A terv az, hogy holdjárónk jó két éven belül landol a Holdon. A srácok viszont már rég elszálltak. A Pulinak tíz kilót kell leadnia – pontosan annyit, amennyinek a fogyókúra végére lennie kéne. Jelenlegi, még a földi tesztelésére szánt holdjáró-prototípusunk azonban olyan mélyen belefeledkezett a növekedési spirálba, mint egy kilőtt repülő a dugóhúzóba. Most éppen 20 kiló felé jár...

Előző posztunkban odáig jutottunk elhájosodásunk retrospektív lelkiismeret-vizsgálatában, hogy túlsúlyos Pulink motorjai 3,1 kilót tesznek ki az ideálisnak tekintett 10 kilós össztömegből. Még szerencse, hogy vannak villamosmérnökeink is: hozzájárulásuk további négy kilót jelent a mérlegen. (Ebből rögtön három kilót nyomnak az akksik, egyet pedig a kábeleknek kell fenntartani.)

Bölcsészként saccolok egy merészet: ez eddig 7,1 kiló. Mi kell még egy holdjáróhoz? Váz, csapágyak, rugózás, kerekek, burkolat, napelemek, robotkar, egy 10 wattos rádió, meg egy nagy antenna. Mindennek bele kéne férnie a fennmaradó három kilóba. De nem fog.

A rovernek ugyanis vannak kerekei is, amikkel jelenleg úgy kapaszkodik az anyaföldbe, mint az ijedt rézusz, mielőtt betuszakolnák az űrkabinba a Mercury-program keretében. Nincs ezen mit szépíteni: a Puli jelenlegi inkarnációját négy súlyos kereke tartja a Föld nevű bolygón. A kerekek nagyon sok kultúrában a végtelent szimbolizálják, a karikagyűrű is kerek, sőt, a kerti csatornafedő teteje is ilyen. Számunkra azonban egyre inkább a kárhozat jele: minél nagyobbra dagad a kerék, annál nagyobb lesz a holdjárót érő rázkódás és a vibráció, emiatt aztán egyre erősebb váz és felfüggesztés kell majd űrkutyánkba. Amitől ismét csak nehezebb lesz.

Mars rover fából. Marsot felderíteni nem annyira alkalmas, viszont zseniális dohányzóasztalka lehet belőle.

Persze megvan az oka, amiért a rovert nem hurkapálcákból és balsafából rakják össze mérnökeink, bármennyire is divatosak ezen alapanyagok más területeken. A Pulinak ki kell bírnia majd egy rakéta dübörgését maga alatt, és lehetőleg épségben kell megérkeznie a Holdra. Oda ugyanis már nem szaladhatunk utána csavarhúzóval meg pillanatragasztóval, bármennyire is csábító lenne a lehetőség. Esetleg főmérnökünk, Miki egyik vadászgörényét küldhetjük utána szkafanderben, aromazáró csomagolásban - bár hozzájárulása így is kétséges: gyanús, hogy előbb szimatolná szét a Pulit, mint megjavítaná.

A túlbiztosítás egy hasznos, de könnyen elburjánzó folyamat. Legyen inkább két akksi. Legyenek inkább nagyobb kerekek. Egy ideig úgy tűnt, hogy holdjáró-prototípusunk átellenes végei galaxisokat megszégyenítő ütemben távolodnak egymástól a végtelenbe - félő volt, hogy előbb-utóbb egy kompakt családi gépkocsival találjuk szemben magunkat gödöllői bázisunkon. A mi autónkkal.

A lassú, ám annál sikertelenebb fogyókúra helyébe a gyomorgyűrű és a zsírleszívás lép. Meg sok-sok szike. Korábbi önmagunktól az alábbi képpel búcsúzunk. Ilyenek vagyunk voltunk.

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

Most már egészen biztos, hogy fitneszhetet tartunk a Pulinál, amit skype-os gyónások kísérnek. Elhájasodásunk megrendítő történetét próbáljuk feltárni, exkluzív önmarcangolásokkal és képekkel tűzdelve.

Pulinkat a természettől eltérő módon nem két szülő, hanem három csapat hozta össze: a gépészmérnökök, a villamosmérnökök és az informatikusok. Akarták, és lett. Azonban már a Gestalt-pszichológia óta tudjuk, hogy az egész több mint a részek összege. Esetünkben pontosan 10 kilóval.

