Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

Az L-blokkal felszerelt új 8K78 rakéta némiképp kapkodva épült. Az L-blokkot 1960 januárjában rendelték meg, a terveket májusban fogadták el. Az első két fokozatot az I-blokkal januártól kezdve szuborbitális küldetéseken próbálták ki – de még az L-blokk nélkül. Az L-blokkot elsőként 1960 nyarán egy súlytalanság szimulálására tervezett Tupoljev-104 repülőgépen tesztelték. Az összes blokkal felszerelt rakéta startjára 1960 októberében került sor, amikor két szondát is indítottak a Marshoz, mindkét kísérlet kudarcba fulladt. 1961 februárjában a Vénuszra is két szondát indítottak, az egyik a földkörüli pályánál nem jutott tovább, a másik viszont igen. De a fejlesztés legnehezebb szakasza még hátra volt. Egymás után három Vénusz-szonda mondott csütörtököt 1962 augusztusában/szeptemberében, mindhárom a startkor mondott csődöt. 1962 októberében és novemberében indított három Mars szonda közül csak egy hagyta el a parkolópályát.

Az A- és a B-blokkok egyszer vallottak kudarcot, az I-blokk háromszor, az L-blokk pedig négyszer. Később az amerikaiak a fenti kudarcokról egy listát hoztak nyilvánosságra (ez egy levél formájában történt, amit az ENSZ főtitkárának címzett Adlai Stevenson nagykövet 1963 június 6-án), de páran úgy hitték, hogy az orruknál fogva vezetik őket, mivel szerintük egyetlen ország sem engedhetne meg magának ennyi kudarcot, hogy után tovább folytassa a próbálkozásokat.

A Je-6 holdraszálló egység

A holdraszálló egységet Je-6-nak hívták. Két változata létezett: a Je-6, amit egészen 1965 végéig használtak, és a Je-6M, amit 1966-ban használtak. A Je-6-os sorozat két modullal rendelkezett. A fő – és egyben legnagyobb – része egy hengeralakú műszaki egység volt, rajta egy manőverezéshez és fékezéshez egyaránt használatos hajtóművel, navigációs berendezésekkel, transzmitterekkel és üzemanyaggal. A leszállóegység a tetejére szerelt gömbben csatlakozott hozzá, és elég kicsi volt: mindössze 100 kg-t nyomott. Labdaalakú volt, és azután, hogy leszállt a Hold felszínére, egy fényképezőgép emelkedett ki belőle, és készített fotókat. Mindez erősen hasonlított arra a közkeletű képre, ami az emberekben élt arról, hogy milyen lehet egy földönkívüliek által a Földre küldött szonda.

Az űrhajó központi részét arra tervezték, hogy egy szondát továbbítson a Holdra, és sértetlenül juttassa el azt a felszínre. Alekszej Iszajev OKB-2-es részlege által épített hajtómű a terv szerint kétszer gyújt be. Először egy pályakorrekció erejéig, 130 m/s maximális gyorsítást eredményezve, másodszor pedig azért, hogy lefékezze az ereszkedést. A hajtóművet KTDU-5-nek hívták, ami a pályakorrekciós és fékező hajtóművet jelenti; üzemanyaga aminvegyület volt, oxidálószernek pedig salétromsavat használtak. Az egység második legfontosabb része az I-100-as irányítórendszer volt, amit Nyikolaj Piljugin NII-885-ös Tudományos Kutatóintézete épített meg. Ennek az űrhajót megfelelő irányba kellett állítani a pályakorrekció és a landolás során. A pályakorrekció célja az volt, hogy a leszállóhelyre 150 kilométeres pontossággal érkezzen meg az űrhajó. A főmodul napenergia helyett akkumulátorokkal működött.

A landolást közvetlenül megelőző szakasz bizonyult a legkritikusabb fázisnak. Az 1500 kg járműre szerelt rakétának a megfelelő szögben 46 másodperccel a várható leszállás előtt kellett begyújtania: ez alatt az űrhajó sebességét 75 kilométerrel a felszín fölött 2630 m/s-ről nagyjából nullára kellett csökkentenie. Ha túl korán gyújt be, és kifogy az üzemanyag még a leszállás előtt, akkor az űrhajó ismét begyorsul, és darabokra törik. Ha túl későn kapcsol be, az űrhajó túl gyorsan csapódik be a felszínbe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.