Budapest 2014. május 9. - Budapesten tartják éves találkozójukat a világ egyik legjelentősebb technológiai versenye, a Google Lunar XPRIZE résztvevői. A Google Lunar XPRIZE Team Summit 2014 június 4-től 6-ig tart majd, az esemény házigazdája a verseny magyar résztvevője, a Puli Space Technologies, főtámogatója pedig a Design Terminál.

A Google Lunar XPRIZE versenyének célja működő tudományos kutatójárművet küldeni a Holdra 2015 végéig. A 20 millió dollár értékű fődíjat az a résztvevő csapat viheti haza, mely minimum 90 százalékban magánerőre támaszkodva először juttatja el járművét a Hold felszínére.

A kezdeti 29 indulóból mára már csupán 18 maradt versenyben, köztük a magyar Puli Space Technologies. A fiatal mérnökökből álló Puli csapata az elmúlt év során Marokkóban és Hawaii-n is sikeresen tesztelte már saját holdjáró prototípusait és továbbra is versenyben van a fődíjért. A versenyzők képviselői tucatnál is több országból érkeznek a találkozóra.

 A 2013-as Team Summit-on, Santiago de Chile-ben

A legtöbb csapat az Egyesült Államokból és Európából indul, de képviselteti magát Dél-Amerika és Ázsia is. A Team Summit célja elsősorban az, hogy a még versenyben levő résztvevők megoszthasság eddigi tapasztalataikat és terveiket a verseny hátralevő részére. Egyidejűleg a nagyközönség számára is több érdekes program keretében mutatkozik be korunk egyik legjelentősebb technológiai versenye.

„Büszkék vagyunk rá, hogy a Puli Magyarországra hozza a világ egyik legizgalmasabb versenyét; a Design Terminál lendületes csapatának támogatásával így egy újabb kiemelkedő eseménnyel lesz gazdagabb az ország és Budapest.” - emelte ki Pacher Tibor, a Puli csapatvezetője.

Az amerikai űrhajózás történetében az Apollo-10 legénysége borotválkozott meg először a világűrben, a mérnökök és az orvosok korábban katasztrófától tartottak. Mai űrhajós-visszaemlékezés napunkon erről is ír Gene Cernan, aki 1972. december 7-én - immár több, mint 41 éve - indult a Holdra az Apollo-17 parancsnokaként, Harrison Schmitt és Ron Evans társaságában. Az alábbiakban "The Last Man on the Moon" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"A visszaút felüdülés volt, persze csak azután, hogy túl voltunk a földirányú gyújtás (Trans-earth Injection, TEI) kritikus műveletén. A képlet egyszerű: ha a hajtómű nem pontosan a kellő időben kapcsol be, megtörténhet, hogy soha nem jutunk vissza Houstonba, vagy ami azt illeti, még a bolygónkra sem.

Harmincegyedik holdkörüli keringésünk során türelmetlenül végigfutottunk az ellenőrzőlistán, és túl hamar végeztünk vele, így még fél óránk maradt, hogy elmélkedhessünk arról, minek is kellene történnie, és próbáltuk elhessegetni a gondolatot, hogy a ránk váró manővert mindezidáig csak egyetlen egyszer próbálták ki. Már-már fülsiketítő csönd vett körül minket az űrhajóban. Nem voltak poénok, senki nem beszélt. Egy árva szó sem hangzott el. Hatvanegy órája és harminc perce ténferegtünk a Hold körül, de most már egy pillantást sem vetettünk a kráterekre: olyan feszülten figyeltünk, mint még soha azelőtt.

Minden a ránk váró gyújtás sikerén múlt. A hátralevő csöndes harminc percben behunytam a szemem, keresztet vetettem, és egy imát mondtam magamban, amiben megköszöntem Istennek, hogy eljuthattam a Holdig. „Kérlek, vezess minket haza a családunkhoz” – fohászkodtam.

Néhány éve a NASA, illetve a NASA költségvetéséért végső soron felelős ifjabb George Bush még nagyon eltökélt volt a Holdra való visszajutást illetően. Aztán 2010-re kiderült, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi és technikai paraméterek alapján a Constellation program sehova nem fog jutni, nem hogy a Holdra. Bár a Constellation maga bukás volt, nem minden eleme tűnt el nyomtalanul a lefolyóban.

A Constellation filozófiája és célkitűzései ihlették meg a Golden Spike Company vezetőit, akik teljes csendben alapították meg a céget, még 2010-ben. Vezetői Gerry Griffin, a Johnson Űrközpont korábbi vezetője és egykori Apollo Flight Director és Alan Stern, neves bolygókutató és a NASA tudományos küldetések egyik korábbi felügyelője. Az igazgatótanácsban találunk még az űrsikló-programból és a SpaceX-től érkezett neveket is. A Golden Spike az első két évben csendben dolgozott a koncepcióján, és csak 2012-ben léptek ki a nyilvánosság elé.

Kép forrása: space.com/Karl Tate.

Két másodpercen múlt, hogy az Apollo-10 holdkompja nem csapódott be a Holdba. A tragédia miatt akár el is maradhatott volna Armstrongék holdraszállása. Mai űrhajós-visszaemlékezés napunkon erről is ír Gene Cernan, aki 1972. december 7-én - immár több, mint 41 éve - indult a Holdra az Apollo-17 parancsnokaként, Harrison Schmitt és Ron Evans társaságában. Az alábbiakban "The Last Man on the Moon" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"Egyik legfontosabb teendőnk az Apollo-11 lehetséges leszállóhelyének fotózása volt, Tom pedig nekilátott, hogy beüzemelje Hasselblad fényképezőgépét. Eközben mi továbbra is úgy locsogtunk, mint az izgatott gyerekek, akik orrukat a vonat ablakának szorítják. A rádióforgalmazást bárki hallgathatta annak érdekében, hogy ne kelljen folyamatosan nyomva tartani a rádió kapcsolóját, ha az irányítással beszélni akarunk. „Mondjátok meg Jack Schmittnek, hogy itt annyi szikla van, amivel bőven meg lehetne tölteni a Galveston-öbölt.”

A fenti képen az Apollo-10 parancsnoki egységéből nézve látható Snoopy, a holdkomp.

Most repülünk el az Apollo-hegyhát fölött…a Sidewinder-árok többszáz méter mély, és nagyon sima, a sarkai határozottan lekerekítettek…Hatalmas sziklák hevernek a Censorius A körül… Maskelyne és egy sor kráter egyenesen a leszállóhely felé vezet… Most a Boot Hill és Moltke következik. „Elárulhatom, hogy alacsonyan vagyunk, nagyon közel repülünk, bébi” – jegyeztem meg, és hangomba izgalom vegyült. Ott lenn! A leszállóhely! Meglehetősen sima a felszíne, akár egy kiszáradt folyómeder Új-Mexikóban, de az egyik végén sziklamező van. Duke Islandet most hagytuk el balról, Wash Basint jobbról. Annyira közel repültünk a Holdhoz, hogy olyan érzésem támadt, mintha fel kellene kapni a lábam, máskülönben a lábujjaimmal a hegycsúcsokat súrolnám. Már-már igazságtalanságnak tűnt, hogy nem dőlhetünk hátra, és élvezhetjük az utazást. Annyi tennivalónk volt, és olyan kevés időnk!