Előző posztunkban kiderült, hogy legfeljebb 10 kilós lehet a Puli – ennyi a versenysúlya, kész, vége, pont. Ez valami olyasmi, mint a nők esetében a 90-60-90: mindenki ilyen akar lenni.
Fejlődéstörténetünk rengeteg rokon vonást mutat az Ószövetségével, benne sok-sok kinyilatkoztatással. Ez is egy volt közülük. (Csak érzelgős mérnökeink követelménynek hívják.)

A kinyilatkoztatásokat pedig nem szokás megkérdőjelezni. Úgyhogy, ehhez a 10 kilós össztömeghez gépészeink még az idők kezdetén gyorsan meg is rendelték holdjárónk motorjait.

Ennél nagyobb baj, hogy ezeket időközben a gyártó már le is szállította. Örülünk is nekik, amennyire csak egy gyerek örülhet a szülők által még az év elején megrendelt pulcsinak, amit aztán karácsonyra megkapott. Újnak új, de máris kinőtte.
A rendelés és a szállítás között eltelt időben ugyanis Pulink csendesen meghízott. A duplájára.

Vázolom a problémát: miközben holdjárónk legnagyobb részt még a tervezőasztal virtuális realitásában létezik, és így küzdötte fel magát 20 kilósra, korábbi 10 kilós testtömegére gyártott motorjai már nagyon is valóságosak. Olyannyira, hogy fénykép is van róluk:

Na, innen szép nyerni.
Mivel a motorok elkészültek, a Puli túlméretes hurkáit kellene valahogy visszagyömöszölni az eredeti 10 kilós testre tervezett gatyamadzagon belülre, ami pillanatnyilag olyan vállalkozásnak tűnik, mintha a világ legkövérebb nője S-es farmert akarna felpróbálni.

Aber ein Puli 10 kilós muss sein!

A Puli teremtéstörténetében Éden Évát alakító gépészeink tehát simán igent mondtak a kísértésre: mielőtt még bármit is terveztek volna, kapásból kisajátítottak 3,1 kilót az akkor még javában fiktív űrkutyánkból. Pontosan ennyit nyomnak ugyanis a motorok és áttételeik. (Utóbbiak egyébként nem gyenge játékosok: testvéreik megjárták már a Marsot, és bírják az Antarktisz hidegét is. Ők tehát maradnak. Rajtuk kívül viszont minden más változik.)

Így történt, hogy kosarakkal indultunk neki a Tudás fája szüretelésének. Csak az, ami akkor még alma volt, mára ősbűnné érett. De helyrehozzuk - mondják gépészeink. És mi nagyon szeretjük őket. Persze, nem csak ezért.

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

Egy életvidám földi kanpuli normális testtömege 13-15 kiló, a szukáké legfeljebb 13. Ebből jutottunk arra a következtetésre, hogy a mi holdjáró űrpulink valószínűleg kan. Ha a hierarchiában elfoglalt hely és a testsúly között van összefüggés, akkor azt is tudjuk, hogy alfa hím. De már ez sem magyarázza pulink súlygyarapodását. Eljött az első összeesküvés-elmélet ideje.

Egyre inkább úgy tűnik ugyanis, hogy VMH-szindrómás lett a Puli. Ez egy ritka sérülés, ami gyakran emberi beavatkozást sejtet: ha ugyanis az agy közepén elhelyezkedő ventromediális hipotalamusz természetes úton megsérül, akkor általában még napok múlva is agyvelődarabkákat takarít a környéken mindenki.

De ilyesmiről szó sincs. A pszichológus-társadalom által kifejlesztett mesterséges megbetegedésről viszont igen, aminek alanyai eddig szinte kizárólag patkányok közül kerültek ki. Eddig. Most először gondoljuk úgy, hogy holdjáró pulinkkal is valami hasonló galádság történhetett.

A módszer lényege, hogy gonosz lelkű bölcsészek szétroncsolják az agy említett részét, majd sürgősen beszereznek egy mázsamérleget. A delikvens ugyanis ettől kezdve nem nagyon csinál semmi mást az evésen kívül. Azt viszont nagyon. Ennek eredményét egyébként a pszichológiakönyvekben nagy szeretettel mutogatják is. Íme:

(Meg ne tévesszen senkit: a mérleg mutatója egyszer már körbefordult. Vagy kétszer. Vagy...) Az állatban ekkortájt lejátszódó folyamat egyébként nem túl bonyolult, erre utal az is, hogy még bölcsészek is képesek összefüggéseit belátni - valószínűleg ezért is ismételgetik a kísérletet unásig. A ventromediális hipotalamuszban található ugyanis a jóllakottság központja: ennek likvidálása esetén a nyomorult állat gyakorlatilag folyamatos késztetést érez az evésre, a telítődés legkisebb esélye nélkül.

