Az Apollo-űrhajó prototípusa kaotikus volt: a munkások ijesztő gyakorisággal jöttek-mentek, kötöttek át drótokat, cseréltek ki fekete dobozokat, és helyeztek át berendezéseket. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra, a könyvben Gemini 10-es kalandjairól is mesél:

"1966 augusztusa mindenesetre személyes okokból és az űrprogramunk szempontjából is nagy optimizmusra adott okot. Nem csak a Gemini-program közeledett sikerrel a végéhez, miközben az Apollo már az első útjára várt, de úgy tűnt, hogy az űrkorszak valóban beköszöntött. A Hold egyre elérhetőbb közelségbe került, mind az Egyesült Államok, mind pedig Oroszország számára, ahogy a Lunar Orbiter és a Luna XI által készített fényképek és mérési eredmények apránként gyülekeztek.
 
A Hold többé már nem az egyetlen cél volt: a vezetésből olyanok, mint például John McConnell tábornok – a Légierő személyzeti főnöke – olyan jövőbeli pilótákról beszéltek, akik az űreszközökkel hagyományos leszállópályákon landolhatnak majd. A NASA vezetői az Apollo-programon túlra, az Apollo Applications-program felé kacsintgattak, az alaposabb tárcaírók pedig kevesebb kapkodást tartottak volna célravezetőnek a holdversenyben, és nagyobb körültekintést javasoltak - már, ami a hosszútávú stratégia kitűzését illeti.

Az én szerepem ebben az egészben mindössze az volt, hogy egy Apollo parancsnoki modul körül bábáskodjak, amit ekkoriban szereltek össze, és kezdtek tesztelni a North American kaliforniai Downey-ban található gyárában. A terv szerint ez lenne a második űrhajó, ami majd emberekkel a fedélzetén repül, és sorozatszáma alapján – nemes egyszerűséggel – csak 014-esként volt ismert.
Downey fehérszobájában (ez lényegesen nagyobb volt a McDonnell St. Louis-i fehérszobájánál, ahol korábban oly sok órát eltöltöttem a Gemini 7-es és a 10-es pesztrálásával) az űrhajóra a tesztelést végző csapat egy nagy, ugró levelibékát ábrázoló táblát függesztett ki. Ez nem volt valami szép gesztus, mivel arra utalt, hogy Gus Grissom űrhajója, a 012-es - ami a terv szerint elsőként repülne emberrel a fedélzetén - rengeteg nehézséggel küszködött: ha Gus és legénysége egy pillanatra is levette róla a szemét, a jó öreg 014-es azonnal beelőzte, azzal fenyegetve, hogy elsőként áll majd készen a repülésre.

A 012-est és a 014-est egyaránt Blokk I-űrhajónak hívták – ezek bizonyos mértékig prototípusok voltak: egyes rendszerei hiányosságokkal küszködtek, másokat viszont a későbbi tervezés minősítette elavultnak. A holdkomphoz például nem lehetett velük dokkolni, mivel nem rendelkeztek az ehhez szükséges berendezéssel, és irányítórendszerük szíve, a háromtengelyű egyensúly- és pozícióérzékelő (Inertial Measuring Unit) mindenféle furcsa irányokba mutatott; minden mérését át kellett számolni az űrhajó tengelye által meghatározott koordináta rendszerbe. A Blokk I-essel foglalatoskodni kissé frusztráló időtöltés volt Borman, Stafford és jómagam számára, mivel csak kettőt szántak emberes küldetésre; mi szinte biztosra vettük, hogy egy Blokk II-es űrhajót kapunk, a hozzátartozó holdkomppal együtt.

Másfelől viszont jó volt egy konkrét legénységhez tartozni, hiszen mindez csak hasznunkra válhatott, ha tisztában akartunk lenni az Apollo alapjaival. Igazából úgy éreztem, hogy bedobtak a mélyvízbe, mielőtt még lehetőségem lett volna elegendő háttértudással felvértezni magam.
A Schirra, Eisele és Cunningham alkotta elsődleges legénység hónapok óta benne volt a dologban, és Borman-nek sem volt nagy lemaradása hozzájuk képest. A Geminivel nem is olyan régen végző Stafford és én újoncoknak számítottunk Apollo-ügyileg, de Tom szemlátomást gyorsabban tanult nálam. A Haditengerészeti Akadémián osztályelső volt a villamosmérnökök között, és olyan könnyedséggel szippantotta magába a kapcsolási rajzokat, ahogy a tinilányok memorizálják a népszerű slágerek szövegeit.

Nekem nehezebben ment a tanulás, de ahogy közeledett a szeptember vége, a fehérszobában álldogáló nagyméretű, ékformájú tömb belsejét illetően legalább egy kissé kezdtem megvilágosodni. Az elején a Gemini felépítése bonyolultnak tűnt, de ehhez a szörnyeteghez képest az maga volt a megtestesült egyszerűség: itt több mint háromszáz azonos alakú kapcsoló volt, és akkor még meg sem említettük a temérdek csövet, szelepet, kart, rekeszt, gombot, számlapot, fogantyút, stb., stb.

A szerkezet működtetéshez feltételen szükséges kezelőszervek mellett orvosi és tudományos kísérletek sokaságát is telepítették – ezek töltötték ki az űrhajó minden szabadon maradt zegét-zugát – már ami a tizennégy napra elegendő élelmiszer és "háztartási eszközöket" tartalmazó szekrényeken és dobozokon kívül egyáltalán megmaradt. Az egész belső kaotikus volt.
Hogy még rosszabb legyen a helyzet, ez a káosz ráadásul dinamikus volt, ugyanis semmi nem maradt sokáig egyhelyben: a munkások ijesztő gyakorisággal jöttek-mentek, kötöttek át drótokat, cseréltek ki fekete dobozokat, és helyeztek át berendezéseket. Kissé nyugtalanító volt, hogy azok közül, akikkel beszéltem, soha senki nem tudta pontosan megmondani, mi van, vagy mi nincs az űrhajóban egy adott időben; akkoriban ezt letudtam magamban azzal, hogy valaki valahol biztosan nyomon követi a változásokat."

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hétezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,701 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,663 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.