Ma ismét űrhajós-visszaemlékezés napunk van. Az első amerikai asztronauta sokáig annyira szédült, hogy még egy szobán sem tudott úgy keresztülmenni, hogy el ne essen. Ő lett az Apollo-14 parancsnoka. Erről is ír Gene Cernan, aki 1972. december 7-én - immár több, mint 41 éve - indult a Holdra az Apollo-17 parancsnokaként, Harrison Schmitt és Ron Evans társaságában. Az alábbiakban "The Last Man on the Moon" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"Don Rickles a felső tízezer szurkálásával kereste a kenyerét, és nem tett túl nagy szívességet nekem las vegasi improvizációs komédiájával. Alan Shepard ott ült a közönség soraiban, és teli szájjal nevetett azon, ahogy Rickles a láthatáron mindenkit éles nyelvére vett. Ekkor azonban a humorista megpillantotta az első amerikai asztronautát, és képtelen volt megállni egy aranyköpést. „Alan” – mondta. „A haverom, Gene Cernan meg fogja kerülni a Holdat. Amit te csináltál, azt az én szakmámban előjátéknak hívnák!” A széles mosoly azonnal Shepard arcára fagyott. Köszi, hogy vegzálod a főnökömet, Don. (Megjegyzés: bár Shepard volt az első amerika az űrben, de "csak" egy űrugrást hajtott végre a Freedom 7 fedélzetén.)

1961. május 5: Shepard repülés közben a Freedom 7 fedélzetén

Felhívjuk érzékenyebb olvasóik figyelmét, hogy az alábbi poszt szarkazmust tartalmaz.

Manapság már egy jó kis konteó összerakásához sem kell több, mint egy fotel, egy számítógép, és pár perc szabadidő. Ennyi idő alatt rengeteg űrfelvételt, marsi tájképet vagy bármi hasonló képanyagot át lehet futni, és beleakadni valami izgalmasba. A NASA - mert mindig, mindent a NASA csinál -, szóval az NASA ugyanis még ahhoz is béna, hogy a mindent elöntő Photoshop korában eltüntesse az idegen űrhajók és marsi élőlények nyomait. A téma az utcán hever, mondhatnánk.

A legújabb, ún. felfedezés a Holdon történt: egy youtube-felhasználó mutatott be egy videót, amin a Google Moon segítségével leplezett le valamit a Holdon. De mi is ez, kérdezi: egy furcsa kráter? képhiba? vagy valami MÁS? Miután az első kettő lehetőség dögunalom lenne, nyilván a harmadiknak kell lennie. Pláne, hogy az egész a Moszkva-tenger (Mare Moscoviense) szélén van, ami egész biztosan a Kis Zöld Emberkék területe a Hold túlsó oldalán.

Bázis a Holdon? Talán hamarabb lesz valóság, mint gondolnánk.

A Hold az egyik legfontosabb cél a közvetlen szomszédságunkban. Egy ott létrehozott bázist az emberiség mintegy kiindulópontként használhatná a további állomásokhoz. A Holdon minden adott ahhoz, hogy tanulmányozni lehessen az ember Földön kívüli életterének megalapozását, és tovább lehessen indulni Naprendszerünk más bolygóira. Paul D. Spudis, a Moon Express tudományos vezetője elemezte, hogyan tudjuk hasznosítani a Holdon is megtalálható legfontosabb anyagokat.

"A legnagyobb tömeg, amit a Földről az űrbe feljuttatunk, „holt teher”: nehéz dolgok, mint víz és hajtóanyag, melyek bár feltétlenül szükségesek, kevés egyéb haszonnal járnak. Az indítás költségeitől függetlenül, nincs sok értelme ilyen tömegeket a Földről küldeni, ha azok megtalálhatók az űrben is. Meg kell ismernünk a világűrben található anyagokat és azok felhasználási lehetőségeit, hogy igazi űrutazókká válhassunk. A Hold ezen képesség elsajátításához nagyszerű kutatási környezetet biztosít. A kínai Chang’e-3 űrszonda december 14-i leszállása óta megjelent sajtóközlemények megerősítették a hírt, miszerint Kina a Hold bányászatával is akar foglalkozni. Az elképzelések elsősorban a hélium-3 körül forognak: ez a hélium egyik izotópja, amelyet elméletileg a fúziós erőművek üzemanyagaként elektromos áram termelésére lehetne használni a Földön. Más anyagok kitermeléséről is esik szó, ilyenek például a titán és az alumínium. De mit is jelent az, hogy hasznos, ha a Holdon történő bányászatról beszélünk?