A görög mitológiában sem ismeretlen, bár annál jóval explicitebb beavatkozást követően aztán nagyon rövid idő alatt megháromszorozódik az érintett jószág testtömege, amit ezt követően már csak szinten kell tartania.
Erre azonban Pulink esetében már nem kerülhet sor, mivel a továbbiakban – ahogy legutóbbi posztunkban jeleztük – keménykezű fitneszedzőnő foglalkozik úszógumit növesztett holdjárónk aggasztó testtömegével. Nem is akármilyen.

Pulink személyi trénere úgy tűnik nem kedveli a csivavákat, magyarul sem ír ékezetes betűkkel, skype-os profilja szerint pedig még mindig Floridában időzik, ahol űrmérnöki diplomáját szerezte. Legutóbbi információnk szerint jelenleg nem a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodik. Bár, ki tudja. Az is elképzelhető, hogy már hazajött azután, hogy a CERN-ben részecske formát öltve megalázta a fénysebességet, bár ezt néhányan bizonyára kétségbe vonnák.

Most mindenesetre nyilvánosságra hozunk egy röpke részletet egy vele készített, aggódó hangvételű villáminterjúból. Holdjárónk egészségügyi állapotára vonatkozó helyzetjelentését természetesen ékezetek nélkül - ez csak a billentyűzet miatt lehet -, dőlt betűkkel szedve közöljük; kizárólag az olvasási élmény fokozása érdekében.

[A Puli] jelenleg az akksik es a motorok/kerekek kornyeken a legdagibb.. de folyamatosan szed fel magara. De fogyokurára kell fognunk, mert a kovetelmeny max. 10 kg-ot enged.

Itt sajnálkoztam egy keveset szegény űrállatkánk sanyarú sorsán és kilátásain, de sokáig nem lehetett:

hmm.. jobb lesz ugy neki is, hogy nem rogy ossze a sajat sulya alatt, mint azok a kis labda formajura tuletetett zsebkutyusok... Egy puli legyen formaban.

És tényleg. Ha jobban meggondoljuk...

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

Füstölt pulyka, házi burgonya, kukorica, zöldbab, majd meggyes-áfonyás pite desszert gyanánt – ez volt a Hálaadásnapi menü a Nemzetközi Űrállomáson. Mindezt persze Dan Burbank kapitánynak is csak úgy sikerülhetett elsorolnia, hogy egyesével felolvasta a csomagolásra ragasztott címkéket.

Nem volt könnyű dolga: a füstölt pulyka említésénél a képernyőn elsőként tovaúszó alumínium tárgy – akárcsak az összes többi tétel a menün – hamarabb emlékeztet egy betonfalnak teljes sebességgel nekicsapódó autó rendszámtáblájára, mint a megboldogult szárnyas földi maradványaira (ld. a videó 55. másodpercétől). Az űrtáp és annak földi megfelelője közti hasonlóság kábé annyi, mint amennyi egy hús-vér nő és egy guminő között van – csak sokkal kevesebb: utóbbiaknak legalább a formája hasonlít egymásra, élvezeti értékről most ne beszéljünk.

Élvezeti értékről egyébként épp Pulink esetében beszélhetünk a legkevésbé. Bár az imént látott tárgyakat földi körülmények között még egy bottal sem mernénk megpiszkálni, kutyának meg végképp nem adnánk belőle; Pulink még ennél is rosszabbra számíthat.

Történt ugyanis, hogy holdjárónk elhízott.

Valószínűleg szokása szerint épp az egyik számítógép képernyőjén hűsölt, amikor valamelyik mérnökünk elbóbiskolt: ujja ránehezedett az egérre, és már kész is volt a baj.
Egy elhízott terelőkutya önmagában is ellentmondás, egy holdjáró esetében azonban egyenesen drámai következményei vannak. Elég, ha arra gondolunk, hogy egy kiló puli Holdra juttatását közel 2 millió USA-dollárért mérik - ebben az árban már benne van a Nagycsarnok korabeli hangulatát idéző erős alku is.

