Az már igaz, hogy az emberiség minden különösebb gond nélkül, szinte már zavaróan hosszú ideig megvolt holdraszállás nélkül. Aztán az ötvenes években egyszer csak tarthatatlanná vált ez az állapot a politikusok számára.
Előző posztunkban arról írtunk, hogy az űrkutatás iránt elhivatott Kennedy elnök főtanácsadója, Jerome Wiesner is fölöslegesnek tartotta az emberes küldetéseket, ennek ellenére az Egyesült Államok vezetője 1961-ben mégis beígérte a holdraszállást. Ezt a lépését azonban egy Szovjetunióban élő ember provokálta ki, és az bizony nem Hruscsov volt.

A Föld túloldalán ugyanis Kennedy kollégája korántsem volt ennyire elhivatott, legalábbis kezdetben. Nyikita Hruscsovot ekkortájt mindennél jobban érdekelte az interkontinentális ballisztikus rakéta kifejlesztése, ezen kívül minden más szinte teljesen másodlagos volt. Viszont örök szabály, hogy verseny akkor van, ha legalább ketten részt vesznek benne. Hruscsovnak azonban volt egy másik fegyvere is. Szergej Pavlovics Koroljovnak hívták. Illetve nem hívták, hiszen neve említése nélkül nemes egyszerűséggel csak "Főkonstruktőrként" hivatkoztak rá a szovjet források.

Az USA „pechje” az volt, hogy a Szovjetunióban egyesek nem voltak légmentesen elzárva az imperalizmus hazugságaitól: szabadon olvasgathatták a nyugati sajtót. Koroljov és csapata így tudta meg, hogy az USA 1957-ben a Nemzetközi Geofizikai Év keretében egy műhold indítását tervezi.
Erre berontott Hruscsovhoz, és meggyőzte, hogy a Szovjetuniónak kellene gyorsan elsőzni egyet. Hruscsovot tehát meg kellett győzni. A másik fontos körülmény, hogy meg is lehetett győzni. Miután ez sikerült, az első Szputnyikot kevesebb, mint egy hónap alatt dobták össze: nem volt túlkomplikálva – gyakorlatilag egy polírozott fémgömb volt, jeladóval, hőmérőkkel és akksikkal megszórva.

A küldetés 1957. október 4-i sikerétől – és leginkább a bepánikolt angolszász sajtóvisszhangtól – azonban Hruscsov gyorsan vérszemet kapott, és ráérzett az űrverseny édeskesernyés ízére. Olyannyira, hogy a következő küldetést már ő maga javasolta a Nagy Októberi évfordulójára. A Szputnyik-1-et megelőző hektikus munkát valószínűleg így fordíthatta le magában: „ja, ha egy műhold összerakása ennyi, akkor biztos nem kell több idő a következőre sem”. Ez lett a Szputynik-2 sikere – és Lajka kutya veszte.

Azt, hogy amerikaiak szállhattak le emberrel elsőként a Holdra, nem kis részben a szovjet belpolitikai változások eredményezték: Hruscsovot 1964-ben távolították el a politikából, 1966-ban pedig Koroljov meghalt. Az USA furcsamód pont ebben az évben volt képes valamelyest befogni a Szovjetuniót: a hatvanas évek elején még közel egy év volt a lemaradásuk, ennyi idő telt el Gagarin és az amerikai John Glenn Földet megkerülő űrrepülései között. Ez az előny 1966-ra közel félévre apadt: az év elején szállt le a Luna 9 a Holdra, és csak nyáron futott be az első amerikai holdraszálló robot, a Surveyor-1.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy igazából Koroljov lengette meg a vöröscsillagos posztót Kennedy számára, aki tudta, hogy a sok szovjet elsőzést csak egy igazán nagy gurítással lehet semlegesíteni. Ebből lett a holdraszállás. Az amerikai politikától azonban a Hold később sem függetlenedett, erről lesz szó következő posztunkban. Kétségtelen, hogy szomszédos égitestünk felszínen tartása miatt írták ki a Google által szponzorált Lunar X PRIZE (GLXP) versenyt is, az ezen résztvevő 26 csapat közül a Puli képviseli a magyar kutatókat.

Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

H.Efraim 2012.02.22. 10:21:34

Jó a cikk!
Azt se felejtsük el, hogy Koroljov halála után lényegében nem volt senki, aki át tudta volna venni a helyét az orosz űrprogramban. Ez okozta, hogy Amerika átvette a vezetést az űrversenyben.
És miért halt meg olyan hirtelen Koroljov? Mert a gulágon egy aranybányában töltött évek aláásták az egészségét.
Közvetve tehát a sztálini tisztogatások okozták azt, hogy a Szovjetunió lemaradt a huszadik század legnagyobb mérnöki teljesítményéről a holdra-szállásról.

Válasz erre 

xstranger 2012.02.22. 17:59:15

@H.Efraim: vagy az NKVDsek vallatas kozben szetvertek az alkapcsat, es egy rutinmutet soran nem birtak lenyomni a torkan egy csovet. Igy mulik el a vilag dicsosege.

"lengette meg a vöröscsillagos posztót" csodalatos kepzavar :)

Válasz erre 

euAgWzgmmtq7K 2012.02.22. 20:21:32

@xstranger: offtopic, de ez nem képzavar sztem

Válasz erre 

Normális 2012.02.23. 00:34:52

@d.hardman:
képzavar is, meg tárgyszerű tévedés is:
posztóból nemigen készült sosem zászló, (csak selyemből, vagy selyemszerű, szélben szépen lobogó könnyű anyagokból)*
másfelől pedig a szovjet zászlón nagyon-nagyon sokáig nem volt vörös csillag, csak sarló-kalapács.
Emlékezetem szerint a vörös csillag csak a 70-es években került reá...

*a muleta se biztos, hogy posztó, mindenesetre jó nehéz-merev anyag, csak "vörös posztó"-ként újságírósodott el...

Válasz erre 

euAgWzgmmtq7K 2012.02.23. 00:38:51

@Normális: igen, szóval tárgyszerű tévedés

Válasz erre 

Tomi1994 2012.02.23. 02:33:33

Nekem ez nagyon tetszett, nemrég akadtam rá:
www.youtube.com/watch?v=GJzg7BSI1xk&feature=related
(1-5. rész)

Válasz erre 

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2012.02.23. 03:24:32

Jó cikk, bár kicsit rövid. A jót az ember még szívesen olvasná, ugye. :-)

Apró kiegészítésként hadd tegyem hozzá, hogy az oroszok is készültek a holdutazásra, csak elszúrták. Nem emlékszem pontosan, de mintha a hordozórakéta kifejlesztésével egy fiatal mérnököt és csoportját bízták volna meg, és ők egyszerűen nem tudták összehozni működőképesre az új masinát. A régi pedig ide nagyon kevés lett volna. Koroljov (de jó így leírva látni, nem az angolból átvett Korolevként) meghalt, és úgy látszik, nem volt senki, aki a helyét akkor átvehette volna. Érdekes lehetett volna a befutó, ha az oroszok is versenyben maradnak.

Azt ne tagadjuk, hogy ha akkoriban a két ellenség nem kezd dühös csatába a műholdakkal, akkor sokkal ráérősebben fejlesztgették volna a dolgokat, és ki tudja, hogy hol tartana ma a civil műholdas műsorszórás, telefon, effélék.

Válasz erre 

gopuligo 2012.02.23. 05:17:57

@Androsz: Köszi. :_) Nézz szét itt minálunk a blogon, a korábbi posztokban szó volt ezekről az emberes holdraszállást megelőző expedíciókról is.

Válasz erre 

poseidon 2012.02.23. 06:24:27

Az oroszok egyszemélyes leszállóegysége megtekinthető az Apollo 18 c. filmben!

Először csak fantázia szüleménynek tartottam, de azután rádöbbentem, hogy nagyon hasonlít az eredetire... :-)

Válasz erre 

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2012.02.23. 23:41:01

@gopuligo: :-))) Nem merült fel bennem, hogy ezt te nem tudod, feltehetően jóval pontosabban, csak eszembe jutott itt, most szóba hozni, ami a Főkonstruktőr és a Hold egyidejű említésére még idekívánkozott belőlem. Csak mert a következő részt már a holdraszállás utánról ígérted.

Tulajdonképpen elmaradottság tőlem, hogy nem járok blogokra rutinszerűen, pedig ilyen helyekre érdemes lenne. :-)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: