A sasok bandája
2012.07.23. 09:30
Neil Armstrong gyakorlatilag csontszáraz üzemanyagtartállyal szállt le a Holdra, nem kapkodta el a dolgot: úgy ízlelgette döntéseit, ahogy egy nemes bort szokás. Így emlékszik rá vissza társa, Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Ennek tiszteletére az űrhajósok életének kulisszatitkait osztjuk meg, mégpedig vélhetően a leghitelesebb forrás, Michael Collins jóvoltából. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:
"A Föld forog a tengelye körül, és a vasárnap után hétfő következik, amikoris másfajta labdajátékra kerül sor. Az asztronauták irodájában hétfő reggel az általános csoportmegbeszélés napja volt, ahol a hétre tervezett utazásokat egyeztettük, valamint a felmerülő problémákat is kitárgyaltuk. Mindig lenyűgöztek ezek az összejövetelek, amiket általában Al Shepard vezetett: voltak éles hangvételű, barátságtalan, humoros, okoskodó, vagy informatív találkozásaink: unalmas egy sem. A sasok sosem bandáznak – ahogy a hirdetés szlogenje tartja; ha harmincat összezársz egy szobában, ugrálnak, izegnek-mozognak, hangosan rikoltoznak, néha-néha a szárnyukat csapkodják, egymásba csípnek: az egyetlen közös bennük az, amikor távoznak; szoros kötelékben repülnek ki, hogy a seregélyeket és a pulykákat ámulatba ejtsék.
Ki volt ez a harminc sas? Miben hasonlítottak egymáshoz, mi volt a közös bennük? Valóban annyira különböztek egymástól, ahogy azt az újságokban leírták? Azt hiszem, a tényekkel kellene kezdeni, és csak azután írom le saját szubjektív benyomásaimat és előítéleteimet.
A fizikai adottságok kevés vitára adhatnak okot, előttem hever egy táblázat a tizenhat (a Hetek és a Kilencek) asztronautáról – mindegyikükről harminckét mérési adat szerepel benne.
A legfontosabb statisztikai adatok tárháza ez, kiderül belőle például a boka belső oldalán kiálló csont magassága, a vállszélesség, valamint örök kedvencem: a fejtető és a fartő távolsága. Ez mindent elárul, nem igaz?
A kimutatás végigböngészése nem nyűgözött le. Mintha csak egy skorbutban szenvedő osztály lenne: a vádli kerülete átlagosan nyomorult 38 centi, ami szinte elveszett a statisztikák rengetegében. Ezekből egyébként kiderül, hogy Glenn, Slayton, Lovell, McDivitt, Stafford és White szinte ugyanolyan magasak (180 centi), illetve, hogy Gus Grissom a legalacsonyabb (168 centi). John Young a legszélesebb – 51 centit mértek a két válla között, Ed White viszont a leghosszabb, 87 centis karral rendelkezik. Nevezhetjük akár hímsovinizmusnak is: egyetlen szépségversenyen sincs elfogadott szabvány a mell-, derék-, és csípőbőségre, de egy kis számolással kideríthető, hogy a csoportátlag a 96-86-96 centi közelében mozog. Hú.
Keményebb dió a szellemi képességek mérése. Túl alacsony átlagnak gondolom a 132,1 IQ-szintet a harmadik körben befutó harminckét asztronauta esetében, mivel a legtöbb ilyen IQ-val rendelkezőt nem került be a csapatba. Emlékszem, amikor 1966-ben egy válogatáson vettem részt a Tizenkilencek kiválasztásakor, az IQ-átlag 140 felé hajlott, két esetben pedig meg is haladta a 150-et (feltételezhetően a „zseni”-kategória).
Kétlem, hogy vannak, vagy voltak igazi zsenik a csoportban, de az is igaz, hogy hülyék sem voltak, különös tekintettel a mérnöki vagy matematikai képességeikre.
A mentális képességeik kritikáját tehát máshonnan kell kezdeni. A művészetek iránt talán nem voltak fogékonyak, és talán nem is tudták magukat különösebben jól kifejezni. Elmondható, hogy a szakosodás, a specializáció minden olyan hátulütője igaz rájuk, ami a mai tagolt társadalomban annyira jellemző. Talán szakbarbárok voltak, de ami a munkájukat illeti: abban jók voltak, igazi szakemberek, akikkel jó volt együtt lenni. Az a tény, hogy közülük mindenki annyira el akart repülni az űrbe, a Holdra, és annyira be akart kerülni a következő küldetés legénységébe, hogy ez a felgyülemlett vágy, ez a verseny – rengeteg stresszt és túlórát okozott, valamint rendszeres utazásokat a városon kívülre.