Önmagában a bányászat bizonyos hasznos anyagok kitermelését jelenti egy bolygón. Földön kívüli bányászat esetében a „hasznos” azt is jelentheti, hogy az űrben hasznos és nem feltétlenül gondolunk arra, hogy érdemes ezt visszaszállítani a Földre. Példának okáért alumíniumból rengeteg található a Földön és ezért jelenleg gazdaságilag ennek Holdról való importálása biztosan nem kifizetődő. Amennyiben azonban más égitesten szeretnénk állandó emberi jelenlétet biztosítani, néhány tonna helyben előállított alumínium igen csak jól jöhet. Bár senki nem gondol arra, hogy egyszerű anyagokat, kőzeteket küldjünk vissza a Földre, ezen anyagok mégis óriási jelentőséggel bírnak az űrben vagy a Holdon, mint építőanyagok.

NASA elképzelés egy Holdbázisról

A földön kívüli bányászatnak az igazi értéke abban mutatkozik meg, hogy képesek leszünk előállítani ill. kitermelni olyan anyagokat a Föld gravitációján kívül, amiket máskülönben csak súlyos költségekkel tudnánk az űrbe juttatni. Eddig nem találtak olyan ismeretlen anyagot a világűrben, amely a Földön ne fordulna elő - unobtanium csak a sci-fiben van egyelőre -, de számos olyan helyet felfedeztek már, ahonnan, bár nincs gazdasági értelme bármit is visszajuttatni a Földre, de rendkívül értékes lehet helyben. Ugyanis minden, amit odakinn is megtalálunk és hasznosíthatunk, nem terheli holt teherként a földi indítás borsos költségét.

A bolygók bányászatához igazán döntő fontosságú a víz. Leggyakoribb anyagunk egyben a legértékesebb is az űrben, mivel számos felhasználási területe van. A víz például könnyen szállítható akár szilárd akár folyékony állapotban, de nehéz, és ezért a Földről az űrbe szállítása költséges. Lelőhelyéhez közel viszont nagyon jól fogjuk tudni használni.

Éltető elemünk a víz: a Földön is fontos, de az űrben még inkább. Használhatjuk szomjoltásra, élelmiszerek előállításához, hőszigetelő/hővezető rétegként, pajzsként a sugárzás ellen. A víz egy egyszerű molekula (H₂O), mely elektromos árammal könnyen bontható építőelemeire (hidrogénre és oxigénre), amelyek gáz formájában tovább tárolhatók. A legnyilvánvalóbb felhasználása az oxigénnek, hogy a légzéshez szükséges levegőt biztosítsa, ráadásul a bontási folyamat könnyen megfordítható, így elektromos áram is előállítható ezen gázok újraegyesítésével. Az ilyen eszközöket újratölthető üzemanyagcellának is nevezzük (RFC - rechargeable fuel cell) és hosszútávon alkalmazhatóak űrjárművek és lakóegységek elektromos ellátásához. Ezért a víz az energia tárolásához nagyszerű anyag, melyet napközben szétbontunk, éjjel pedig újraalkotunk, létrehozva ezzel egy megbízható energiaforrást. A víz bontásából keletkező gázok fagyasztásával rakétahajtóanyag is előállítható. A folyékony oxigén és hidrogén napjainkig a legerősebb kémiai hajtóanyag. Az a képesség, hogy az űrben állítjuk elő rakétáink üzemanyagát, szinte minden gazdasági számolgatást megváltoztat. Mivel az indítások magas költséggel járnak, minden, ami a súlyt csökkenti, hatékonyabbá teszi az összes űrtevékenységet. Például egy egyemberes Mars-utazás esetében az összes tömeg közel 80%-a a szükséges üzemanyag, melynek nagy része a Föld gravitációjának leküzdésére fordítódik, ezért a szükséges hajtóanyag űrben való feltöltése jelentős költségeket takaríthat meg.

Bár a hidrogén-oxigén a legerősebb hajtóanyag-páros, van pár hátránya is. A hidrogén forráspontja rendkívül alacsony, csupán 20 fokkal van az abszolút nulla fölött (-253 °C). Ezt a különösen hideg hőmérsékletet rendkívül energiaigényes előállítani, ezért a folyékony hidrogén előállítása drága. Ráadásul a hidrogén kis sűrűséggel rendelkezik, ezért a hidrogén tankok rendkívül nagyok, és nagyon jól szigeteltnek kell lenniük, hogy minimális legyen a hidrogén elforrása. Ez a jelenség olyan probléma melyet meg kell oldani, mielőtt a hidrogént üzemanyagként szeretnénk alkalmazni, és csökkenteni az értékes hidrogén gázzá alakulását, és ezáltal elvesztését.

