Az első amerikai tényleg az űrbe megy
2012.05.14. 09:30
Az első amerikai űrhajós május 5-én is gombócot érzett a gyomrában, de ezt nem a borjúsült okozta, amit ekkor már másodjára reggelizett: a korábbi, május 2-i lefújt startot megelőzően is ugyanez volt a menü. A reggelit a többi közt John Glenn társaságában költötte el, utóbbi az első amerikai űrhajós, aki majd Alan Shepard és Gus Grissom küldetése után a Földet megkerüli. Május 5-én Alan Shepard már tényleg az űrbe ment. Sorozatunkban megkíséreljük bemutatni, milyen volt amerikai - mitöbb: első amerikai - űrhajósnak lenni a hatvanas évek elején, ehhez kiváló forrást nyújt Alan Shepard visszaemlékezése, ami a "We Seven" (Mi, heten) c. könyvben jelent meg; ebből pár részletet próbálunk meg magyarra lefordítani.
"Megkönnyebbültem, amikor bejelentették a nevemet. A titkolózás kezdett már terhes lenni számomra. [Al itt arra utal, hogy a NASA csak május 2-án hozta nyilvánosságra, hogy ő repül, ezt addig titokban kellett tartania, előzmények: itt.] A délután folyamán 15 perces sziesztát tartottam, mialatt a technikusok forró levegő befújásával lecsapolták a Redstone rakétából a korróziót okozó üzemanyagot, és újra ellenőrizték az áramköröket - készülve a következő éjjelre tervezett ismételt indítási kísérletre. Válaszoltam pár levélre, és elolvastam a gratuláló táviratokat. Majd kiautóztam egy elhagyatott tengerpartra futni egyet, hogy formában maradjak, majd a Surfside 5-höz mentem [ez volt az indítóállás beceneve], hogy megnézzem a kapszulát.
Ez alkalommal nagyon jól alakultak a dolgok. Az indulás hamisítatlan érzése vett körül mindent. A csütörtök reggeli feladatmegbeszélésen meglepően jó időjárás-előrejelzést kaptunk. Az indítóállás személyzete T mínusz 390 percnél kezdte meg ismét a visszaszámlálást. Boldog voltam, hogy megpróbálhatom az utazást.
Pár fontos dolgot kellett megbeszélni a meetingen, de elhangzott egy-két jó poén is. Késő este, miután a küldetést néhányszor végigfuttattam a szimulátoron, Johnnal kimentünk a tengerpartra rákokat kergetni. A hangárban a dolgok hivatalos mederben folytak aznap éjjel. Nem volt semmi indítás előtti ereszd-el-a-hajam hangulat. Mindenkiben nagyon erős érzelmek voltak, ezekről viszont senki nem beszélt. Felhívtam Louise-t Virginia Beach-i otthonunkban, beszéltem nagyobbik lányunkkal, Laurával, aki ekkor St. Louis-i iskolájában volt, és a szüleimet is felhívtam New Hampshire-ben.
Este marhasültet vacsoráztunk, én 10-kor ledőltem, képtelen voltam rávenni magam a zuhanyozásra. John Glenn is a szobában aludt, elalvás előtt még átismételtük azt a néhány változtatást, amiket az utolsó pillanatban eszközöltek ki a mentőhajók jelzéseivel kapcsolatban. Csak, hogy tudjam, mire számítsak. Tíz vagy tizenöt perc alatt bealudtam. Nem álmodtam semmit, nem voltak rémálmaim, és nem is forgolódtam az ágyon. Éjfél után felébredtem, az ablakhoz mentem, és megnéztem, látszanak-e a csillagok. Láttam őket, így visszaaludtam.
Valamivel hajnali egy után ébredtem fel újra, megborotválkoztam és lezuhanyoztam, majd John Glenn és Bill Douglas társaságában reggeliztem meg. Azon viccelődtünk, hogy milyen kemény az élet, hogy már megint borjúszeletet kell enni. (Az alábbi képen Alan Shepard és John Glenn látható reggelizés közben.)
John nagyon kedves volt. Megkérdezte, hogy tehet-e értem valamit, majd sok szerencsét kívánt, és átment a kapszulához, hogy előkészítse részemre. Az orvosi vizsgálat és a beöltözés menetrendszerűen ment. Megint éreztem a gombócot a gyomromban, de nem estem szét, ahogy azt sem éreztem, hogy a dolgok kicsúsztak volna a kezeim közül. Adrenalin volt bennem bőven, de a vérnyomásom és a pulzusom nem volt kirívóan magas. Négy után hagytuk el a hangárt, és elindultunk az indítóálláshoz. Gus és Bill Douglas jött velem. Dee O’ Hara, a nővérkénk, egészen a kijáratig kísért minket, ahol annyit mondtam neki: "Hát, Dee, most rajtam a sor".
Úgy tűnt, hogy az indítóállás személyzete némi lemaradásban van a visszaszámlálásban. Szemmel láthatóan minden alkalmat megragadtak arra, hogy külön figyelmet fordítsanak az előkészületek minden mozzanatára. Gordon Cooper, aki a közelben állomásozott, átadta nekem a legfrissebb időjárás-előrejelzést, és ismertette velem a mentőhajók pontos helyzetét is. Elmondta, hogy az időjósok méteres hullámokat jeleztek a leszállási körzetben, 15-18 km/h-s széllel, ami még belefért. Volt a kisbuszban egy szerkezet, amivel a rám aggatott érzékelőket ellenőrizték, mind remekül működött. Eközben egy széken hátradőlve pihentem." (Folyt.köv.)
Háztáji Puli
Nézzük meg jó erősen ezt a képet: 
Lehetőleg ne a kőműves-dekoltázsra összpontosítsunk, hanem a háttérre, ahol a Puli részletei körvonalazódnak. Hiába: hétvégén, szélben-viharban is szerelnek mérnökeink - bár a fotón korántsem valamelyik szokványos szerelési helyszínünk látszik: éppen holdjárónk földi prototípusát kapják szét. És, hogy miért? Egyik mérnökünk interpretációja segíthet a látottak feldolgozásában: „Mivel nem fért már be a csomagtartóba, ezért ölbe kellett venni. De mivel két nagydarab gépész nehezen fér el egy Ignis hátsó ülésén egy megtermett és eléggé merev pulival, ezért a szélviharban nekiálltunk a reflektor fényénél amputálni a lábait.”
Juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba, kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
maxihydroclorosporin 2012.05.14. 13:03:33
Fluffer 2012.05.14. 13:32:46
Itt rakják be a mikrocsipet:
www.nasa.gov/mission_pages/LRO/multimedia/million_names.html
Ez ingyen volt.
gopuligo 2012.05.14. 13:42:27
Szaracén 2012.05.14. 16:01:10
Persze Shepard volt a legbátrabb, hiszen az ő feneke alatt gyújtották be először a rakétákat...
gopuligo 2012.05.14. 16:10:52
Bonyolult dolog ez. Az amerikai jelző használata nélkül valóban nem írhattam, hogy elsőként megkerüli a Földet, mert Gagarin azt még Shepard előtt szűk egy hónappal már megtette: Alan és Grissom valóban "csak" belekóstolt a világűrbe. Amíg azonban Gagarin csak egyszer kerülte meg a Földet, John Glenn rögtön háromszor is, így az előző két amerikai űrugrását is "kompenzálta". Bár Shepard és Grissom teljesítménye szerintem nem szorult kompenzációra. :_)
Szaracén 2012.05.14. 21:08:06
Sólyomszem 2012.05.16. 10:53:24
Egy Ignisben hatalmas hely van hátul, nagyobb, mint egy Honda Accordban.
Kérdezzétek meg a gyerekeimet, komolyan.
Szóval mi volt a huncutság a dologban? :P