Amikor az ember a Holdra lép
2013.02.19. 17:00
Gyakorlatilag csak egyetlenegy ember nem hallotta Neil Armstrong első mondatát, amit a Holdra lépve mondott. Michael Collins ekkor ugyanis épp a Hold háta mögött bóklászott a parancsnoki egységgel. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo-11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:
"Időközben fel kell készülni második húsvéti tojásvadászatomra: ismét a szextánsomon át bandzsítok a Hold felé, hátha ezúttal rálelek a holdkompra. Megint nincs szerencsém, újabb, egymástól megkülönböztethetetlen kráterek sokaságát látom, sehol nem csillan meg a napfény valamilyen fémborításon. „Van valami geológiai képződmény, ami esetleg segítségemre lehetne?” Houston erre kráterek újabb, elnagyolt leírásával válaszol, de nem sok hasznát veszem. Emellett még a holdkompot sem hallom, ami viszont fölöttébb furcsa. A repülés előtt megállapodtunk abban, hogy a holdkomppal folytatott minden közvetítést automatikusan átjátszanak a részemre is, most viszont szemlátomást nem ez a helyzet. „Houston, itt a Columbia. Legalább annyit lehetővé tennétek, hogy a Columbián az S-sávon át halljam az Eagle rádióforgalmazását, és tudjam, mi folyik odalenn?” „Rendben, jelenleg nem sok minden történik, Columbia. Megnézem, mit tehetek az ügy érdekében.” Az Isten verje meg. Hallani akarom, mi történik. „OK, eddig egy szó sem jutott el hozzám a srácoktól, szerintem az S-sávon át hallhatnám őket.” Most nem annyira törődök ezzel, mivel még mindig nagyjából két óra van hátra a holdkomp dekompressziójáig, de amikor majd kilépnek a felszínre, mindenképp hallani akarom őket. Mit mond majd például Neil? Korábban nem osztotta meg, milyen varázsszavakat tartogat a Holdra lépésre, de lefogadom, hogy van a tarsolyában ilyesmi. Neil nem sokat beszél, de ez nem jelenti azt, hogy ne is tudna bánni a szavakkal; szinte mindig az alkalomhoz illően cselekszik, és mikor kínálkozna erre jobb lehetőség, mint éppen most. Hallani akarom!
Houston megerősíti, hogy a hűtőfolyadékkal kapcsolatos probléma valószínűleg magától megoldódott, én pedig eltűnök szem elől abban a biztos tudatban, hogy a Columbia rendben van. Ugyanakkor egyre jobban furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon mi történik odalenn az Eagle-lel.
A Hold hátsó fertálya ezúttal tényleg békés, a biztosra vehető csönd most jól esik. Amikor aztán újra a Hold Föld felőli oldalára érek, Neil és Buzz épp a felszerelésüket ellenőrzik, és még alsó hangon is több mint egy óra, mire megkezdik a holdsétát. Szemetek! Valószínűleg akkor lépnek majd a Holdra, amikor én épp a Hold háta mögött leszek. Újra megpróbálom kiszúrni az odalenn álldogáló holdkompot a szextánsommal (nincs szerencsém), aztán egy újabb békés utazás következik a Hold mögött, majd onnan újból kiérve működésre bírom a rádiót. „Tisztán és jól hallak titeket. Mi a helyzet?” „Rendben. A holdsétával minden gyönyörűen alakul. Szerintem épp most tűzhetik ki a zászlót.” Az amerikai zászlót! „Nagyszerű!” „Szerintem te vagy az egyetlen élő ember, aki nem nézheti tévén a történteket.” „Ez rendben van, engem csöppet sem zavar. Milyen a tévéadás minősége?” „Ó, csodálatos, Mike, tényleg az.” „Ejha, csodás! És a megvilágítás is elfogadható?” „Abszolút. Mostanra már kitűzték a zászlót, már látható a felszínen.” „Csodálatos, egyszerűen csodálatos.” Csak menjen minden így tovább, nem kérek a meglepetésekből. Neil és Buzz hangjából ítélve rendben vannak, nem zihálnak, ami arra utalna, hogy esetleg túlerőltetik magukat.