Bár az még egyáltalán nem tisztázott, hogy holdjárónk hordozórakéta segítségével keveredik-e ki a világűrbe, a fogyókúra semmiképp sem árt. Úgyhogy Pulink már személyi trénert is kapott, ami miatt most egész csapatunk féltékeny rá: elvégre aerospace diplomával nem sok fitneszedzőt lehet Magyarországon találni. Pláne, nem nőben. Pláne, nem ilyen nőben.

(Az adventi készülődés jegyében holnap előállunk első összeesküvés-elméletünkkel, amit, természetesen, díszcsomagolásban nyújtunk át olvasóinknak.)

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

Milyen lenne a Hold, ha Isten punkzenét hallgatott volna a harmadik napon? Hát ilyen. Most megmutatjuk a végtelent lapraszerelt kivitelben, amiben a Hold mindössze negyven négyzetmétert foglal el, és csak kétdimenziós.

Mózes első könyve szerint Isten a harmadik napon teremtette a Napot, a Holdat és a csillagokat. Bár a teremtés ezen korai szakaszában még nem voltak sem emberek, sem angyalok, mi nem kis erőfeszítés árán megelőlegeztük őket: hárman három órát dolgoztak gödöllői főhadiszállásunkon, köztük egy kékfarmeres fekete angyallal. Leleplező videónkon ő is látható, igaz, legtöbbször csak hátulról - szégyenlős Holdunk is pont így tartogatja sötét oldalát pajzsként a világűr mélyéből hozzánk érkező kíváncsiskodó tekintetű alienek felé. De így is gyönyörű.

A gyorsított felvétel ellenére is érzékelhető a vajúdás, ami a Világtojás megszülését kísérte. Sajnos, azt nem tudjuk, hogy hármójuk közül végül ki hozta a világra, mert mindannyian rettenetesen sokat guggoltak. De bárki volt is, megszenvedett érte.
Az viszont tisztán látszik, amint az 52. másodpercben kigyullad a Nap fénye, ezzel a mitikus homályt a nem kevésbé titokzatos Nazca-vonalak látványa váltja fel, ami háromezer év múlva valószínűleg cáfolhatatlan bizonyítéka lesz a földönkívüli civilizáció létezésének. És egyúttal a szigszalag feltalálásának is.

A Puli modern teremtésmítoszában az Úr lelke a beton - és szerencsére  nem a vizek - fölött lebeg, ami jó: még mindig nem áztunk be. Az optimális helykihasználásra törekvő teremtés jóval bonyolultabb folyamat az eredetinél, amikor akadálytalanul csak úgy tágul minden a végtelen felé. Ezt bárki tudhatja, aki már próbálkozott ilyesmivel. Ráadásul, nem áll rendelkezésünkre több milliárd év sem.

Univerzumunk végtelen terjeszkedésének a videón látható hosszanti főfal, valamint az azzal átellenes oldalon egy autószerelő-műhely naprendszere szab határt, innen a teremtés kényszerű helygazdaságos jellege.

Kisebb helyen rövidebb idő alatt teremteni - ez szemmel láthatóan óriási feszkót jelent a résztvevőknek, ami időnként dezorientált viselkedésükben nyilvánul meg. Megelőlegezett adventi angyalunk is mintha többször szabadon sodródna az egyiptomi elsőszülöttek életét kioltó ószövetségi halálangyal zord szerepköre, valamint az angyali üdvözlet ettől gyökeresen eltérő hangulatvilága között.

A feszültség levezetésére a videó jobb oldalára, tehát a világmindenség középpontjába húzódnak vissza – bizonyítva, hogy ilyen sokszorosan megnehezített körülmények között sokkal gyakrabban kell megpihenni; és nem elég csak a hetedik napon. Bennfentes információk alapján azt is tudjuk, hogy időnként alufóliába csomagolt szalámis zsömle-áldozatokat mutattak be az isteneknek, erre azonban szakrális jellege miatt a kamera látóterén kívül került sor.

Azok kedvéért, akik a fentiekből egy kukkot sem értenek, eláruljuk, hogy videónk a holdmakett alapozási munkálatainak első lépéseit örökíti meg: éppen a holdkráterek leendő helyét jelöljük ki. Ezeken tesztelik majd kiválónál is kiválóbb mérnökeink a magyar holdjárót, amit a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny keretében a valóságos Holdra szeretnénk száműzni.

Aláfestő zenének már csak ezért is a Ramones himnikus hangvételű, alkalomhoz illő oratóriumát választottuk. Mert Holdat teremteni sokféleképpen lehet, de punk zenére lehet csak igazán.

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!