Ez a teljesítési láz közös vonásunk volt: meg akartuk győzni Slayton-t és Shepard-ot valódi értékünkről. Ugyanakkor különbségeink miatt nem egy unalmas egyen-masszává váltunk: egy nagyon színes csoport jött létre.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem fair - ha egyenesen nem lehetetlen - egy-egy embert pár tőmondatban összefoglalni, most mégis kísérletet teszek rá – ezzel barátaim elidegenítését kockáztatom. Abban a sorrendben mutatom be őket, ahogyan az eszembe jutnak.
Scott Carpenter - Rendes gyerek, de már kiszállt. Otthagyta az űrprogramot, amikor egyértelmű lett, hogy egyetlen Mercury-repülés jutott neki. Víz alatti felfedezésre adta a fejét, később darázstenyésztéssel foglalkozott. (Igen, darázstenyésztéssel.)
Wally Schirra - Ó hóhó! Jól megélne abból, hogy egy áruházban Télapót játszik. A barátságosság hatalmas egóval egészült ki, de el kell ismerni: ő az egyetlen, aki a Mercury-, a Gemini- és az Apollo-programban is repült. Apollo-s küldetése különösen rázós volt, mivel egy halálos tűzesetet követően került rá sor; a legvalószínűbb, hogy az űrhajó egészen egyszerűen nem mert felrobbanni Wally alatt.
Deke Slayton - Szögegyenes, becsületes, semmi mellébeszélés – ő az, akit az orvosok nem engedtek repülni egy abszurd autodafé miatt, amiben szívritmus zavara is közrejátszott. Mostanra már sokszor meg kellett volna tennie a Föld-Hold távolságot, de nem jutott messzebbre houstoni íróasztalánál, ahonnan az asztronautákat és rengeteg mérnököt irányított – ez az űrprogram hasznára vált. Legfeljebb csak William P. Rogers volt nála jobb főnököm.
John Glenn - Az egyetlen, akit nem igazán ismerek, mivel akkor szállt ki az űrprogramból, amikor én jöttem. Egy valamiben így is biztos vagyok: a legjobb PR-es volt az egész csapatban.
Gordo Cooper - Amolyan leszállóágban volt végig. Jól ment neki a Mercury, a Gemini 5-tel sem végzett rossz munkát, de az Apollo már túl sok lett volna.
Al Shepard - A „Nagy Al”, aki sok szempontból nagy volt. A legagyafúrtabb a csapatban, az egyetlen, aki az űrprogramban meggazdagodott; az asztronauta-központ vezetése szerteágazó birodalmának csupán egy szeletét jelentette. Semmi cicó: Al barátot és ellenséget egyaránt megsemmisített fürkésző tekintetével, és maró megjegyzéseivel. [ld. alábbi képen]
Frank Borman - Agresszív, rátermett, még senkivel sem találkoztam, aki ilyen gyorsan hozott volna döntéseket – ráadásul meglepően jó eredménnyel, ami még jobb is lehetett volna, ha kicsit visszavesz a tempóból. Szerette a pénzt és a hatalmat, hosszútávon Frank valószínűleg a csoport legsikeresebb tagja lesz, leszámítva persze Neilt, aki megkülönböztetett helyet kap a történelemben.
Jim McDivitt - Egyike a legjobbaknak. Okos, tréfás, társasági ember, ezen kívül nagyon hajtós és vallásos. Egyesek kissé betojinak tartották, alapossága legendás.
Pete Conrad - Vicces, hangos, színes, jó fej, igazi szakember, jó göncökben. Autóversenyző. Azon kevesek egyike, aki mindig önmagát adja. Pete Conradot kellene alakítania egy Pete Conrad-filmben.
John Young - Titokzatos. A vérbeli anti-hős megtestesítője, egy vidéki srác „semmi nem fáin-minden rendben”-hozzáállással, ami egy vidám, szellemes belsőt, és egy élénk mérnökelmét takart.
Neil Armstrong - Lassan dönt, de jól. Bormannal ellentétben, Armstrong ízlelgeti a döntéseit – megforgatja a szájában, ahogy a nemes bort szokás, és csak a legutolsó pillanatban nyeli le. (Húsz másodpercre elegendő üzemanyaga maradt, amikor leszállt a Holdra.) Neil stílusos figura, és helyből nem tudnék nála megfelelőbb embert mondani, hogy elsőként lépjen a Holdra.
Jim Lovell - Akárcsak jóbarátja, Pete Conrad (aki a baljós „Reszkető” becenevet akasztotta rá) ő is kimagaslik a tömegből. Reszkető egy nyugodt gépész, aki jobb lenne PR-esnek, mint műszakinak.