De minimum egy meglepetés még vár ránk, méghozzá egy igen lenyűgöző. Houston ismét bejelentkezik, és nem kicsit idegesek, amikor bejelentik, hogy az Egyesült Államok elnöke szeretne Neillel és Buzz-zal beszélni. „Részünkről a megtiszteltetés” - feleli Neil a rá jellemző méltósággal. „Hajrá, Elnök Úr. Itt Houston. Vége.” – mondja Bruce McCandless, a jelenlegi CAPCOM olyan természetességgel, mintha napi szinten elnököket instruálna. A „vége” szó használata leplezi le, hogy valójában miként is érezheti magát. Ezt a rádiós kifejezést ugyanis mindannyian megtanultuk, de gyakorlatilag soha nem használjuk. A „vége” használata formális, ráadásul befejezett eseményekre utal, emiatt szokatlan a használata. Talán csak elnökök részére kellene fenntartani.
Az elnök hangja akadálytalanul terjed a térben a szónoki beszéd minden jellegzetességével együtt, ami a számokhoz és emlékeztetőkhöz szokott füleinknek szokatlan élmény: inspirál, vagy legalábbis hatni próbál az érzelmekre. „Neil és Buzz, telefonon szólok hozzátok a Fehér Ház Ovális Irodájából. Ez valószínűleg a valaha volt legtörténelmibb telefonbeszélgetés… olyat tettetek, amivel a menny az emberi világ részévé vált. Most, amikor a Nyugalom Bázisáról beszéltek hozzánk, indíttatást érzünk arra, hogy megkettőzzük a béke és a földi nyugalom érdekében tett erőfeszítéseinket…” Istenem, sosem gondoltam, hogy ez az egész egyszer békét és nyugalmat hozna bárki számára. Amennyire én tudom, ez az utazás csupa veszélyt tartogat mindhármunk számára – főleg kettejüknek – és a magam részéről nagyjából eddig jutottam az eszmefuttatásban. Béke és nyugalom: valóban, bárcsak lenne időm emésztgetni ezt, hogy eldönthessem igazságtartalmukat. Egy ideig én vagyok ennek a pályán keringő nyilvános férfi WC-nek a tulajdonosa, és egyéb teendők is várnak rám.
Neil elég hosszan kivár a válasszal. „Köszönöm, Elnök Úr. Nagy megtiszteltetés és kiváltság, hogy itt lehetünk, ahol nem csak az Egyesült Államokat képviseljük, hanem a világ valamennyi békeszerető nemzetét, akik nyitottak és kíváncsiak arra, hogy milyen lehetőségeket tartogat számukra a jövő, és ehhez mérten jövőképpel is rendelkeznek. Megtiszteltetés számunkra, hogy itt lehetünk.” Az elnök válaszol: „Nagyon köszönöm, és alig várom – ahogy mindannyian – hogy találkozzak Önökkel csütörtökön a Hornet fedélzetén.” „Nagyon várom, Uram” – zendít rá Buzz, mielőtt Houston hirtelen megszakítaná a kapcsolatot a Fehér Házzal, hogy minden visszazökkenjen a rendes kerékvágásba. Ez egy hosszú számsorban ölt számomra testet, amit Houston diktál be, ezt a későbbiekre meg kell őriznem. Istenem, micsoda ellentmondás: forgó-, bólintó- és legyezőirányú mozgások, kontra imák, béke és nyugalom. Milyen lesz, ha ez az egész küldetés sikerül, és egy darabban visszatérünk a Földre kövekkel megrakott dobozainkkal, miközben zsong a fejünk a bolygóra váró új lehetőségektől? Van némi időm erről ábrándozni, miután a Hold mögé száguldok a Fehér Ház és a Föld elől, megkezdve büszkeséggel áthatott magányos virrasztásomat.
