Az első folyékony üzemanyagú orosz rakétát egy Moszkva környéki erdőből indították útnak. Erről is ír Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvében, amiből az alábbiakban fordítunk részleteket magyarra:

"A következő évben a Leningrádi Állami Egyetem a Holddal és bolygókkal kapcsolatos konferenciát szervezett fizikusok részére, erre végül 1956. februárjában, Leningrádban került sor. A résztvevők többsége tudós, csillagász volt, illetve olyanok, akiket ma bolygókutatóknak hívnánk. Ezen Mihail Tyihonravov is jelen volt, ezúttal azonban nem a Pionyirszkaja Pravda képviseletében, hanem a Tüzérségi Intézet részéről érkezett, ahol az NII-4 is működött. A Leningrádi Állami Egyetemen megtartott konferenciáról ismét alaposan beszámolt a nyugati sajtó.
Ezt követően Koroljov felkereste Tyihonravov Rakétakutató Intézetét, és arra kérte az itt dolgozó tervezőket, mérnököket és szakértőket, hogy meséljenek munkájukról. Szokása szerint keveset beszélt, inkább figyelt, és nagy érdeklődéssel hallgatta a pályaszámítással kapcsolatos beszámolókat. Koroljov a tettek embere volt, és erről az intézet munkatársai is rövidesen meggyőződhettek, amikor kiderült, hogy a látogatás mély nyomot hagyott benne: főkonstruktőri pozíciójánál fogva ugyanis a saját hatáskörébe vonta az intézetet, ami így az OKB-1 kísérleti tervezőirodához került. Ezzel az NII-4 személyzetét közvetlen felügyelte, akik így célnak teljes mértékben alárendelve dolgozhattak: a csoport 1957. március 8-án az OKB 9. számú osztálya lett. Nem tudni, mit gondolt erről Mihail Tyihonravov. Szívesebben dolgozott csöndesen a háttérben, és ritkán kívánkozott rivaldafénybe. Szerény természete azonban hatalmas képzelőerőt, acélos elszántságot és figyelemre méltó bátorságot rejtett, amire az 1950-es évek viszonyai közt szükség is volt.

A lépés jellemző volt Koroljovra. Jóval azelőtt, hogy interkontinentális ballisztikus rakétája felszállhatott volna, és mielőtt még az első szputnyikot jóváhagyták volna, már a holdutazáson járt az esze. Egymással párhuzamosan több projektben is dolgozott, és ez a szívóssága megijesztette azokat, akiket más fából faragták: ebben rejlett az ő igazi ereje is. Koroljov motivációja, képzelete, dramaturgiai érzéke hatalommal párosítva - fejek hullottak, és intézeteket vont össze –, nagymértékben hozzájárult a szovjet űrprogram korai sikereihez. A Tyihonravov és Koroljov közti kapcsolatra kevesen figyeltek fel, de ez kulcsfontosságú szerepet játszott a szovjet holdprogram megalapozásában. Szergej Hruscsov, Nyikita Hruscsov fia megjegyezte, hogy Koroljov nem csak műszaki ötletekkel rukkolt elő, hanem képes volt a legjobb mérnököket és műszaki vénával rendelkező embereket maga köré gyűjteni. Jó szeme volt a tehetségekhez, jó szervezőkészséggel rendelkezett, ötleteit pedig keresztül tudta vinni a politikai erőkön. Bár tervezőirodája számos ötlete a nevéhez fűződött, egyes tervezőket elismert, előléptetett, megdicsért és megjutalmazott. Hruscsov szerint „Tyihonravovnak fényes intellektusa és képzelőereje volt, de a szervezőkészség írmagja is hiányzott belőle.” Koroljov, a szervező és Tyihonravov, a tervező jól kiegészítette egymást, és kettejük kölcsönhatásának eredménye a holdprogram.

