"A füleim bedugultak a hirtelen süllyedéstől, a levegőben égett vegyi anyagok szokatlan szaga terjeng." Leérkezett a Gemini 10 az Atlanti-óceán vízére, küldetése ezzel végetért. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra, a könyvben Gemini 10-es kalandjairól is mesél:

"Egyszer csak régi iskolai emlék gyanánt beugrik a légkörbelépés maximális g-értékének számítási módja: ez a fordítottja a járműre ható felhajtóerő-ellenállás aránynak. A mi Geminink esetében a felhajtóerő az ellenállás cirka negyede, ezért a minket érő maximális terhelésnek négy g-nek kell lennie.

Nem tudom, miért jut ez éppen most az eszembe, főleg, mert a szimulátorban átkozottul belém vésődött ez a négy g érték, meg aztán amúgy sem tehetek semmit, bármi is legyen. „Repüld ezt a gépet, John! Csodálatosan csinálod!” Most épp 4 g-nél járunk, majd érzem, hogy a terhelés az "adásszünet" végére lecsökken, amikor a földről ismét kiabálásokat kezdünk hallani.

Harmincezer ötszáz méteren már csak 2 g a terhelés, és minden jónak tűnik. Tizenegyezer ötszáz méteren kiengedjük a fékezőernyőt. Ez mindössze 1,8 méter átmérőjű, és a kis dögöt arra tervezték, hogy függőleges helyzetben stabilizáljon minket, és lelassítson annyira, hogy háromezer méteren kiengedhessük a főernyőnket (17,5 méter átmérő). Kemény! Távol vagyunk attól, amit stabilnak nevezhetnénk, előre-hátra himbálózunk, 25 fokos szögben vadul lengedezve egyik-másik irányba a feltételezhetően függőleges tengelyünk mentén. „Kilő” – mondja John.

Valamilyen homályos indíttatásból én, aki még életemben nem láttam fékezőernyőt, arra a következtetésre jutok, hogy John fölöslegesen aggodalmaskodik - annak ellenére gondolom ezt, hogy neki legalább van összehasonlítási alapja a Gemini 3 ernyőjével. „Nyugi, John, minden rendben.” Hiú vágyálom, gondolom. Mostanra kicsit nyugodtabbá vált a mozgásunk, és a kelleténél kicsit korábban nekikészülünk a főernyő nyitásának. „Megy az ernyő!” – újságolja John Houstonnak, és valóban: ablakaink megtelnek megnyugtató piros és fehér látványával.

Most a hátunkon fekve ereszkedünk, másodpercenként kilenc méteres sebességgel, és már csak egyetlen teendőnk maradt. Ki kell oldani űrhajónk orrából az ernyőrögzítő hevedert: ezáltal vízszintesbe lendülünk, hogy aztán a vízreszállás pillanatában fejjel felfelé, ajtóinkkal a vízvonal fölött legyünk. Ennél a manővernél – amikor az egypontos függőleges felfüggesztésből a két felfüggesztési pontú vízszintesre térünk át – Gus Grissom annak idején úgy lefejelte a Gemini 3 műszerfalát, hogy sisakjának rostélya is betört.

John jól emlékszik erre, és figyelmeztet a veszélyre. „Készen állsz? Kapaszkodj, Ász!” Mindketten puha, szkafanderes kezünket rakjuk fejünk és a műszerfal közé, és ehhez képest kicsit kiábrándító, hogy mindössze csak egy elegánsat biccentünk előre.
Ezerhatszáz méteren vagyunk, és szemlátomást minden rendben megy. Az ablakon át nem látjuk a hajót, de a kijelölt célkörzet közelében kell lennünk, mivel Houstonból arról tájékoztatnak, hogy ők már a TV-ben látnak minket.

Most egy fura dologra leszünk figyelmesek: a felhők oldalirányban húznak el mellettünk. Tehát nem csak lefelé ereszkedünk, hanem úgy tűnik, hogy az ejtőernyő kötelének végén még forgunk is. A mozgás lelassul, és végül abbamarad, majd megindulunk az ellenkező irányba, egyre gyorsabban pörögve. Nem emlékszem arra, hogy korábban bármi ilyesmiről hallottam volna, nem tetszik ez nekem. Arra gondolok, hogy emiatt a kelleténél gyorsabban süllyedünk. „A mindenit, úgy fogunk becsapódni, mint egy rakás tégla!” Meglepő módon nem ez történik: mindössze finoman rápottyanunk az Atlanti óceán vizére. Minden bizonnyal épp egy lefelé induló hullám taraját sikerült elkapnunk.

Békés, nyugodt idő fogad minket, és a 15 km/h erősségű szél is felszívódott; a tenger csöndes, megkönyörült rajtunk. A füleim bedugultak a hirtelen süllyedéstől, a levegőben égett vegyi anyagok szokatlan szaga terjeng. Ablakomon kinézve látom, ahogy az orra szerelt segédhajtómű-pár sziszeg és füstöl, néha egy-egy aprócska lángnyelv nyal ki belőlük. Hirtelen rádöbbenek, milyen száraz és hideg környezetben is voltunk az eltelt három nap során, és most, hogy visszatértünk, nyirkos, büdös és meleg – leginkább meleg – óceáni levegő fogad minket. Szkafanderem az űrséta során használt vaskos takaróréteggel együtt betöltötte funkcióját. Többé nincs rá szükség; már csak a nyűg van vele: nem több egy fojtogató, fullasztó rétegnél, ami alatt egész testem rövidesen izzadtságban úszik.

Odakinn mozgolódást látni, egy helikopter elhúz az orrunk felett, majd békaemberek jelennek meg, és körbeveszik űrhajónkat a felfújt gumigallérral. Durva! Rádiókapcsolatba lépünk velük. A Gemini 10 nem repül többé; mindössze esetlen betolakodók vagyunk, akik sorsa most egy sor másik, ismeretlen szakember kezében van. Kerülgetik az űrhajót, körülöttünk vergődnek, mintha bizony ők is egy űrsétán vennének részt. „Hé, fiúk, csak nyugodtan. Mi már nem sietünk sehová. Nem akarjuk, hogy bárki megsérüljön odakinn.” Itt a vége."

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hétezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,674 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,661 - közel két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.