Műtővel felszerelt egyágyas kórház és kígyóméreg elleni szérum: a többi közt ezek álltak az első amerikai űrhajósok rendelkezésére, ha rosszul sült volna el egy-egy küldetés. A floridai Cape Canaveral ugyanis nyüzsgött a csörgőkígyóktól. Sokak szerint Gus Grissom volt a legesélyesebb arra, hogy elsőként a Holdra lépjen, ő azonban az Apollo 1 kabinjában egy gyakorlat során két társával együtt hősi halált halt. Nem tudjuk, mi történt volna. Azt viszont tudjuk, milyen volt a hőskorban űrhajósnak lenni. Ehhez kiváló forrást nyújt Gus Grissom visszaemlékezése, ami a "We Seven" (Mi, heten) c. könyvben jelent meg; ebből pár részletet fordítunk le magyarra.

"Július elseje nagy nap volt: kiszállították a kapszulát a hangárból az indítóálláshoz, hogy a Redstone rakétára szereljék. Ez volt a legboldogabb pillanat az életemben. A gépemet végre egy darabbá szerelik össze, és ráadásul pont időben. Aznap csak egy problémám volt: kis híján nem engedtek az indítóállás közelébe, ahonnan a műveletet figyelemmel kísérhettem. Munkavédelmi sisakomat ugyanis az irodámba zártam, a kulcs viszont nem volt nálam: fejvédő nélkül senkit nem engedtek az üzemben lévő állványzat közelébe. Végül valaki kölcsönadta a sajátját - pont jókor ahhoz, hogy ne késsem le a nagy eseményt.

Ettől kezdve időm nagy részét az indítóállásnál töltöttem: vagy aktív szereplője voltam a történéseknek, vagy csak megfigyeltem a teszteket, amit a kapszula-hordozórakéta pároson hajtottak végre. Mindent egybevetve három hétig tartott, mire a két nagy egység tesztelésével végeztünk, és biztosak lehettünk abban, hogy kompatibilisek egymással. Ez idő alatt megismerkedtem a start folyamatával és az indítóállás személyzetével is, akikre egyre nagyobb tisztelettel tekintettem. Meggyőződtem hozzáértésükről, ahogy simán végeztek az indítás előtti tesztekkel.

De még mindig akadtak problémáink. Röviddel azután, hogy megkezdtük a kapszula ráhelyezését a Redstone rakétára, és a kettőt kampók, gyűrűk segítségével összekapcsoltuk, valamint a drótokat is összekötöttük egymással, részt vettem egy újabb értekezleten. Itt egy másik problémával szembesültem, ami szintén csúszással fenyegette a küldetést. Valaki ugyanis kitalálta, hogy a kabinban kerüljön máshova a beépített kamera. Ez azt jelentette, hogy meg kellett volna bontani a drótokat, meg kellett volna változtatni a panelek helyzetét, és még pár dolgot be is kellett volna szerelni a kabinba. Elleneztem a változtatást, mégpedig leginkább egy okból: féltem, hogy ezután nem sikerül mindent időben visszaszerelni. Másfelől pedig minden annyira szépen egyben volt; nem akartam, hogy belebabráljanak.
Azzal érveltem, hogy a kamera új helyzete miatt nehezebben tudnám bepréselni magam a kapszulába, és – ami lényegesebb – nem is tudnék gyorsan kijönni belőle. Ez megtette a hatását: az ötletet elvetették.

Július 5-én egy bérelt különgéppel érkezett Slayton, Schirra és Cooper Cape-re. Jelenlétük nagyon jó érzéssel töltött el. A start kevesebb, mint két hét múlva volt esedékes, és már más katonák is kezdtek ide szállingózni. Másnap reggel az indítóálláshoz menet belefutottam Cooperbe, aki megmutatta, hol lesz majd a "cseresznyeszedő" – egy emelőkosaras daru – ennek segítségével menekülhettem ki a kapszulából, ha a visszaszámlálás közben valami balul sülne el. Gordo több hetet töltött el azzal, hogy a vészhelyzet esetén követendő eljárásrendet kidolgozza – beleértve a tűzoltókat, az illékony üzemanyagokkal, valamint a különféle pirotechnikai eszközökkel – ilyenek voltak a mentőrakéták és fékezőrakéták – kapcsolatos teendőket.

Elmagyarázta, mi történne egy-egy katasztrófa-közeli helyzetben. Ha például tűz ütne ki, és a kapszula – velem együtt – a rakéta tetejéről a földre zuhanna, egy különleges csapat rohanna hozzánk tűzálló ruhában – soraikban a kabint jól ismerő technikusokkal, akik tudják, hol vannak az illesztési pontok és az ajtópántok. Dr. Dave Morris, aki a cseresznyeszedő irányítófülkéjében izzadja majd végig az indítást, megmutatta a kezelőszerveket, és elmagyarázta, hogyan halásznának ki a kabinból, ha baj esetén ekkor még mindig a Redstone-rakéta tetején lennék.

Tudtam, hogy egy kétéltű jármű is készenlétben áll – benne egy könnyűbúvárral, egy orvossal és több, a kapszulát ismerő technikussal – ha az indítóállásról a mentőrakétával kellene elmenekülnöm, és az óceánban kötnék ki. Azt is tudtam, hogy Bill Douglas csapatorvosunk a visszaszámlálást egy helikopterben tölti majd egy másik könnyűbúvár társaságában, készen arra, hogy a mentésemre induljon – bárhol is kössek ki: vízen vagy a szárazföldön. Bill egy hátára szíjazott egészségügyi csomaggal várakozik majd, a készletet egy rakás kötszer, sebészi eszközök és morfium teszi teljessé. Ő egy helikopterben izzadja végig a startot az indítóállás közelében lévő kis, egyágyas kórház mellett - a kórházban vészhelyzet esetére egy műtőt is berendeztek. Bill felszereléséhez kígyóméreg elleni szérum is tartozik. Az indítóállás környéke ugyanis nyüzsgött a csörgőkígyóktól – akár közéjük is zuhanhatok, ha a mentőrakétát használnom kellene. 
A fenti óvintézkedéseket már Al Shepard útja előtt is megtették, de elsőként csak én tekinthettem meg ezek egy részét. Jó volt tudni, hogy ezek a derék emberek készen állnak - és szemmel láthatóan mindenre gondoltak. Mindezen felül tartalék helikopterről, tartalék kétéltű járműről és tartalék orvosról is gondoskodtak, ha Bill valami miatt mégsem tudna odaérni a helyszínre.
 
Beszélgettem még egy kicsit Cooperrel, majd megnéztem azt a biztonsági szerkezetet, ami azonnal kirobbantja a kabinajtót a helyéről, ha rosszra fordulnának a dolgok. Ezután visszasiettem a hangárba, hogy felhívjam Betty-t. Aznap volt ugyanis a házassági évfordulónk, és szinte biztos voltam abban, hogy késő éjszaka előtt nem lesz újabb lehetőségem a telefonálásra. Mintegy negyedórát beszélgettünk, jó kedélyűnek tűnt." (Folyt.köv.)

Háztáji Puli

Az első magyar Holdprojekt keretében, a Google Lunar X PRIZE versenyében résztvevő egyetlen magyar csapat (Team Puli Space) értékesítési és termékmenedzseri feladatok ellátására karizmatikus, egyedi kihívásokat szerető, dinamikus szakembert  keres, megbízási alapon.

Feladatok

• a Puli Space projekt marketing és merchandising termékeinek értékesítése
• termékportfólió kezelése, továbbfejlesztése
• marketing kampányok és akciók megtervezése, kivitelezése
• ajánlatok, szerződések elkészítése és nyilvántartása
• meglévő üzleti partnerekkel való kapcsolattartás, együttműködés
• új ügyfelek közvetlen megkeresése

Elvárások

• kommunikációs szintű angol nyelvismeret
• felhasználói szintű számítástechnikai ismeretek (Open Office, Google Docs)
• kiváló kapcsolatteremtő és kommunikációs készség
• önálló, precíz munkavégzés, mobilitás

Előny

• „New Frontier“ affinitás
• az űrkutatás, űrtevékenység rajongója
• kiterjedt, releváns, élő kapcsolati tőke

Amit kínálunk

• Egyszeri, egyedülálló lehetőség!
• nagyszerű csapat
• nemzetközi és interdiszciplináris projekt
• ambíciózus célok (hmm nem csak a Hold!!!)
• alapdíj + attraktív jutalék, megegyezés szerint

A jelentkezéseket, magyar és angol nyelvű szakmai önéletrajzzal, emailben várjuk a tibor.pacher kukac pulispace.com címre.

Juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba,  kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.