Egyesek azt mondják, hogy a hidrogén túlságosan problémás, ezért inkább az oxigén előállítására kellene fókuszálni, mivel az adja a víz tömegének 89%-át. A folyékony oxigén előállítása, tárolása és kezelése sokkal könnyebb. Bár mindenképpen szükség van valamilyen más gázra az üzemanyaghoz, melyet az oxigénnel el tudunk égetni, ezek lehetnek: metán, ammónia, kén, vagy akár alumíniumpor is. Ezen anyagok mindegyike óriási mennyiségben található meg a Hold pólusainak közelében, szinte állandó napfény kíséretében a folyamatos energiaellátáshoz.

A Holdbányászat igazi, nagy értéke tehát, hogy a világűrben létrehozott „töltőállomásokkal” megszabadulhatunk a költséges földi rakétaindításoktól, kiszabadulhatunk a rakéta-egyenlet fogságából - azaz sokkal könnyebben mozoghatunk és mozgathatunk hasznos terhet a Föld-Hold rendszerben, ahol a műholdak döntő többsége rója pályáját.

Hogy a kínaiak is így gondolják-e, nem tudom. Én azt hiszem, nekik is így kellene, és biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb így is fognak tekinteni a témára. Ahogy ez mindannyiunknakt tenni kell. Kína nem vár arra, hogy mágikus módon csökkennek majd a földi rakétaindítások költségei. Sok érv szól amellett, hogy már elértük az elérhetőt ezen a területen. Ha az Egyesült Államok kényelmesen hátradől és várja, hogy valami egészen új rakétaindítás-technológia egyszer csak megjelenik - nos, ezzel csak egy dolgot tenne biztosan: hogy átengedi az innováció és technológia területeit, és az ehhez kapcsolódó hasznot azoknak az országoknak, amelyek felismerik a Hold stratégiai jelentőségét."

Csapatunk, a Puli Space Team is részt vesz a Hold feltérképezésében a Google Lunar XPRIZE holdversenyének keretében. Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a Holdkutatással kapcsolatos gazdasági és tudományos célokat összhangba hozzuk, és hosszú távon elősegítsük egy Hold-bázis kialakítását.

A Puli minden erejével készül a Holdra. Hogy minél jobb eredményt tudjunk elérni a jövőben is, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod további fejlesztéseinket, akár rendszeres előfizetéssel is.

Segíts Te is, hogy Magyarország lehessen az első európai nemzet, amely eljut a Holdra!

Facebook     Google+    Twitter

Budapest, 2014. január 6.- 2014 júniusában Magyarországon, Budapesten tartják éves találkozójukat a világ egyik legjelentősebb technológiai versenye, a Google Lunar XPRIZE résztvevői. Az esemény házigazdája a verseny magyar résztvevője, a Puli Space Technologies, főtámogatója pedig a Design Terminál lesz.

A Google Lunar XPRIZE versenyének célja működő tudományos kutatójárművet küldeni a Holdra 2015 végéig. A 20 millió dollár értékű fődíjat az a résztvevő csapat viheti haza, mely min. 90 százalékban magánerőre támaszkodva először juttatja el járművét a Holdra.

A kezdeti 29 indulóból mára már csupán 18 maradt versenyben, köztük a magyar Puli Space Technologies. A fiatal mérnökökből álló Puli csapata az elmúlt év során Marokkóban és Hawaii-n is tesztelte már saját holdjáró szerkezetüket és továbbra is versenyben van a fődíjért. „Büszkék vagyunk rá, hogy a Puli Magyarországra hozza a világ egyik legizgalmasabb versenyének csapatát, ezzel közel félszász tehetséges fejlesztőt a világ minden tájáról” - hangsúlyozta Pacher Tibor, a Puli csapatvezetője.