Tom Stafford - Csodálatos memóriája van, és jó szeme a műszaki számokhoz, kevésbé jól bánik az emberekkel. Politikai ambíciói vannak, Oklahoma Tom sokkal inkább egy iskolai tanár képét közvetíti - és nem a profi pilótáét, aki valójában, vagy a romantikus vállalkozóét, amilyen lenni szeretne.
Donn Eisele - Kicsoda? Miután az Apollo 7 útján elveszett Wally Schirra árnyékában, Donn 1972-ben békefenntartók vezetője lett Thaiföldön.
Mike Collins - Kézilabdára jó, de amúgy semmi különös. Lusta (legalábbis a túlteljesítők eme csoportjában), gyakorta eredménytelen, szórakozott, várja, hogy megtörténjenek a dolgok, ahelyett, hogy ő maga tenne értük. Ezt ötvözi az általában jó ítélőképességével, és a többségnél valamivel szélesebb látásmódjával.
Buzz Aldrin - Kemény pali, nagyon kemény. Sakkbajnoknak is elmehetne, mindig sok lépéssel előre gondolkozik. Ha ma nem érted, miről beszél Buzz, holnap biztosan meg fogod. Hírnévből nem sok jutott ki neki. Szerintem jobban neheztel azért, hogy nem ő lépett először a Holdra, mint amennyire értékeli, hogy második lett.
Rusty Schwickart - Vidám lélek, buzgó, kutakodó elme, nem habozik, ha elmés megjegyzéssel vissza kell vágni; az öreg rókák nem értékelték. Közepesen non-konformista, hatalmas érdeklődési körrel, ami éles kontrasztban állt sok asztronauta szemellenzős perspektívájával.
Dave Scott - Egy igazi Jack Armstrong: ízig-vérig az "Amerikai", a legutolsó, akiről feltételeznéd, hogy egy zűrös bélyegügyletbe keveredik. Dave-re inkább három repüléséért - Gemini 8, az Apollo 9 és az Apollo 15 - érdemes emlékezni. Az egyik legjobb.
Gene Cernan - Nyugodt, joviális, kellemes beszélgetőtárs. Scott után a második, akinek tizennégyes csoportunkból összejött a három repülés, ebből kettő a Holdhoz vezetett.
Dick Gordon - Kiegyensúlyozott, rengeteg közhellyel – egyike azoknak, akikkel a legjobban ki lehetett jönni. Szereti a bulit, de az sosem mehet a másnapi munka rovására. Meglepődnék, ha a New Orleans Saints eredményei nem javulnának (most ő az alelnökük).
Al Bean - Kellemes ember, aki hihetetlen kitartással és szívóssággal gyűjti össze a szükséges információkat – vedd fel kifutófiúnak, és egy héten belül megtudja, mit csinál a cég elnöke. Nagyon kellemes ember, akivel jó együtt lenni, főleg, ha valaki szereti a spagettit, mivel utazás közben semmi mást nem hajlandó enni.
Bill Anders - Heves, energikus, elkötelezett, se pia, se cigi, se mellébeszélés – rugalmatlan és egy kissé éretlen volt, amíg a NASA vezetőségébe nem került Washingtonba – ez a hely bárkit megtanítana az alázatosságra és a rugalmasságra. Bill most atomenergia-ügyi biztosként dolgozik.
Walt Cunningham - Ami a szívén, az a száján, nyers, kis sérülés a vállon; egy tengerészgyalogos vadászpilóta és a Rand Corporation kutatójának fura keveréke; komplex személyiség, akiben az őszinte melegség a nyílt ellenségeskedéssel váltakozik.
Az élőknél húztam meg a határt, a harminc asztronauta közül kimaradt Grissom, White és Chaffee (Apollo indítóállás tűz, Cape Kennedy, 1967. január 27.), valamint Freeman, See, Bassett és Williams (T-38 balesetek). De mortuis nil nisi bonum. Természetesen, nekik is volt jó és rossz oldaluk, de mivel nincs lehetőségük a védekezésre, úgy vélem, jobb, ha inkább kihagyom őket, nehogy torz képet fessek róluk. Ami pedig az újabb asztronautákat illeti, túl sok van belőlük ahhoz, hogy egyesével bemutassam őket. Egyesekkel, mint például Ed Givens-szel, nagyon közeli barátok voltunk, míg másokat alig ismertem." (Az előző epizódért kattints ide!)
Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz rövid idő alatt több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már átléptük az ötezres határt is, bele kell húznunk, mindenkit várunk!
Juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba, kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
