Teflon-borítású szkafander
2012.11.22. 09:30
Az Apollo 1 tragédiáját követően sok mindent meg kellett változtatni, de az Apollo 11 egyik asztronautája szerint a tűzeset nélkül sem landoltak volna előbb a Holdon. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:
"Megítélésem szerint a NASA és a North American nagyfokú professzionalizmussal ásták magukat a probléma mélyére. Kezdetben volt némi nyivákolás és egymásra mutogatás, de rövidesen mindkét fél felismerte, hogy a lényeg nem a másik hibáztatása, hanem az, hogy közös erővel ismét mozgásba lendüljön a program – és ezúttal biztonságosan.
(A partizánoknak mindkét oldalon voltak érveik. NASA: A North American elképesztően hanyag munkát végzett, és még azt sem tudja, hogy a tűz pillanatában mi volt a 012-es belsejében. North American: Mindössze a NASA sürgetésének tettünk eleget, emellett, a NASA állítólag felügyelte és jóváhagyta minden egyes lépésünket a munka során.)
A legnehezebb feladat az éghető anyagok tűzállóra cserélése volt, különösen a ruhák, törlők, élelmiszertasakok és más egyéb személyes felszerelések okoztak gondot. Igazából minden anyag képes elégni, ha bőséges oxigén mellett elegendő ideig megfelelően forró láng éri. Tiszta oxigénben még a rozsdamentes acél is elég. A Gemini- és a korai Apollo-szkafanderek külső rétegei Nomexből készültek. A hőálló nejlont 370 Celsius fokra kellett hevíteni az égéshez, de még ez esetben is csak lassan égett. A tűz következtében ezt azonban Beta (üvegszálból szőtt) anyagra cserélték.
Az üvegszálas alsónemű viszketést okozhat, ugyanakkor a Beta-anyag külső felületeken nagyon gyorsan kopik, emiatt pedig üvegrészecskék lebegnek majd mindenfelé a kabinban, ahonnan a tüdőbe kerülhetnek. Így a Betát valamivel még be kellett borítani – például Teflonnal. Emiatt aztán az első ránézésre egyszerű probléma egyre bonyolultabb lett. Minden számításba jövő anyagot előbb alapos tesztelésnek kellett alávetni, és természetesen, nem csak a ruha külsejét kellett kicserélni, hanem a parancsnoki modulban gyakorlatilag mindent, ami nem volt eltakarva. Gyorsan egyértelmű lett, hogy hiába meglehetősen egyszerű a megoldás, a megvalósítás pokoli sok időt visz el.
Az új anyagok mellett új szerkezetekre is szükség volt. Az oldalajtót például át kellett tervezni, hogy ezen át gyorsan el lehessen hagyni a kabint: itt igazából két ajtóról beszélünk. Eredetileg a belsőt egy erőkulcs segítségével, fáradtságos munkával el kellett távolítani, ezután vált láthatóvá a külső, ezt viszont csak akkor lehetett eltávolítani, ha már a nehéz belső ajtót kinyitották. A kettőből egyet hoztak össze, és a zárszerkezetét is nagymértékben egyszerűsítették. Mindez persze időbe telt, és reményeink gyorsan szertefoszlottak – már ami az 1967-re tervezett három emberes küldetés indítását jelenti. A fejesek szerint legalább egy éves csúszásban voltunk, de a végén már közelebb jártunk a kettőhöz. [Az alábbi képen az Apollo 11 parancsnoki moduljának oldalajtaja látható:]
Eközben az Apollo-programmal kapcsolatos minden más munka fennakadás nélkül folytatódott, és ez alól az asztronauta hivatal sem volt kivétel. Több időt töltöttünk Houstonban, és kevesebbet Downeyban, de még mindig milliónyi részletet kellett elsimítani, mielőtt valaki ép ésszel komolyan fontolóra vehette volna, hogy vitorlát bontunk a Hold felé. A tűzzel – bármennyire szörnyű is volt – a program többi része legalább lélegzetvételnyi időhoz jutott, amire nagy szükség is volt, mialatt a North American az újratervezéssel bajlódott.
