Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

A Szojuz-komplexum számára az R-7 javított verzióját irányozták elő. Glusko OKB-456-os részlegét kérték fel arra, hogy az A-blokk RD-108-as hajtóművének teljesítményét megnöveljék - ugyanezt kellett tenniük a B-, V-, G- és D-blokkok RD-107-es hajtóműveivel is. A változtatások révén legalább 5 %-os teljesítménynövekedést sikerült elérni. Az OKB-154-es részlegnél Szemjon Kosberg a harmadik fokozat teljesítményét is feljavította, az OKB-1-nél működő 11. számú osztály pedig a mentőrakétát fejlesztette ki. Számos fejlesztést követően az új rakéta a 11A511 gyári kódot kapta. A nagyobb teljesítményű hajtóműveket 1962-ben tesztelték, és a rakéta 1963-64-ben állt szolgálatba.
A Szojuz-rakétaegyüttes holdküldetése bonyolult folyamatnak ígérkezett, földkörüli pályán maximum hat startot és öt űrrandevút igényelt. Újabb tanulmányok igazolták, hogy a küldetés minden elemében kivitelezhető – feltételezve, hogy a Szovjetunió képes lesz földkörüli pályán űrrandevúkat végrehajtani.

Az első küldetéseket 1964-re tűzték ki, a Hold megkerülésének dátuma 1965-66 lett. Ha a szovjetek ragaszkodtak volna a tervhez, akkor az orosz kozmonauták ezzel a technikával valószínűleg még a forradalom 1967 októberében esedékes 50. évfordulója előtt megkerülték volna a Holdat.

A földkörüli pályán összeálló Szojuz-komplexum (földkörüli randevú technika) magától értetődő volt egy olyan ország számára, amely Ciolkovszkij elméletein nevelkedett fel. A két másik lehetséges módja a holdutazásnak a közvetlen pálya módszer és a jóval ködösebb holdkörüli randevú technika volt. A kor sci-fi irodalmában az előbbi volt a legnépszerűbb, a „TinTin történetei” című rajzfilmben is ezt a módszert alkalmazták. A terv szerint egy hatalmas rakéta – ennek tényleg elképesztően nagynak kellett volna lennie – egy űrhajót visz magával, ami aztán közvetlenül a Holdig repül, lelassít, leszáll, majd két vagy három asztronauta kilép belőle a felszínre. A felfedezőutat követően a kozmonauták visszamásztak volna anyahajójukba, ami közvetlenül (űrrandevú és dokkolás nélkül) visszarepítette volna őket a Földre.

A harmadik variáció a holdkörüli randevú technika volt. Egy hordozórakéta az anyahajót és a holdraszálló egységet egyenesen holdkörüli pályára juttatta volna, így megspórolva a földkörüli űrrandevút. A holdkabin leereszkedett volna a felszínre, miközben az anyahajó holdkörüli pályán marad. A holdraszállás után a leszállóegység felszáll, holdkörüli pályára áll, majd űrrandevút hajt végre az anyahajóval. A leszállóegység legénysége ezután átszáll az anyahajóra, hogy aztán az űrhajó az összes űrhajóssal a fedélzetén visszatérjen a Földre a holdkörüli pályáról. Ez egy nagy és megbízható hordozórakétán múlt, habár ennek nem kellett volna akkorának lennie, mint a közvetlen pálya módszer esetében. A távoli holdkörüli pályán végrehajtandó űrrandevú kétségkívül a terv egyik legkockázatosabb része volt.

A Szojuz-komplexum előfeltétele volt, hogy az űrrandevút végrehajtó űrhajó 20 km-re közelítsen meg egy másik egységet az első földkörüli keringésük alkalmával, és készüljön fel az ezt követő dokkolásra. Ezt a Vosztok-program összes hiányossága ellenére ki lehetett próbálni. 1962. augusztus 11-én a harmadik Vosztok is földkörüli pályára állt, fedélzetén Andrian Nyikolajevvel. A Vosztok-4 Pavel Popoviccsal pont egy nappal később állt pályára, mégpedig olyan pontosan, hogy az első keringés alkalmával 5 km-re megközelítette a Vosztok-3-at. Ez sokkal jobb eredmény volt, mint amire számítottak.

A két űrhajó három napig keringett a Föld körül, igaz, nem tudtak manőverezni, és egymástól is egyre messzebb kerültek. 1963 júniusában a Vosztok-6 Valentina Tyereskovával a fedélzetén kevesebb, mint 3 km-re közelítette meg a Vosztok-5-öt. Habár esély sem volt arra, hogy ezt a távolságot még tovább csökkentsék, a két közös repülés megmutatta, hogy milyen közelségbe kerülhetnek egymáshoz az űrhajók első földkörüli keringésük alkalmával. A kozmonauták a küldetés ideje alatt kommunikáltak egymással, a földi irányítás pedig megtalálta a módját annak, miként kövesse figyelemmel a két, egyidőben zajló küldetést.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.