A következő alkalommal minden eddiginél jobban aggódva térek vissza a Föld felé néző oldalra. Hát persze, a Hornet. Ezek a srácok lehet, hogy soha nem jutnak el még a Columbiáig sem, nemhogy a Hornetre. „Hogy alakulnak a dolgok?” „Rendben, Columbia … a Nyugalom Bázis legénysége visszatért a holdkompba … minden gyönyörűen ment. Vétel.” „Alleluja!” Hát, ezt a nagy falatot letudtuk: nem kell többé aggódni amiatt, hogy felszín alatti, rejtett lávafolyások elnyelik őket, vagy kimerülnek, esetleg a bejárati ajtót nem tudják maguk után becsukni, vagy, hogy a kisöregek túl gyenge ragasztót használtak, és a többi. Ejha. Most már mindössze annyi a teendőnk, hogy hunyjunk egyet, aztán már csak keveredjen valahogy ide az Eagle felső része – ide, ahová való, és pucolhatunk is hazafelé! Most viszont hajnali kettő van Houstonban, és egy hosszú napon vagyunk túl (keményebb volt, mint a tegnapi, de valószínűleg a holnap még ennél is keményebb lesz).
Itt az idő, hogy lekapcsoljam a fényeket, és kicsit aludjak. Aludni? Egymagamban? Jobban tennék, ha elhinnék nekem. Ez már ismerős hely, ami többé nem a kapcsolók zavarba ejtő sokaságát jelenti számomra, ami egykor olyan félelmetesnek tűnt: hozzátartozik a Columbiához, annak szerves része. Ahogy a kabinban körbesuhanok, hogy minden ablakot fémlapokkal takarjak le, és lekapcsoljam a fényeket, majdnem olyan érzésem támad, amit évekkel ezelőtt ministránsként éltem át, amikor egy hosszú szertartás végén eloltottam a gyertyákat. Gondoljuk csak végig, a középső ülés nélkül a Columbia padlója hasonlít a National Cathedralhoz, ahol korábban szolgáltam. Természetesen keresztalakú, a felfelé vezető átjáró a harangtoronynak felel meg, a navigációs berendezések pedig az oltáron vannak. A fő műszerfal az északi és a déli kereszthajó, miközben a főhajó a középső ülés tátongó helye. Ha nem is kicsinyített katedrális, de legalább boldog otthon, és én gondolkodás nélkül Isten és Houston gondjaira bízom magam, ahogy porhüvelyemet kényelembe helyezve elszenderülök."
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mészáros Laci 2013.02.20. 12:21:23
109:22:59 Armstrong: Oké, épp próbáltam visszaugrani (a létrára) ahhoz a bizonyos első lépéshez Buzz. A holdkomp lábai nem nagyon nyomódtak be,de vissza lehet ugrani.
109:23:10 McCandless: Értettük.
109:23:11 Armstrong: Azért elég rendes ugrás (a létra legalsó fokáig).
horrorpornó bábszínház 2013.02.20. 14:19:19
Sőt, megtekintve az eredetit nagyon az.
Az, hogy totál magyartalan a mondatok szerkezete (is), már csak kisebb szépséghiba. A helyesírás szintén rossz.
Tojásvadászat? És csak futó tojásra lehet lőni?
Magyarul ezt keresésnek mondják, akkor is, ha angolul hunt.
(Elárulom: a troubleshooting sem bajlövés.)
"két óra van hátra a holdkomp dekompressziójáig" - ???
Talán kihermetizálásáig. Persze rendi tőled, hogy nem azt írtad, hogy míg a holdkomp depressziós nem lesz.
Ahogy persze a magic word sem varázsszó.
"Neil doesn’t waste words, but that doesn’t mean he can’t use them" - ez megoldhatatlan feladat volt, vagy miért maradt ki?
"de lefogadom, hogy van a tarsolyában ilyesmi, hiszen ő szinte mindig az alkalomhoz illően cselekszik, és mikor kínálkozna erre jobb lehetőség, mint éppen most"
Ez totál zagyvaság - ellentében az eredetivel, ami nagyon is értelmes.
És ez csak az első bekezdés...
A fordítás egy szakma. Érteni kell hozzá a forrásnyelven és a célnyelven, és utóbbi tudni is kell mondatokat szerkeszteni, meg ismerni a helyesírást.
Nem véletlenül tanítják egyetemen, csakis olyanoknak, akiknek már van diplomájuk.
Ez így nagyon gagyi.
zaza42 2013.02.20. 14:36:18
gopuligo 2013.02.20. 14:54:29
gopuligo 2013.02.20. 14:59:10
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2013.02.20. 15:25:09
109:22:59 Armstrong: Okay. I just checked getting back up to that first step, Buzz. It's...The strut isn't collapsed too far, but it's adequate to get back up.
