A terv az, hogy holdjárónk jó két éven belül landol a Holdon. A srácok viszont már rég elszálltak. A Pulinak tíz kilót kell leadnia – pontosan annyit, amennyinek a fogyókúra végére lennie kéne. Jelenlegi, még a földi tesztelésére szánt holdjáró-prototípusunk azonban olyan mélyen belefeledkezett a növekedési spirálba, mint egy kilőtt repülő a dugóhúzóba. Most éppen 20 kiló felé jár...

Előző posztunkban odáig jutottunk elhájosodásunk retrospektív lelkiismeret-vizsgálatában, hogy túlsúlyos Pulink motorjai 3,1 kilót tesznek ki az ideálisnak tekintett 10 kilós össztömegből. Még szerencse, hogy vannak villamosmérnökeink is: hozzájárulásuk további négy kilót jelent a mérlegen. (Ebből rögtön három kilót nyomnak az akksik, egyet pedig a kábeleknek kell fenntartani.)

Bölcsészként saccolok egy merészet: ez eddig 7,1 kiló. Mi kell még egy holdjáróhoz? Váz, csapágyak, rugózás, kerekek, burkolat, napelemek, robotkar, egy 10 wattos rádió, meg egy nagy antenna. Mindennek bele kéne férnie a fennmaradó három kilóba. De nem fog.

A rovernek ugyanis vannak kerekei is, amikkel jelenleg úgy kapaszkodik az anyaföldbe, mint az ijedt rézusz, mielőtt betuszakolnák az űrkabinba a Mercury-program keretében. Nincs ezen mit szépíteni: a Puli jelenlegi inkarnációját négy súlyos kereke tartja a Föld nevű bolygón. A kerekek nagyon sok kultúrában a végtelent szimbolizálják, a karikagyűrű is kerek, sőt, a kerti csatornafedő teteje is ilyen. Számunkra azonban egyre inkább a kárhozat jele: minél nagyobbra dagad a kerék, annál nagyobb lesz a holdjárót érő rázkódás és a vibráció, emiatt aztán egyre erősebb váz és felfüggesztés kell majd űrkutyánkba. Amitől ismét csak nehezebb lesz.

 

Mars rover fából. Marsot felderíteni nem annyira alkalmas, viszont zseniális dohányzóasztalka lehet belőle.

 

Persze megvan az oka, amiért a rovert nem hurkapálcákból és balsafából rakják össze mérnökeink, bármennyire is divatosak ezen alapanyagok más területeken. A Pulinak ki kell bírnia majd egy rakéta dübörgését maga alatt, és lehetőleg épségben kell megérkeznie a Holdra. Oda ugyanis már nem szaladhatunk utána csavarhúzóval meg pillanatragasztóval, bármennyire is csábító lenne a lehetőség. Esetleg főmérnökünk, Miki egyik vadászgörényét küldhetjük utána szkafanderben, aromazáró csomagolásban - bár hozzájárulása így is kétséges: gyanús, hogy előbb szimatolná szét a Pulit, mint megjavítaná.

A túlbiztosítás egy hasznos, de könnyen elburjánzó folyamat. Legyen inkább két akksi. Legyenek inkább nagyobb kerekek. Egy ideig úgy tűnt, hogy holdjáró-prototípusunk átellenes végei galaxisokat megszégyenítő ütemben távolodnak egymástól a végtelenbe - félő volt, hogy előbb-utóbb egy kompakt családi gépkocsival találjuk szemben magunkat gödöllői bázisunkon. A mi autónkkal.

A lassú, ám annál sikertelenebb fogyókúra helyébe a gyomorgyűrű és a zsírleszívás lép. Meg sok-sok szike. Korábbi önmagunktól az alábbi képpel búcsúzunk. Ilyenek vagyunk voltunk.


Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

A bejegyzés trackback címe:

https://pulispace.blog.hu/api/trackback/id/tr153410376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dez01 2011.12.01. 15:30:06

Izé. Miért nem tervezitek lánctalpasra? Akkor elég lenne 1 motor.

Itt ha jól látom 2 van. Vagy 4?
süti beállítások módosítása