A rettegett agykurkász
2012.06.20. 09:30
Az első amerikai űrhajósok kiválasztásakor a résztvevők leginkább a pszichológiai vizsgálatokon és az azokat végző agykurkászokon akadtak ki. Gus Grissom szerint már-már zaklatásszámba ment a dolog. Sokak szerint Gus volt a legesélyesebb arra, hogy elsőként a Holdra lépjen, ő azonban az Apollo 1 kabinjában egy gyakorlat során két társával együtt hősi halált halt. Nem tudjuk, mi történt volna. Azt viszont tudjuk, milyen volt a hőskorban űrhajósnak lenni. Ehhez kiváló forrást nyújt Gus Grissom visszaemlékezése, ami a "We Seven" (Mi, heten) c. könyvben jelent meg; ebből pár részletet fordítunk le magyarra.
"A lépegetőgép volt az egyetlen dolog, ami nem ment valami túl jól. Szívverésem percenként 200-ra gyorsult, ekkor állították le a tesztet az orvosok. Csalódtam magamban, szerintem jobban is mehetett volna. Viszont elég jól boldogultam az "Idióta Dobozzal". Ez tulajdonképpen egy műszerfal, amit mindenféle jelzőfényekkel, gombokkal, meg kezelőkarokkal pakoltak tele, amiket húzogatni és tologatni kellett. Szerintem mindent összeszedtek, ami a Légierő gépein valaha csak elromlott, és azt mind bezsúfolták ide. Semmi nem stimmelt: a lámpák villogtak, és közben berregő, figyelmeztető hang hallatszott. Arra voltak kíváncsiak, hogyan reagálunk ilyen szorult helyzetben. 
Mérték, milyen gyorsan gondolkozunk, és milyen gyorsan tudjuk az ujjainkat használni, anélkül, hogy összezavarodnánk. Az orvosok számára képességeink jó része kartonjainkból már ismert lehetett, valószínűleg meg akartak győzödni korábbi eredményeinkről a saját szemükkel is. Lehet, arra gondoltak, hogy kicsit öregedtünk azóta, és könnyebben összezavarodunk. Ez a vizsgálat nem volt könnyű.
A hőkamra viszont egyszerű volt. Még ha közel 60 fokosra is hevítettek engem, sikerült nyugodtnak maradnom: átfutottam egy Reader’s Digestet, hogy el ne unjam magam, igaz, a magazint már korábban párszor végigolvastam. Egy falra szerelt TV is volt abban a szobában, amelyikben a szkafandert próbáltuk fel. Lenémították, így a mozgóképet nézegettem a teszt alatt.
A pszichológiai vizsgálatok már-már zaklatásszámba mentek. Megpróbáltam, hogy semmiképp sem adjak ki több információt magamról annál, amennyire az agykurkászoknak feltétlenül szükségük volt. Nyugodtnak látszhattam.
A legcsekélyebb ötletem sem volt arról, hogy mit is akarnak mindezzel bebizonyítani, de megpróbáltam őszinte lenni velük; egyenes válaszokat adtam az orvosoknak, anélkül túlzottan belementem volna a részletekbe - nehogy kikotyogjak valamit, amit aztán később megbánhatnék.
A tesztek végeztével optimista voltam. Összehasonlítottam eredményeimet a csoport többi tagjával, és azt szűrtem le, hogy legalább annyira jól én is teljesítettem, mint ők.