A Puli I2.5 a cél felé vezető úton a Haiwahini völgyben, a Mauna Kea oldalában

A Budapesten sorra kerülő júniusi találkozó (Team Summit) célja, hogy a megmaradt versenyzők megosszák egymással tapasztalataikat és terveiket a verseny hátralévő részére. A nemzetközi vendégek emellett innovatív magyar vállalkozásokkal, fiatal vállalkozókkal, befektetőkkel és a hazai startup világ ösztönzéséről szóló kormányzati tervekkel is megismerkednek majd. „Az XPRIZE szervezői a jelen, résztvevői pedig a jövő meghatározó technológiai vállalkozásai. Látogatásuk kivételesen jó lehetőség, hogy bemutassuk nekik a magyar startupvilág eddigi sikereit és jövőbeni reménységeit” – hangsúlyozta Böszörményi Nagy Gergely, a Design Terminál főigazgatója.

A Google Lunar XPRIZE találkozója rövid időn belül már a második jelentős technológiai fórum, melyet szilícium-völgybéli alapítói a magyar fővárosba hoznak. Emlékezetes, hogy 2013 novemberében – szintén a Design Terminál támogatása mellett – Budapesten tartotta mintegy 800 fős globális konferenciáját a Google és a NASA által alapított egyetem, a Singularity University is.

A Puli minden erejével készül a Holdra. Hogy minél jobb eredményt tudjunk elérni a jövőben is, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod további fejlesztéseinket, akár rendszeres előfizetéssel is.

Segíts Te is, hogy Magyarország lehessen az első európai nemzet, amely eljut a Holdra!

Facebook     Google+    Twitter

Az Apollo-17 parancsnoka volt az egyetlen asztronauta, aki a Fehér Ház emeletéről a lépcsőkorláton szánkázott végig, enyhén spicces állapotban. Erről is ír Gene Cernan, aki 1972. december 7-én - 41 éve - indult a Holdra az Apollo-17 parancsnokaként, Harrison Schmitt és Ron Evans társaságában. Az alábbiakban "The Last Man on the Moon" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"A NASA nagykutyái több mint két hónapig féltve őriztek egy titkot. Az Apollo-7 küldetésének elsöprő sikeréről szóló jelentésekkel a birtokukban arra készültek, hogy válaszcsapást mérjenek a szovjetekre és arra az idegesítő Zondra. Apró változás a tervben, skacok: az Apollo-8 a Holdhoz repül.
Először ki kellett találni, hogy kik legyenek a fedélzeten. Az Apollo-8 Jim McDivitt küldetése volt, de ő és legénysége már régóta keményen dolgozott azon, hogy saját küldetésük minden momentumát begyakorolják: ez abból állt, hogy a Saturn-V-öt egy komplett parancsnoki egységet és a holdkompot felvisz magával, ahol aztán mindkettőt meggyötrik a földkörüli tesztpályán. Deke először Jimnek ajánlotta fel a döntést a módosított küldetéssel kapcsolatban, és nem volt lesújtva, amikor McDivitt nemet mondott, és eredeti feladatánál maradt. A döntés pokolian meglepett engem. Azt hittem, hogy az egész asztronauta-élet célja a holdutazás, erre Jim fogja magát, és nemet mond élete nagy lehetőségére.
Deke aztán megkérdezte a sorban következő másik srácot is: Herr Frank Bormant, és ez az ugrásra kész kis fenevad majdnem feldöntötte Slaytont, olyan hévvel vetette magát a lehetőségre. Az Apollo-9-es küldetésén Bormanre, Mike Collinsra és Bill Andersre a McDivitt-féle legénység parancsnoki egységgel és holdkomppal végrehajtott mutatványának megismétlése várt, csak ezúttal jóval nagyobb, mélyűrbe nyúló földkörüli pályán. Frank seperc alatt lemondott eredeti küldetéséről, olyan gyorsan, mintha égette volna a kezét.

Így az Apollo-8 és 9 legénysége megcserélődött, egy változtatással. Mike Collins háta egy évekkel korábbi katapultálás során megsérült, és gerinckorrekciós műtétre szorult. Miközben még mindig a nyakmerevítőjét viselte, és azon tűnődött, hogy egyáltalán vezethet-e még valaha akárcsak propelleres gépet is, Jim Lovell a helyére lépett az új Apollo-8 legénységébe. Mike-ot lesújtotta, amikor rájött, hogy számára kimarad az első holdutazás.

