Pár nappal a Gemini-9 startja előtt szállt le a Surveyor-1 a Holdra, így valóságos nemzeti örömünnep kerekedett Gene Cernan és Tom Stafford startjából. Erről is ír Gene Cernan, aki 1972. december 7-én - 40 éve - indult a Holdra az Apollo-17 parancsnokaként, Harrison Schmitt és Ron Evans társaságában. Az alábbiakban "The Last Man on the Moon" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"A Gemini-9 sikeres startjának kétszeresen is örült az űréhes amerikai közvélemény, mivel egyetlen hét leforgása alatt ez volt a második galaktikus győzelmünk. Pár nappal azelőtt, hogy Tommal végül földkörüli pályára álltunk volna, a Surveyor-1 puhán landolt a Holdon, és 144 fényképet küldött vissza a lehetséges leszállóhelyekről. Így most már legalább ismét utolértük a szovjeteket az ember nélküli űrhajó fronton, sőt, talán még egy kicsit be is előztük őket: bár a Luna-9 előbb landolt a Holdon, mindössze kilenc képet küldött vissza a földre. Ami pedig a kozmikus verseny emberi oldalát illeti, Tom Stafforddal mi ketten épp egy halom űrbéli rekordot készültünk felszolgálni.

Miközben én még mindig próbáltam hozzászoktatni magam ahhoz, hogy testem pontosan nulla kilót nyom, ezalatt családom odalenn a Földön csordultig volt érzelmekkel. Barbara Nassau Bay-i otthonunkban a legutóbbi telefonhívásom óta ébren volt, és optimistán állt a dolgokhoz. A visszaszámlálás során egyre feszültebb lett a családi légkör, Barbara pedig idegesen kaparászta az ujjbegyén a korábban már rég lekapart bőr helyét. Amikor a televízióban az látszott, hogy a Titanunkat elnyeli a füst és a lángtenger, Rogerhez fordult, és csak ennyit bírt kinyögni: „Ez normális?” A bíztató válasz után a rakéta megmoccant, majd felszállt. „Ollé” – ordította Lynn Gilligan, Barbara vörös hajú unokatestvére, aki egy képzeletbeli torreádor módjára pattant fel, és szökdécselni kezdett. Miközben az örömtől és az ujjongástól visszahangzott Barbuda Lane, a Titan eltűnt a kamerák elől, Barbara pedig fellélegezve vetette rá magát a dívány párnáira. „Mondjátok meg a riportereknek, hogy elájultam” – mondta az egyik barátjának.
Végül azért Barbara csak kiment a házból, és gyönyörű jelzőket használva beszélt a startról. „Biztos vagyok benne, hogy Tom és Gene most már a mennyekben vannak” – mondta egy nem szándékolt áthallással. A riporterek megjegyezték, hogy az arca sugárzott, ami éles ellentétben állt halovány, aggódó viselkedésével, mikor másodjára elhalasztották a startot. Tracy-t arról kérdezték, hogy tudja-e, hol vagyok aznap reggel. „Apu sétálni fog egy úszómellényben” – válaszolta unottan. Úszásórákat vett, és a rakétákból álló hátitáskámat a medencében használatos eszközhöz hasonlította. A lányom hasonlatánál jobbat azóta sem hallottam.
„Mindenki imáját meghallgatták” – mondta Anya Bellwoodban a sajtónak. „Tényleg megcsinálták.” Mintegy tizenhat rokon, barát és szomszéd követte náluk figyelemmel az eseményeket. „Ez életem legnagyszerűbb napja” – áradozott Papa, és egy Gemini nyakkendőtűvel büszkélkedett, amit még korábban én adtam neki. Lefőtt a kávé, és elkészült a rétes, majd a nap hátralevő részében Papa hideg sört szolgált fel a sajtó munkatársainak. Dee előbb hazaengedte harmadikosait a Lincoln Általános Iskolából, hogy végignézhesse a startot.

Faye Stafford csak azután került elő önként vállalt száműzetéséből, hogy a sajtó megvesztegette: segítenek otthont találni négy kismacska – Fuzz, Fritz, Yap és Doktor Űrrandevú – számára. A szokásos előrelátásával ezúttal is arra figyelmeztetett mindenkit, hogy a Gemini-9 még okozhat fejtörést. „Ez csak az első akadály” – mondta, miközben tisztában volt azzal, hogy a Gemini űrhajó negyvenkét állam több mint 4000 beszállítójának végterméke. Bill Dana, a humorista – akinek asztronauta-műsorát olyan viccesnek találták az Eredeti Hetek, hogy kinevezték őt a Nyolcadik Asztronautának – hangsúlyozta, hogy a Gemini mind az 1 367 059 alkatrészét olyanok gyártották, akik a legolcsóbb árat ígérték.

Megvan az az érzés, amikor az autóval egy régi országúton haladva nagy bukkanóra érünk, és a gyomrunk egy pillanatra a torkunkig emelkedik? A súlytalanságba lépve, a Gemini-9 is egy pokoli nagy buckán haladt át - azzal a különbséggel, hogy a gyomrunk a torkunkban is maradt: a gravitáció hiánya miatt a manduláim környékén kóválygott, én pedig szédüléssel kísért tengeribetegséget kezdtem érezni. Természetesen, minderről senkinek nem szóltam egy szót sem. Nem valamiféle nyári hajókázáson vettem részt. Sok évnek kell eltelni, mire az asztronauták akárcsak egymás előtt is bevallják, hogy a többségünk hasonlót érzett az űrben töltött első pillanatokban.

Egy tojásdad alakú pályán voltunk, és forró nyomon üldöztük a Pacát, miközben messze alattunk az újságok különkiadásokkal jelentkeztek: „Az űrhajósok megtörték a Gemini-átkot”. 1030 kilométer választott el minket célpontunktól, és Tom pályánk legmagasabb pontját 277 kilométerre korrigálta. A céltárgyat minden korábbinál gyorsabban akartuk utolérni, ami nem csupán öncélú gyakorlat volt: egyszer egy nap a Holdról távozó asztronautáknak is hasonló eljárást kell majd követniük. Negyvenöt perccel a start után Ausztrália fölött bandukoltunk, ahol egy újabb gyújtásra kerítettünk sort: ekkor pályánk legalacsonyabb pontját 231 kilométerre állítottuk be. Küldetésünk első részében Neil Armstrong volt a CapCom, és ez különleges komfortérzetet kölcsönzött számunkra, hiszen korábban a Gemini-8-as útján ő került katasztrófa-közeli helyzetbe, és nála jobban senki nem ismerte a világűr kétes világát. Itt bármi megtörténhet, és nagyszerű volt nyugodt hangját hallgatni."

Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.