Miután kiderült, hogy megfeleltem, éjszakánként előfordult, hogy csak feküdtem az ágyon, és a kapszulára meg a hordozórakétára gondoltam, és közben ezt kérdeztem magamtól: "Most mi a pokolnak akarsz te arra az izére felszállni?" Ezen tűnődtem, különösen, amikor Betty és a két srác az eszembe jutott. De tudtam a választ is: mindannyian szeretnénk, ha szakterületünkön tiszteletet vívnánk ki. A hadseregben karrierista tiszt voltam – mégpedig, szerintem, a hazaszerető fajtából. Ha az országom úgy gondolja, hogy erre a küldetésre egyike vagyok a legjobban képzett embereknek, akkor büszkén és boldogan segítek. Persze, a döntésemben közrejátszott némi kalandvágy és úttörőhajlam is. Ahogy egy barátomnak mondtam, aki egyszer megkérdezte, miért csatlakoztam a Mercury-hoz: ha 150 évvel korábban születtem volna, biztosan belevágtam volna a Nyugat felfedezésébe."
Háztáji Puli
A privát űrkutatás jövőjéről szóló, angol nyelvű konferenciára kerül sor az Ybl-palotában június 27-én. Űrturizmus, kereskedelmi célú holdkurkászás, a Mars gyarmatosítása: mi igaz a hírekből, és mi nem? Tudd meg a válaszokat a Common Sense Society rendezvényén, ahol a többi között jelen lesz Gschwindt András is, aki az űrben remekelő, és még mindig kiváló kondiban lévő MaSat tervezőcsoportjának a vezetője. Természetesen, ott leszünk mi is, csapatunkat Dr. Pacher Tibor főpuli képviseli majd. A rendezvényen részt vesz Molnár László házi csillagászunk is - az ő nevéhez fűződik a Knights of Cydonia Region nevű magas színvonalú blog is. A "pódiumdiszkusszió" nyilvános, kérdezni szinte kötelező. Épp ezért gyertek el minél többen!
Facebook-challenge: Dr. Pacher Tibor főpulink a Google által szponzorált Lunar X Prize holdversenyben résztvevő csapatai részére szervezett eseményen - "Team Summit" - tartott május 30-án előadást, illetve hallgatta meg versenytársaink beszámolóit Washingtonban. Valószínűleg kicsit fel akarták dobni a hangulatot, amikor a Part-Time Scientists és a Puli csapatvezetője fogadott egymással, hogy nagyon rövid idő leforgása alatt melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Jó úton haladunk, a hétvégén átléptük az ötezres határt, amit egyik csapattagunk "lencsevégre" is kapott.
Juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba, kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tobias2 2012.06.21. 06:15:49
Brian Cohen 2012.06.21. 07:55:43
A "karrierista tiszt" magyarul egyáltalán nem hangzik jól. Nem dícséret hanem leszólás ha valakire alkalmazzák. Sejtem, hogy az eredeti angolt "carrier officer" leginkább "hivatásos tiszt"-nek vagy a szövekörnyezet miatt "elkötelezett hivatásos"-nak lenne szerencsésebb fordítani.
Brian Cohen 2012.06.21. 07:56:48
Chigavera · http://pezsma.blog.hu/ 2012.06.21. 09:43:54
os2_fan 2012.06.21. 09:45:23
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2012.06.21. 10:29:02
@tobias2: Vajon mikor jut el oda a sok blogoló, hogy a Hadsereget (US Army) képes legyen a Légierőtől (USAF) megkülönözteti? Olyan, hogy "hadsereg" nincs. Ha nem megy a haderőnem, akkor a fegyveres erők szóhasználat szerencsésebb szerintem.
Szóval igen, minden Mercury űrhajós pilóta volt. Vagy USAF vagy Navy vagy USMC. (Most fejből nem emlékszem, hogy votl egy Tengerészgyalogos pilóta vagy sem.)
Azér hozták ezt a döntést, mert eleinte nyílt pályázatot akartak hirdetni, de várható volt, hogy minden hülye szenátorocska és nyomatná a hülye kisiacskáját.
Az elnök ezért döntött úgy, hogy berepülő pilóták közül válogatnak. Volt elég belőlük, a kiképzésük és képességeik alapvetően alkalmassá tették őket a feladatra annak ellenére, hogy talán túlképzettnek voltak mondhatóak bizonyos szempontból.
