Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

Másnap egyértelművé vált, hogy a csillagok alapján navigáló rendszer nem működik, és emiatt nem lehetett elvégezni a pályakorrekciót. A következő napon, április 4-én, a Szovjetunió kelletlenül jelentette be, hogy egy nap múlva a Luna-4 a Hold „közelében” repül el, aminek során 9301 kilométerre közelíti meg az égitestet (a valóságban ennél valamivel közelebb, 8451 kilométerre húzott el a Hold mellett). A Jodrell Bank obszervatórium 44 percig fokozott figyelmet fordított arra, amikor a szonda pályája a Holdhoz legközelebb ívelt. A szondával két nap múlva vesztették el a kapcsolatot, a Luna-4 pedig az Egyenlítő síkjában merőben szokatlan földkörüli pályára állt: a Földhöz legközelebbi pontja 89250 kilométerre, legtávolabbi pontja pedig 694000 kilométerre volt. A szonda a Földet 29 nap alatt kerülte meg, és valószínűleg elhagyta a földkörüli pályát, és Nap körüli pályára állt. Az oroszok – nem túl meggyőzően – azt állították, hogy a küldetés egyedüli célja mindössze annyi volt, hogy elrepüljenek a Hold mellett. De a Holdon létesülő egészségügyi intézményekről jó ideig mélyen hallgattak.

Négy hónap leforgása alatt három kudarc történt, emiatt pedig felül kellett vizsgálni a programot, amit ezúttal egy Msztiszlav Keldis által vezetett bizottság végzett, Keldis ekkor a Tudományos Akadémia elnöke volt. A vizsgálat nem derítette ki, hogy valójában mi okozta a Luna-4 kudarcát. Mindössze annyit lehetett biztosan tudni, hogy a pályakorrekcióra a csillagok alapján történő navigációs rendszer hibája miatt sosem került sor. A hiba miatt aztán az űrhajót a gyújtáshoz nem lehetett megfelelő helyzetbe állítani. A Keldis-vizsgálat nem sok problémát talált a rendszerrel kapcsolatban, ezeket a következő évben ki is javították. Bőséges bizonyíték volt arra, hogy a programot igencsak kapkodva készítették elő, és ennek esett áldozatul a minőség-ellenőrzés.
 
Még egy évet kellett várni, mire a Je-6 készen állt a startra. A háttér nem volt ígéretes, mivel az eltelt fél évben két újabb 8K78 Molnija rakéta mondott csődöt, fedélzetükön a Vénuszra indított tesztszondák voltak. A küldetés, aminek a Luna-5-nek kellett volna lennie, 1964. március 21-én szállt fel, de egy rúd eltört az I-blokkban, egy szelep pedig nem nyílt ki teljesen, így nem alakult ki a teljes tolóerő. A hajtómű a start után 489 másodperccel állt le, a fokozat pedig becsapódott a Földbe. 1964. április 20-án, egy hónap múlva, a következő Je-6-os is hasonló sorsra jutott, ezúttal azonban a BOZ-t és az I-100-at összekötő áramkörrel volt a gond, a küldetés 340 másodperc után ért véget.

A felső rakétafokozat problémájának kiküszöbölésére tett újabb kísérletek ellenére 1965. március 12-én a következő holdrakéta is csődöt mondott. Ez alkalommal az L-blokk transzformátorhiba miatt nem kapcsolt be. A küldetés a Kozmosz-60 megjelölést kapta, de az amerikaiak résen voltak, és azonnal tudták, hogy ez egy holdszonda kudarca volt. Ezt sok év múlva erősítették meg, amikor kiderült, hogy a Kozmosz-60 gammasugár detektort is magával vitt, egyet abból a típusból, ami később a Luna-10 és a Luna-12 fedélzetére is került. Habár a küldetés holdszondaként kudarcba fulladt, a kozmikus sugarakkal kapcsolatban hasznos tudományos eredmények születtek.

Ekkor már jóval komolyabb lépéseket tettek az I-, az L-blokk, a BOZ és az I-100 rendszer integrálására. Az egészet átdolgozták, újrahuzalozták, és az L-blokk és a Je-6 egyaránt külön-külön irányítórendszert kapott. A változtatásnak nem sok haszna volt, mivel a következő Luna 1965. április 10-én megsemmisült. Ezúttal az I-blokk folyékony oxigéntartályának nyomását szabályzó rendszer romlott el, az űrhajó pedig a Csendes-óceánba csapódott. Az új irányítórendszert sosem tesztelték.

Ez volt sorban a negyedik kudarc a Luna-4 küldetése óta. Az Automata Bolygóközi Állomás óta Oroszország kilenc alkalommal kísérelt meg szondát juttatni a Holdra, ezek közül kivétel nélkül mindegyik kísérlet csütörtököt mondott, és csak egyet hoztak nyilvánosságra. Olyan magas volt a hibaszázalék, amit egyetlen programban sem lehet tolerálni, a mögöttes okokat pedig már a Kremlben is firtatták.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.