanagyságú darabkájával való csattanást: 1998 óta ez volt a 13. eset, amikor az űrállomásnak el kellett ugrania egy űrszemét útjából.

A másik alternatíva az, ami a napokban is történt: legénység behúzódik a Szojuzokba, magára zárja a zsilipet, és vár: ez a helyzet egy hajszálnyival sem lehet jobb annál, mint amikor a világháborúban a szőnyegbombázások elől a házak óvóhelyein kerestek menedéket az emberek. A Szojuzok igazából a Nemzetközi Űrállomás légópincéi.

És egyre gyakrabban kell használni őket. A Nemzetközi Űrállomás történetében ez volt a harmadik alkalom, amikor a személyzetnek be kellett fészkelnie magát az óvóhelyre. A mostani, 2012. március 24-i esetet megelőzően első ízben 2009. március 12-én, majd 2011. június 28-án kellett került sor hasonló riadóra.

Az Űrállomás történetében eddig hétszer értesítették arról a személyzetet, hogy vissza kell húzódniuk a Szojuzok menedékébe, de aztán mégsem kellett. Ilyenre 2008. szeptember 5-én, 2009. november 6-án, 2009. december 1-én, 2010. június 20-án, 2010. július 29-én, 2011. november 22-én és 2012. január 23-án került sor.

További hét alkalommal a földi irányítás csak fontolgatta, hogy elrendelje-e az űrállomáson a riadót: 2002. június 25-én, 2002. július 14-én, 2003. január 16-án, 2003. április 6-án, 2003. augusztus 19-én, 2008. július 12-én és 2009. november 2-án.

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vince05 2012.03.28. 17:47:37

A 27500 km/h az a földfelszínhez viszonyított sebesség, nem? Azt lenne érdekesebb tudni, hogy a relatív (egymáshoz képesti) sebességük mennyi volt. Márpedig azonos magassághoz hasonló (földfelszínhez) mért sebesség tartozik, így akár egészen minimális sebességgel is közeledhetnek egymáshoz. (Ha azonos pályán voltak.) Persze ha a pályáik szöget zárnak be egymással, akkor a relatív sebesség tetemes is lehet. Jól gondolom?

Válasz erre 

gopuligo 2012.03.28. 18:05:48

@vince05: Alapvetően a két, cikkben említett, és sok galibát okozó műhold is 27500 km/h-val száguldozott, esetükben a találkozás azt eredményezte, hogy 2000 darabra hullottak szét. Alapvetően jól látod, az óvintézkedésből arra lehet következtetni, hogy ez a megközelítés nem a veszélytelen fajtából való volt, bár ennél többet Ron Garan űrhajós sem árult el a facebookon. Talán később.

Válasz erre 

gopuligo 2012.03.28. 18:16:10

@vince05: A két műhold kábé 90 fokban csattant, de már pár tucat km/h-s ütközés is veszélyes lehet, ha érzékeny pontot talál, pl ablakot.

Válasz erre 

korxi 2012.03.28. 20:05:08

És mi van akkor, ha az ominózus űrszemét nem az űrállomás testét, hanem magát a rádokkolt Szujuzt találja el, amibe visszahúzódtak? Gondolom kiderül hogy jobb lett volna ottmaradni, kár hogy csak utólag.
Vagy az ilyen evakuációnak nem csak az az oka, hogy csökkentik az ütközés esélyét, hanem a Szojuznak nagyobb az ellenállóképessége is?

Válasz erre 

odamondó 2012.03.28. 20:40:50

@korxi: ha a szojúzba csapódik a szemét akkor ők meghaltak. A lényeg azon van hogy a szojuzzal baleset esetén elhagyhatod egyből az ISS-t míg ha az ISSen maradsz akkor nincs esélyed menekülni.

Amúgy röhej még pár tíz év és ha akarjuk se tudunk űrutazni :D

Válasz erre 

gopuligo 2012.03.28. 21:23:12

@korxi: a Szojuzon változtattak dolgokat, ld. itt: en.wikipedia.org/wiki/Crew_Return_Vehicle#Soyuz_TMA , de odamondónak igaza van - ha córesz van, rögtön indulhatnak, feltéve, hogy nem a Szojuzt kapja telibe valami.

Válasz erre 

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2012.03.28. 22:20:49

@korxi: a Szojuz nem csak mentőcsónak, de az nyújtja a legkomolyabb védelmet is az ISS elemei közül, vagyis tényleg az a légópince.

Válasz erre 

kamov 2012.03.31. 14:10:55

Amennyire én tudom, orosz kezdeményezésre ilyenkor a modulok egymás közti ajtajait ugyan lezárják és tényleg behúzódnak a Szojuzba, viszont a Szojuz űrállomásba vezető ajtaját nem zárják be. Ugyanis ha pont a Szojuz sérül meg, akkor a kb 5 perces nyitási folyamat lehetetlenné tenné az átmenekülést az űrállomásra.

Amúgy a képen látható két űrhajóból az első Szojuz a második egy Progressz.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: