Mit lát egy Puli?
2011.12.10. 09:30
A NASA épp hogy nem titkolózni akar. Ha valakinek gyanús, hogy Pulink csak 75 méterre közelítheti meg az Apollo 11, és 225 méterre az Apollo 17 leszállóegységét, azt nyugtassa meg az a tény, hogy a másik négy, közbenső küldetés - Apollo 12, 14, 15, 16 - relikviáinak többsége mellé egy méterre oda lehet kushadni. Ez pedig már egy ember esetében is javában az intimzóna.
Ennek a ténynek azzal a következménnyel kellene járnia még az igazán hardcore konteósok számára is, hogy levonják a következtetést: a legrosszabb esetben számukra nem az Apollo 11-misszióval kezdődik az emberi holdraszállások története, hanem csak az eggyel későbbivel, az Apollo 12-vel. De ez már túl nagy ugrás lenne az emberiségnek.
Előző posztunkban kiderítettük, hogy a retroreflektorok részben a konteók ellen bevethető csapásmérő eszközök, amire amerikai és orosz kutatók egyaránt gondoltak. Földrajzi hely függvényében ez ilyesmi kérdés formájában manifesztálódhatott - a kívánt rész aláhúzandó: „Jó, jó, Szergej/John, de ki hiszi majd el nekünk, hogy tényleg ott jártunk?”
Erre Szergej és John a világ két átellenes pólusán kitalálta a retroreflektorokat, de valami elkerülte a figyelmüket: az összeesküvés-elméletek felszámolásához édeskevés, hogy időnként egyik-másik obszervatórium egy-egy öles lézersugarat kilő ezek valamelyikére. Hiszen a valamirevaló konteók lényege éppen az, hogy a csillagvizsgálók is benne vannak a buliban: csak rámondják, hogy van odaát a Holdon egy olyan izé, ami visszatükrözi a lézert.
Két megoldás maradt. Az egyik az, hogy a Földről állampolgári jogon mindenki vadul elkezd a Hold felé lézerezni, de ezt nem ajánljuk: valószínűleg még bőven a visszfény előtt megérkezne ugyanis a terrorelhárítás a pilóták zavarása miatt.
Mostanában úgyis nagyon ki vannak hegyezve erre. Csak szólunk.
A másik lehetőség az, hogy Pulinkkal odamegyünk, és jól körbenézünk a Holdon: hátha a konteósok közül valaki elhiszi végre, hogy tényleg ott jártak az amerikaiak. Meg mi is.
Ehhez viszont szemekre van szükség. A Puli szemei számát tekintve most inkább egy nyár folyamán leharcolt, veterán pókhoz hasonlít – egy tisztaságmániás házvezetőnő lakásában. Hat szeme van ugyanis, ami kevesebb, mintha nyolc lenne, de azért így sem rossz. (Tartalékban azért van még két szem, bevetésre készen, mint a protézis a pohárban.)
A látásvizsgálat egy korai periódusából való az alábbi videó, amit nem a végleges kamerák egyike készített – szigorúan szemléltető jelleggel.
Végleges kamera már csak azért sem készíthette, mert azok még a boltban vannak, bár mérnökeink már tudják, mi kell a viszonylag olcsó holdkamerához. Pénz.
Úgyhogy most erre is kell valamennyi, a jövő héten pedig ennek jegyében a blogon kibeszéljük, milyen kamera lenne a legmegfelelőbb erre a célra.
(Folyt.köv.)
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Leguános Palacsinta, vagy nem 2011.12.10. 18:04:39
Szóval legutóbb nem jutottunk el odáig sem hogy tisztázzuk a Hubble holdfotóinak mibenlétét, de nem is igazán tartozik a tárgyhoz, mivel 50 méteres feloldású képeken semmilyen holdraszállásra utaló részlet nem lehet, ezt nem is várja senki (lévén hogy ezek a tárgyak, nyomok stb. mind kisebbek 50 méternél) Erre mondaná Pósalaky bácsi: Ugorjunk!
Említettétek a Saturn-V rakétát, mint a holdprogram egyik cáfolhatatlan bizonyítékát. Nos, épelméjű ember jó eséllyel sosem vonta kétségbe a Saturn-V rakéták létezését és az indításokat. Szerintem felesleges ezzel érvelni, nem kapcsolódik szorosan a konteománok fixa ideájához, ami ugye a következő: nem volt holdraszállás, ember nem járt még a Hold felszínén.
Vagyis használták a Saturn-V rakétákat, az Apollokkal elrepültek a Holdig, pályára álltak, szétvált az űrhajó és a holdkomp, a holdkomppal kb 15 kilométer magasságig megközelítették a felszínt, majd újra összekapcsolódtak az Apolloval, és visszajöttek a Földre. (itt eltekinthetünk a kozmikus sugárzás hatásaitól és ne is ragadjunk le a szemantikai vita fázisban, vagyis hogy a napszél vajon kozmikus sugárzás-e vagy sem, napszél-e minden sugárzás ami a Napból származik vagy csak a látható fény stb., emberi szervezet szempontjából mindegy minek nevezünk nagy energiájú nem igazán szövetbarát részecskéket, tételezzük fel hogy az asztronauták vállalták ennek kockázatát és hatásait) Ugorjunk!
Érdekes hogy mindez eddig a pontig semmiben nem ütközik a konteománok fentebb említett fixa ideájával (nem állt még ember a Hold felszínén). Eddig a pontig. Mert ugye én nem vagyok szakember, csak régóta érdekel a téma, de annyit azért sejtek, hogy Hold körüli pálya keringési sebességéről nullára fékezni (vagyis "leszállni") holdi légkör híján kizárólag a holdkomp hajtóművének (itt tkp. "fékezőmű") segítségével lehet (hatás-ellenhatás vagy mi a szösz) nem kevés hajtóanyag felhasználásával, és hajszálpontos manőverezéssel. A legkisebb hiba miatti kemény landolás valószínűleg használhatatlanná tette volna a holdkompot, esetleg a több tíz g-s negatív gyorsulás megöli az űrhajósokat is. A "felszállás", vagyis nulláról újra elérni a holdkörüli pálya sebességét ahol eladdig az Apollo keringett, ugyanez a műsor: legyőzni a Hold gravitációját, szintén nem csekély mennyiségű hajtóanyaggal és szintén nagyon pontos navigációval és manőverezéssel. És ez mind a hat alkalommal, minden fázisában csont nélkül, elsőre és tökéletesen, negyven évvel ez előtti technikával.
A kérdés pedig: mindezen nem két kiskanálnyi hajtóanyag hol volt elrejtve a holdkompon? Én sehol nem látok hatalmas tartályokat, sem rakétafokozatokat aminek segítségével "fel lehetne szállni" a Holdról. A Saturn-V ugyebár 110 méter magas és 2800 tonna tömegű volt..
1ébként ugyanez a probléma a Mars-utazással kapcsolatban is. Szintén nagylelkűen tekintsünk el a Marsig tartó út sugárterhelésétől, (meg a Marson töltött idő sugárterhelésétől, tekintve hogy légköre alig van, mágneses mezeje egyáltalán nincs, de ez jelen esetben tökmindegy) minden ok, pályára állnak a Mars körül, majd tfh. gond nélkül sikeresen landolnak a felszínen. Mivel emelkednek fel újra a felszínről? Honnan lesz hordozórakéta, hajtóanyag, kilövőállás, pár száz fős technikai kiszolgáló személyzet akik a procedúrát folyamatosan heteken keresztül ellenőrzik, ahogyan itt a Földön az bevett szokás (és a legkisebb hiba esetén napokkal elhalasztják a kilövést)? Ez itt a kérdés, drága feleim.
Meggyőzhető vagyok. Ez az én saját Hold-konteóm sarokköve, ha lépésről lépésre elmagyarázzátok hogyan működött a dolog, az adott tömegű holdkomphoz ilyen és ilyen tolóerejű hajtóművel, ennyi és ennyi hajtóanyag kell a le- és felszálláshoz és az hol volt pontosan tárolva, metszetrajzokkal, technikai adatokkal, visszavonom tanaimat mint Kopernikusz az inkvizíció színe előtt. :) Mindent elfogadok amire van tudományos magyarázat, kivéve a holdraszállás landolás-felszállás fázisát, ami sajnos a felderítetlenség távoli ködös homályába vész, ebben a menüpontban kíméletlenül szkeptikus de ugyanakkor nagyon kíváncsi vagyok.
ps.: bocs kissé hosszúra nyúlt
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.12.10. 23:35:37
Ha annyira kíváncsi lennél, akkor a wikipediáig biztos eljutottál már, ahol pl szépen be van illesztve a NASA-tól származó metszetrajz a holdkomp felépítéséről. Vagy a descent és ascent engine-k részletes paraméterei, üzemanyagmennyiségek, etc. Kérdés, hogy kíváncsiságod erősebb-e a prekoncepciódnál (nem is tudtak leszállni a Holdra) annyival, hogy önállóan is kiderítsd az igazságot. Még, hogy a felderíthetetlenség homálya...