109:23:10 McCandless: Roger. We copy.
109:23:11 Armstrong: Takes a pretty good little jump (to get back up to the first rung). (Pause)
[Neil jumps down to the footpad again, keeping a two-handed grip on the ladder as he does so. There is no motion of the 16-mm camera evident when he lands on the footpad.]
109:23:38 Armstrong: I'm at the foot of the ladder. The LM footpads are only depressed in the surface about 1 or 2 inches, although the surface appears to be very, very fine grained, as you get close to it. It's almost like a powder. (The) ground mass is very fine. (Pause)
109:24:12 Armstrong: Okay. I'm going to step off the LM now. (Long Pause)
[Neil has his right hand on the ladder and will step down with his left foot, leaving his right foot on the footpad.[...]]
109:24:23 Armstrong: That's one small step for (a) man; one giant leap for mankind. (Long Pause)
[[...] After examining the soil disturbance around his left boot, Neil moves his right hand lower on the ladder and steps down with his right foot.]
109:24:48 Armstrong: Yes, the surface is fine and powdery. I can kick it up loosely with my toe. It does adhere in fine layers, like powdered charcoal, to the sole and sides of my boots. I only go in a small fraction of an inch, maybe an eighth of an inch, but I can see the footprints of my boots and the treads in the fine, sandy particles.
www.hq.nasa.gov/alsj/a11/a11.step.html
horrorpornó bábszínház 2013.02.20. 18:11:23
A kihermetizálódást és a tojásvadászatot jeleztem, nagy valószínűséggel a szextáns sem szextáns mert az ugye nem nézelődésre szolgáló eszköz, hanem helymeghatározásra Földön, hajón, bár igazából lehetne használni szárazföldön is, csak ott egyszerűbb bemenni az első faluba, és megkérdezni, hogy hol is vagyunk), hanem csak szinonima valamire, magyarul nem használunk olyat, hogy OK (pláne úgy nem, hogy ez magyarul is értelmes szó), esetleg oké, de inkább kerülendő, és túl lazán kezeled a szöveget, csapongsz, időnként nem sok köze van az eredetihez.
Javasolnám Klaudy Kinga ezzel kapcsolatos könyveit elolvasni például. Sokat lehet tanulni belőlük a fordításról. Persze a konkrét szavakat nem, arra ott a szótár meg a net, a mszaki szakmai részekhez (amilyen a kihermetizálódás) meg bizony szakmát kell tanulni, de legalábbis mondjuk fizikát.
(A múltkor az Indexen a B-787-esekkel kapcsolatban írta valami idióta a jégtelenítés (de-icing) helyett, hogy kifagyasztás, a hajtómű helyett használt motort már nem is említem, de mondjuk az egész cikk egy komplett hajtépés volt repüléshez értő műszaki ember számára.)
Meg hát ugye nyelvtant sem lehet könyvekből rendesen megtanulni, arra ott voltak a nyelvtanórák az iskolában.
A helyesírással és a mondatszerkesztéssel is vannak gondok, pl. az S sáv mindenképp kötőjel nélküli, de lehet, hogy ennek van a magyarban valami külön neve is, mert a magyarok (a németeket követve) teljesen más oldalról közelítik a sávkiosztást, a frekvencia helyett a hullámhossz felől (VHF - very high frequency helyett URH - ultrarövidhullám, német: UKW, ultra kurze Welle), de nem vagyok rádiós, ennek utána kellene nézni.
Stb., stb.
Nincs időm végig kielemezni és boncolgatni, mert épp nyakig vagyok munkával, csak az első bekezdés olvasásakor már magyarul is gyanúsnak tűnt, hogy hülyeségeket tartalmaz, ezért kerestem meg a neten angolul - gondolom - ugyanazt a szemelvényt, aminek egy részét itt leferdítetted.
horrorpornó bábszínház 2013.02.20. 18:27:11
Ja igen, a Hold hátsó fertálya sem igazán jó, mert legföljebb hátsó halbja lehetne (fertály = vierteil 7 negyed), szóval nem biztos, hogy ilyenekbe bele kellene menni fordításkor. Ráadásul a magyarban a hátsó fertály idióma, a segg szépelgő megnevezése.
