A szovjet holdprogram valószínűtlen helyen – egy gyereklap hasábjain kezdődött 1951 október elsején. Erről is ír Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvében, amiből az alábbiakban fordítunk részleteket magyarra:

"A szovjet holdprogram valószínűtlen helyen – egy gyereklap hasábjain kezdődött 1951 október elsején. Mihail Tyihonravov az 1920-as évek veterán rakétamérnöke volt, és meggyőződése szerint a holdutazás rövidesen megvalósíthatóvá válik. Sztálin Oroszországának paranoiás környezetében a hivatalos kánonba nem illeszkedő dolgokról beszélni – mint amilyen a holdutazás is – veszélyes vállalkozás volt, így egy relatív biztonságos fórumot választott, amitől kis valószínűséggel megy fel a cenzorok vérnyomása: ez pedig a Pionerszkaja Pravda, a kommunista ifjúságnak szóló újság volt. Itt 1951. október 2-án körvonalazta, hogyan repülhet két ember a holdra, majd térhet vissza onnan egy ezer tonnás rakétahajóval. A cikk ezzel a konklúzióval zárult:

Már nem kell sokáig várnunk. Feltételezhető, hogy Ciolkovszkij merész álma megvalósul az elkövetkező 10-15 évben. Ennek valamennyien tanúi lesztek, és közületek páran talán még példátlan utazások részeseivé is válhatnak.

Cikkét azonnal kiszúrták a nyugati titkosszolgálatok, amik a vezető országos politikai lapok mellett szemlátomást átböngészték a gyerekmagazinokat is. A nyugat első alkalommal valószínűleg a New York Times „Dr. Tyihonravov cikke” írása nyomán értesült a szovjet űrkutatási tervekről, amiket a lap azzal kommentált, hogy a szovjet rakéták gyors ütemben fejlődnek, és utolérhetik – ha túl nem szárnyalják – a nyugati eredményeket. Igazából a Szovjetunió hivatalos berkeiben is felfigyeltek a cikkre, mivel a Nagy Szovjet Enciklopédia következő kiadásának előkészítésekor Mihail Tyihonravovot kérték fel egy szócikk megírására a bolygóközi kommunikációval kapcsolatban (1954).

A következő lépésre 1954 áprilisában került sor, a Sztálin halálát követő évben. Habár nincs közvetlen kapcsolat az NII-4 kutatóintézet (Tyihonravov munkahelye) és az OKB-I kísérleti tervezőiroda között, ahol az űrrepülés főkonstruktőre Szergej Koroljov dolgozott, tisztán észrevehető bizonyos mértékű informális együttműködés kettejük között. 1946-ban Sztálin kinevezte az űrrepülő-tervezők bizottságát, a testületet a „főkonstruktőr” vezette. Ő pedig Szergej Koroljov volt, a legenda, aki a szovjet űrprogramot a kezdettől fogva vezette. A főkonstruktőr nem csupán egy meghatározó mérnöki poszt, hanem egyben az űrprogram politikai vezetője is volt, ami miatt ez volt az ipari szektor legirigyeltebb állása. Minden az ő  támogatásán múlott.

1954 májusáig kellett a közelgő Nemzetközi Geofizikai Év eseményein részt venni szándékozó országoknak benyújtani javaslataikat: milyen projektekkel kívánnak hozzájárulni a nemzetközi erőfeszítéshez. Az oroszok javaslatát Mihail Tyihonravov írta meg Szergej Koroljov támogatásával, mitöbb buzdításával. A tanulmány elkészítésébe Msztyiszlav Keldis vezető szovjet matematikust és Valentyin Gluskot, Oroszország vezető rakétamérnökét is bevonták. Az „Értekezés a Föld mesterséges szatellitjéről” című munka a korszakot kutató egyik legnagyobb történész, Siddiqi szerint egy erődemonstráció volt az 1950-es évekre nézve, és a mai napig figyelemre méltó. Habár a Szovjetunió még nem kötelezte el magát egy kisméretű földi szatellit mellett, az írók az első pillanattól kezdve megpróbálták országukat az emberes űrrepülés felé terelni.

Az értekezés harmadik része a holdutazás problémáival foglalkozott, és vázolta, hogy az akkoriban épülő rakéta, képes lenne eljuttatni egy szondát a Holdhoz, ami aztán vissza is térhetne a földre a légkör fékezőhatása révén. Bár az írás csak az 1990-es években került elő az archívumokból, ez volt az első eset, hogy egy hivatalos szovjet dokumentum megemlítette a holdutazást. A dokumentum első pillantásra úgy tűnt, hogy elsüllyed a vörös bürokráciában, ehelyett azonban a szovjet űrprogram alapjává vált. Siddiqi szerint Koroljov vezetői géniusza Tyihonravov műszaki téren tanúsított gyors észjárásával megerősítve alapozta meg, hogy az emberiség elhagyja a Földet.

A terror enyhülésével a Szovjetunióban már nyíltabban lehetett megvitatni a holdi küldetéseket. 1955. szeptember 25-én lett a NE Baumann Moszkvai Állami Műszaki Egyetem 125 éves. Ebből az alkalomból Szergej Koroljov egy vaskos tanulmányt készített „Az atmoszféra felső rétegeiben való kutatás során a rakéták alkalmazásának kérdéséről”. Ebben a Hold felszínére leszálló robotokkal foglalkozott.

Koroljov főkonstruktőrként addigra már egy sor rakétát fejlesztett ki a német V-2-esekből, némelyiket állatokkal a fedélzetén a légkör felső részébe küldték. Ekkor már Nyikita Hruscsov volt a Szovjetunió vezetője, aki az ország első interkontinentális ballisztikus rakétájának kifejlesztésével bízta meg Koroljovot: olyannal, ami képes csapást mérni az Egyesült Államokra.
A háborút követő szovjet rakétafejlesztéseket két, egymást kiegészítő követelmény határozta meg. A politikai vezetés hadászati célú rakétákat akart, a mérnökök viszont olyanokat, amivel fel lehet fedezni a világűrt. A mérnökök a katonai felhasználhatósággal és potenciállal igazolták rakétaépítésüket. A politikai vezetés később aztán felismerte, hogy a katonai célú rakéták jó szolgálatot tehetnek nem-katonai vonalon is. Miközben az interkontinentális ballisztikus rakéta egyfelől eleget tett Hruscsov elvárásainak, a tervezése során Koroljov mindvégig szeme előtt tartotta azt is, hogy a rakéta egyben az űrutazásra is alkalmas legyen."

Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.