Ami a landolást illeti. Elfogadod-e, hogy a Surveyor vagy a Luna űrszondák leszálltak a Holdon? Mert azoknak a landolása pontosan ugyanazt a vezérlést igényelte, amit egy némileg nagyobb űreszközé: előre kiszámolva, hogy mikor, milyen magasan, mennyit, merre üzemeljenek a hajtóművek. Az Apollo esetében a végén korrigálhattak az űrhajósok, hogy ne egy kráter közepébe érkezzenek (lásd Apollo-11). Ami meg a hajtónyag-követelményeket illeti... Volt elég. Az LM két hajtóműve 4,7 m/s delta-v-t tudott, a leszállás-felszállás kb 2-2 km/s-et igényelt.
Tessék utánaolvasni, infót keresgélni, én is a google-t használnám hozzá, mint bárki más. A kommentmező nem arra van, válaszolunk kérdésekre szívesen, de nehogy már nekünk kelljen számodra részletes Apollo tervrajzokat előrántani.
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.12.11. 00:07:09
Az LM ascent stage ehhez képest összesen(!) 4,7 tonna, aminek a fele üzemanyag, vagyis a "hasznos teher" csak 2,4 tonna. Ezt kell gyengébb gravitáció ellenében, vákuumban feljuttatni, mindössze alacsony Hold körüli pályára, ahonnan már a CM vitte tovább a Földig.
Leguános Palacsinta, vagy nem 2011.12.11. 12:06:11
Ascent stage:
Mass including fuel: 10,300 lb (4,700 kg)
APS propellant mass: 5,187 lb (2,353 kg)
Gyerekek, prekoncepcióm megdőlt. A Hold felszínéről egy kb 4.7 tonnás eszköz kb 2.3 tonna hajtóanyaggal képes holdkörüli pályára állni.
Viszont látásra a Holdon.
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2011.12.11. 12:42:02
Örülök, hogy segíthettem. :)
roka 2011.12.11. 13:51:05
Elárulnék egy titkot ... ez tényleg titok volt.
A három asztronauta, aki bennégett az űrhajó kísérleti példányában egy csatlakozó hibája miatt berobbant oxigén okozta a halálukat és tán senki nem tudja, hogy ezt a csatlakozót egy magyar tervezte. Miután kirúgták a NASA-tól (egyből) utána megállapították, hogy rosszul dugták össze a technikusok a csatlakozót. Ezt a posztot Alex Nosal emlékére írom, aki tervezte ezt a csatlakozót, nagyon jó barátom lett 50 évvel volt idősebb, mint én. A szülei erdélyi magyarok voltak, akik kivándoroltak Amerikába. Ő már Amerikában született, de jobban beszélt magyarul, mint néhány amerikás magyar. Mivel ő az életét tette a holdraszállásra nekem meg a lelkem rajta. Pulit a holdra!!!
Pascal · http://torzskocsma.blog.hu/ 2011.12.12. 08:52:40
A Mercury programok végigpróbálták az alapvető manővereket (pályák módosítása, dokkolás, űrséta). Az Apollo-11-et megelőző küldetések - részben távirányítással, részben emberes küldetéssel - minden lépést egyszer már eljátszottak.
A leszálló/felszálló egység hajtóműveit, navigációját a Föld körül - távirányítással - tesztelte az Apollo 5, majd emberes repülés keretében az Apollo 9 és 10, előbbi a Föld körül, az utóbbi már a Hold körüli pályán. Az utóbbi mindent végigcsinált amit Armstrongék, kivéve az utolsó 10 kilométert nem tették meg - a holdkomp nem rakta le a lábait de egyébként mindent, ugyanúgy.
Az Apollo 8 (Hold körüli pálya) és az Apollo 11 (Holdra leszállás) között "csak" a leszállás megvalósítása van, de közte volt két repülés - a 9 és a 10 - pont azért, hogy ezt az utolsó fázist is alaposan végigpróbálják.
Az amerikai űrprogram hőskora precízen végiggondolt, szigorúan egymásra épülő szakaszokból épült fel: amit az egyik repülésben sikeresen kipróbáltak, arra építkezve a következő repülés egy picivel megint előbbre ment. A rákövetkező már erre is építve megint és lépést. És így tovább.
Holdra szállás tagadóinak azt is végig kell(ene) gondolniuk, hogy pontosan melyik küldetést nem hiszik el; nagyon nehéz ugyanis olyan pontot találni a repülések sorában, ahol az első küldetések még igazak, de a rákövetkező küldetés már minden bizonnyal kamu.