A coolant sem biztos, hogy folyadék, lehet hűtőgáz is, mivel nem tudjuk, így hűtőanyag.
"épp a Hold háta mögött leszek" - de mi van, ha az a hasa a Holdnak? Egyszerűen a Hold mögött vagy a Hold túloldalán/túlfelén.
"legyezőirányú mozgások" - ilyenek nincsenek. Oldalirányúak vannak, vagy legyezőmozgások, ami egy összetett mozgásforma a repülő testeknél, több tengely körüli mozgás.
És most ugyan nincs előttem az angol, de a "vége" gondolom, az "over" lenne, amit persze nehéz lefordítani ebben az esetben, mert egyben azt is jelenti, hogy "átadom a szót".
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2013.02.20. 20:31:20
"A coolant sem biztos, hogy folyadék, lehet hűtőgáz is, mivel nem tudjuk, így hűtőanyag."
De, tudjuk, ugyanis egy rakás technikai részletnek utánanézünk, hogy a szakzsargont épkézláb ültessük át magyarra. Etilén-glikol és víz volt benne. Hűtőfolyadék.
fpj · http://accordingtome.blog.hu/ 2013.02.21. 14:45:21
Csak a rend kedvéért:
decompress => dekompresszál => nyomást csökkent vagy megszüntet
hermetizál <= túlnyomást létesít <= pressurize
kihermetizál = ezt a szót élő magyar ember nem használja
Namármost a Holdkompban túlnyomás volt, lévén a Holdon nincs légkör, így tehát dekompresszálni kellett, azaz csökkenteni és megszüntetni a nyomást a kabinban. Miután az eredeti szerző (műszaki ember, tudod, űrhajós) ezt a szót használta, és emellett bevett magyar idegen szó, tökéletesen megfelel. Míg a kihermetizál egyrészt ugyanolyan idegen szó mint a dekompresszál, nem volna értelme cserélni a szerző eredeti szóhasználatát, hiszen ezzel nem lenne magyarosabb a szöveg. Másrészt a "kihermetizált" nem épült be a köznyelvbe, szemben a "dekompresszál" szóval.
Magam sem olvastam, de az "over" nem a "vége", hanem az "out". Amúgy "out" szerepel az eredetiben, tehát a fordítás helyes. Mit böfögsz bele, ha nem értesz hozzá?
A fertály valóban valaminek a negyede, kivéve a hátsó fertály, mert az valaminek a feneke. Például a Holdé. És mivel mindig a Hold egyik felét látjuk csak a Földről, ezt nevezzük az arcának. Azaz ez az eleje, a sötét oldala a háta, ahol a feneke is van.
A szextánsba pedig - megint peched van - bele kell nézni b@szod. És nem helymeghatározó, hanem helyzetmeghatározó eszköz. Mégpedig égitestek egymáshoz való helyzetének meghatározásához.
Az „Etilén-glikol és víz”-ért, mint hűtőfolyadék (coolant), pedig csillagos ötös annak, aki megírta. Ezt is megint csúnyán bebuktad.
Tudod, nagyon igaz rád a mondás, hogy ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Míg egy-egy stilisztikai megjegyzésed helytálló is lehetett volna, a túlfontoskodott és valójában nagyon pontatlan szakmáskodásoddal magadból csináltál hülyét.
A stílusról és a fordítás magyarságáról annyit, hogy ez egy blog. Érted? Nem nyomtatásban megjelent, szerkesztett és lektorált könyv. Egy blog.
Mielőtt ebbe is belekötnél: A blog egy olyan periodikusan újabb bejegyzésekkel bővülő weboldal, amely ezek sorozatából áll, függetlenül attól, hogy mi az oldal témája vagy formája. Angolul: blog.
Over and out.
zaza42 2013.02.21. 15:06:54
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2013.02.21. 19:34:30
gingko 2013.02.22. 19:45:24
Na és ha kapnának?
Az olvasók nem fizetnek érte, és különben sem szépirodalmi blog, hanem ismeretterjesztő.
Én pl. többet tanultam az elmúlt egy évben az űrhajózás történetéről, mint előző életemben összesen. Piszkosul tetszik, amiket írnak, főleg, hogy a helytálló helyreigazításokat mindig meg is köszönik és javítják.
Szóval hajrá gopuligo és lacalaca!