A Saturn V problémái, a holdkomp problémái, az űrhajó útját követő földi radarállomások, a számítási problémák – bármerre néztünk, mindenhol csak azt láthattuk, hogy a részlegek próbálják utolérni magukat. Nem hiszem, hogy a tűz akárcsak egy nappal is késleltette az első holdraszállást, mivel csak 1969 közepére sikerült minden problémát megoldani olyan szakterületeken is, amiknek semmi közük nem volt a tűzhöz.
Egy aprócska példa a fedélzeti számítógép esete, ebből a parancsnoki modulban és a holdkompban is egy-egy példány volt. Ez az összetett kis egység harmincnyolc ezres szókinccsel rendelkezett, ami nem sok, ha figyelembe vesszük a bonyolult űrrandevú és egyéb feladatok által jelentett kihívásokat, amiken felül kellett kerekednie. A harmincnyolcezer szó mindegyikét a legénység szempontjából legelőnyösebb módon kellett összerendezni, a gép által használt nyelvnek pedig hatékonynak, egyértelműnek és egyszerűnek kellett lennie – ennek pont az ellentéte volt. Ugyanakkor nem csak a számítógépre és a rajta futó szoftverre volt panasz, sok más berendezés szintúgy gyanúsnak tűnt.
A Borman-Collins-Anders legénységet lefoglalta a maga baja. Borman a tűzesetet kivizsgáló bizottság tagjaként 1967 elején gyakorlatilag minden idejét Cape-en töltötte, miközben megpróbált rájönni arra, hogy mi történt a 012-esben, vagy Downey-ban, és ő felügyelte a bizottság által tett javasolt változások végrehajtását is.
Az egyik ilyen javaslat szerint az I-es Blokk parancsnoki modulját úgy ahogy volt el kellett felejteni, ami azt jelentette, hogy kezdhettem megtanulni a II-es Blokk rendszereit. Igazából én egy saját, különbejáratú II-es Blokk-űrhajót örököltem, amit aztán gondjaimba vehettem: a 104-es sorozatszámút. Ezzel egyidőben Bill Anders a holdkomp problémáiban merült el, én pedig egyre inkább belefolytam küldetésünk tervezési munkálataiba, ami sok név és szám alatt futott, de általában az 503-asként hivatkoztak rá.
(A különböző rendszerek elnevezésének módszertanát bemutatni jóval bonyolultabb az itt leírtakhoz képest, de a lényeg ez: a Grissom-White-Chaffee küldetés lett volna az Apollo 1. Ezt 204-esnek is hívták, mivel a második Saturn-sorozat negyedik gyorsítórakétájával emelkedtek volna a levegőbe, a Saturn 1B-vel. A tragédia után megváltoztatták a számozást, így Schirra küldetése Apollo 7-ként vált ismertté, mivel ezt hat, ember nélküli tesztrepülés előzte meg. Schirráét egyébként szintén hívták 204-esnek is, mivel Grissom gyorsítórakétáját használta. A Borman-Collins-Anders küldetés volt az 503-as: a Saturn V harmadik repülése miatt - az 501-es és az 502-es ember nélküli tesztrepülést követően. Schirra és Borman közé ékelődött McDivitt repülése, ennek azonban annyi különböző számozása volt egy adott pillanatban is, hogy meg sem kísérlem felsorolni mindet.)"
Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hétezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,701 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,663 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.
Mindenkit várunk - Go Puli Go!
.... és juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba, kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!
Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tocibacsi 2012.11.22. 20:36:56
"Ez az összetett kis egység harmincnyolc ezres szókinccsel rendelkezett"; mert ez így azért elég nagy szamárság. Feltételezem, tartalmilag az szeretne ott szerepelni, hogy 38k word hosszú kódnak kellett ellátnia a teljes vezérlést úgy, hogy lekezeljen egy áttekinthető felhasználói felületet is.
gopuligo 2012.11.22. 21:18:17
zaza42 2012.11.22. 21:21:55
És ja: ez a "szókincs" fordítás valami borzasztóan magyarított m$-kézikönyvre hajaz.