Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

Habár a landolás és a Holdról való felszállás az amerikaiakéhoz elég hasonló módon történt volna az oroszoknál is, akadt pár lényeges különbség:
Az amerikai holdkomp leszállása során a hajtómű végezte a 12 percig tartó teljes ereszkedést a hajtóműves süllyedés kezdetétől egészen a landolásig. Ezzel szemben a D-blokk biztosította a szovjet LK leszállásához a tolóerő javát. A D-blokk 1500 méterrel a felszín felett levált volna, és ettől kezdve az LK leszállófokozata vette volna át a folytatást egészen a landolásig.
Az amerikai holdkomp két hajtóművel rendelkezett, egyik a leszállásra, a másik pedig a felszállásra szolgált. Ezzel szemben az orosz LK csak egyetlen hajtóművel rendelkezett, ezt használták volna a leszállás és a felszállás során egyaránt.

Hogyan zajlott volna a LOK-LK küldetése? A Bajkonur Űrközpontból szállt volna fel az N-1-es rakéta, a fedélzetén két kozmonautával. Az N-1 rakéta három fokozata addig üzemelt volna, amíg a Holdra utazó egység el nem éri a 200 kilométer magasan lévő, 51,6 fok inklinációjú földkörüli pályát. Az első parkolópálya végén a negyedik fokozat, a G-blokk hajtotta volna végre a Holdirányú gyújtást, ezután levált volna.
Az Apollotól eltérően a két egységnek nem kellett volna szembefordulnia egymással, dokkolnia és a holdkompot sem kellett volna kilőni rakhelyéről. Az LK ugyanis a parancsnoki hajó, a LOK mögött maradt volna, és így is repültek volna egészen a Holdig. Később az ötödik fokozat, a D-blokk, állította volna holdkörüli pályára az egységet.

A holdkörüli pályáról az ereszkedés ismét az Apollotól eltérően történt volna. Először is, egyetlen kozmonauta lépett volna ki az ajtón, aki a LOK oldalára erősített rúd mentén [űrséta keretében] mászik le az LK-hoz, majd belép annak ajtaján. Minderre az alant elterülő Holddal a háttérben került volna sor, a látvány minden bizonnyal lenyűgöző lett volna. Az LK fedélzetére érve, a kozmonauta leválasztotta volna holdkompját és a D-blokkot a LOK anyahajóról. Ezen a ponton ismét van egy eltérés, mivel a hajtóműves ereszkedést a D-blokk hajtotta volna végre. Ezt a felszíntől mindössze 1500 méterre vált volna le, így az LK főhajtóműve fejezte volna be az ereszkedést a Hold talajára. Ez ugyanaz a hajtómű, amit az LK a felszállás során is használt volna.

Az orosz LK az amerikai holdkomphoz képest jóval kevesebb ideig lebeghetett volna a felszín fölött. Az oroszoknak nagyjából egy perc alatt kellett volna leszállóhelyet találniuk, és letenni az űrhajót a felszínre. A pilóta természetesen több mint egy percig is használhatta a hajtóművet, hiszen ugyanaz végezte a felszállást is, de az egy perc elteltével a manőver már a felszállásra fordítható üzemanyagtartalék rovására ment volna.

Ezzel szemben az amerikai holdkomp hosszabb ideig – nagyjából 2 percig – lebeghetett. A két perc elteltével azonban a holdkomp üzemanyaga elfogy, és a küldetést meg kell szakítani. Egy adott magasság alatt viszont a visszatérő egység begyújtása tovább tartott volna, mint amennyi idő alatt a holdkomp lezuhant volna a felszínre, így ebben az esetben becsapódott volna a felszínbe (ezt hívták „holt ember kapcsolójának”). Egy kivételtől eltekintve az összes Apollo elég jó irányban haladt ahhoz, hogy ezzel a lehetőséggel ne kelljen számolnia a legénységnek. A legnehezebb holdraszállás az első, Apollo-11-esé volt, aminek landoláskor mindössze 19 másodpercre elegendő üzemanyaga maradt. A „holt ember kapcsolója” az LK esetében értelmezhetetlen lett volna, hiszen a felszálláshoz használt hajtómű eleve működött, így biztonságosabb volt. A LK leszállóegységének az Apollo-hoz hasonlóan négy lába volt. Az első, szovjet holdraszállás rövidebb ideig tartott volna, mint az Apollo-11-esé, az oroszoknál az egyfős legénység számára nem volt beütemezve az alvás.

A landolás után a kozmonauta űrsétát hajtott volna végre. Nem tudni, milyen hosszúra tervezték az első holdi tartózkodást. Eredetileg négy óra hosszú holdsétát javasoltak, így a felszínen töltött idő épp elég lett volna ahhoz, hogy a kozmonauta a landolás után bejelentkezzen, felkészüljön a holdsétára, végrehajtsa azt, majd visszatérjen az LK-ba, és felkészüljön a felszállásra, illetve az azt követő űrrandevúra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.