Tyihonravov érdeklődése az űrkutatás iránt legalább olyan múltra tekintett vissza, mint Koroljov esetében, annak ellenére, hogy jóval kevesebben ismerték őt. De mit is tudunk Mihail Tyihonravovról?
Ő fektette le a szovjet holdprogram alapjait. A korábbi időszámítás szerint 1900. július 16-án született, karrierjének elején a madarak és rovarok repülési sajátosságait vizsgálta. 1922-ben jelent meg egy tanulmánya a Repülőgép magazinban „Pár statisztikai és aerodinamikai adat a madarakról” címmel. 1925-ben diplomázott a Zsukovszkij Repülőmérnöki Akadémián, majd a repüléssel összefüggő témákkal foglalkozott. 1932-ben csatlakozott Koroljov amatőr rakétaépítő csoportjához, a GIRD-hez (Rakétamozgást Tanulmányozó Csoport), és az 1930-as, 1940-es években rendre vissza-visszatért a rakétákhoz és a sugárhajtás problematikájához. 1924-ben egy katonai magazinban a „Légsűrűség alakulása a magasság változásával” címmel jelent meg írása. 1939-ig hét további, repüléssel kapcsolatos cikkét közölték. Munkája során találkozott Konsztyantin Ciolkovszkijjal, az idős tudóssal, és csatlakozott a moszkvai GIRD programhoz. Az 1933-35 között felbocsátott amatőr rakéták építése során szoros munkakapcsolatba került Koroljovval. A moszkvai csoport az első folyékony üzemanyagú orosz rakétát egy Moszkva környéki erdőből indította útnak. A GIRD-09-es rakéta, egy tűre emlékeztető szerkezet volt, ami épp csak a magas fák fölé emelkedett. 1933. augusztus 17-én már a figyelemreméltó 400 méteres magasságot is elérte 18 másodperces útja során. A GIRD-rakétát Mihail Tyihonravov tervezte.

A csoport fiatal rakétaépítői és elméleti szakemberei hatalmas szerepet játszottak a későbbi holdküldetésekben. A GIRD-et négy csapatból álló műszaki testület felügyelte, az egyes csapatokat Friedrich Sander, Szergej Koroljov, Jurij Pobjedonoszcev és Mihail Tyihonravov vezette – az utóbbi felelt a folyékony üzemanyagokért. A csoportot igazából Szergej Koroljov vezette (1906. december 30-án született, a Moszkvai Műszaki Egyetemen szerzett diplomát, ő tevezte, építette és repülte vitorlázórepülőit, ezek számára saját fejlesztésű rakétákat fejlesztett ki, aminek segítségével a levegőbe emelkedhettek.)

Tyihonravov 1935-ben még könyvet írt az űrutazásról, majd a háborút követő évekből származnak a munkásságára utaló nyomok az archívumokban. Azon kevesek közé tartozott, akik megmenekültek a tisztogatások elől. Tyihonravov tehetséges ember volt, szabadidejében olajfestményeket festett, bogarakat és rovarokat tanulmányozott.
1944-ben bukkanunk ismét a nyomára, ekkor nagy magasságba repülő rakétákat tervezett a Lebegyev Akadémia számára, két év múlva pedig az NII-4 Tudományos Kutatóintézetbe került, ahol főképp tüzérségi tisztek bízták meg rakéták tervezésével és építésével. Az 1940-es évek második felében bukkan fel a neve újból Konsztantyin Ciolkovszkij és Friedrich Sander írásait tartalmazó, szerkesztett könyv borítóján. Tyihonravov készítette az első terveket az ember világűrbe juttatására – ez a VR-190 szuborbitális rakétát jelentette, aminek fedélzetén két asztronauta hajthatott végre űrugrást 200 kilométeres magasságba. Ezzel 1961-ben Alan Shepard és Virgil Grissom repülése vetekedett. 1948-tól kezdve Tyihonravov a Tüzérségi Tudományos Akadémiánál dolgozott, ahol előrukkolt azzal, hogy több különálló rakétát egybeépítésével nagyobb sebességre és felhajtóerőre lehet szert tenni. A témával kapcsolatos előadás alkalmával folytatódott 1948-ban Koroljov és Tyihonravov együttműködése, amit a tisztogató akciók szakítottak félbe."

Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.