Ezek a változások egy sor történelmi tény eldőlt, és hozzájárultak ahhoz, hogy végül Neil Armstrong tehette meg a Holdon az első lépéseket. McDivitt tartaléka az eredeti felállás (Apollo-8) szerint Pete Conrad volt, aki három küldetéssel később az Apollo-11 parancsnoka lehetett volna. Amikor azonban Jim passzolta a holdutazást, és az Apollo-9-re került, Pete a tartaléklegénység parancsnokaként vele együtt szintén egy küldetéssel hátrébb sorolódott. Pete végül az Apollo-12 parancsnoka lett. Neil, aki az eredeti felállás szerint az Apollo-9-küldetésén Borman tartaléka volt, Borman-nel együtt egy fontos mezőt lépett előre, és három küldetéssel később ő repült az Apollo-11-gyel.

Vietnám betett Johnson elnöknek, és Richard Nixont Hubert Humphrey és George Wallace szorongatta a novemberi elnökválasztás során. De 1968 végének közeledtével, Lyndon még mindig a Fehér Házban volt, és úgy döntött, hogy a legfőbb ideje egy partit tartani a szintén texasi űrcowboyokkal. Ezen Borman és csapata, Schirra és emberei, valamint azok a cowboyok vettek részt, akik majd az Apollo-9-et lovagolják meg. És ne felejtsük el meghívni azt a három ifjú csókát, akiket az Apollo-10-es elsődleges legénységébe kerültek: Staffordot, Youngot és Cernant. Holdemberek.
December 9-én egy galaxisra való asztronauta bukkant fel az 1600 Pennsylvania Avenue-n megrendezett laza partin, amit páran a hírhedtté vált nyílt naphoz hasonlítottak, amikor Andrew Jackson szarvasbőrbe öltözött barátai lovon érkeztek meg a hallba, puskákkal lövöldöztek a balkonról, és a padlóra köpködtek. Itt semmi ilyesmi nem volt. Nem voltak lovaink, a titkosszolgálatok pedig úgysem hagyták volna, hogy bármire rálőjjünk, és legtöbbünk valószínűleg még csak a padlóra sem köpött. Az igazat megvallva, az asztronauta-bulikkal összevetve igen visszafogott volt.
 
Rég elmúlt már éjfél, amikor LBJ felment lefeküdni, de az élettől duzzadó Humphrey alelnök azonban nem engedte le a színpadról a tengerészgyalogos zenekart, és a csaposokat sem kímélte. Amikor végül eljött az idő a távozásra, a vendégek útja a Fehér Ház emeletéről egy elegáns márvány lépcsőházon át vezetett az alsó szinten található bejárathoz, ami a Rózsakerthez közelébe nyílt. Barbara beszélgetésbe merülve indult el lefelé a lépcsőn, én pedig úgy döntöttem, hogy a gyorsabb utat választom – a korlátot. Hubert nevetése és tapsolása, a titkosügynökök megrökönyödése és Barbara szemrehányó pillantásai közepette egyik lábamat átvetettem a fényesre csiszolt korláton, és hangos harci kiáltással lecsúsztam rajta. Egy fiatal tengerészgyalogos volt őrségben, aki fagyosan tisztelgett, amikor leevickéltem a lépcső alján – kissé spiccesen, de még mindig a saját lábamon állva: egy asztronauta, aki egy jelentőségteljes landolást hajtott végre. A hotelig egész úton Barbara korholását hallgattam, de még ma is jó ötletnek tartom. Andy Jackson haverjai büszkék lettek volna.

Egy nappal karácsony előtt az Apollo-8 egy sarlóalakú Holdhoz érkezett, majd mindössze 111 kilométerrel a felszín fölött pályára állt, és ezzel Borman, Lovell és Anders lettek az elsők, akik ilyen közelről tanulmányozhatták a kráteres holdtájat. Houstoni idő szerint este 8:11-kor, azután, hogy egy álló napig a Hold körül pöfögtek, még egyszer megkerülték a Hold túloldalát, és a Földkelte pillanatában, amikor helyreállt a rádió- és televíziókapcsolat, a földi karácsony a Teremtés könyvéből olvastak fel. „Kezdetben …” Úgy éreztük magunkat, mintha valamennyien egy új korszak születésénél lennénk jelen. De ezzel még nem voltunk túl a nehezén. Még haza kellett jönniük, és erre egyetlen esélyük az az egyetlen hajtóműgyújtás volt, ami majd az űrhajót elhajtja a holdkörüli pályáról, hogy aztán biztonságosan megkezdhessék utazását a Föld felé. Ezt földirányú gyújtásnak (TEI, Trans-Earth Injection) hívtuk, és a Hold mögött kellett sort keríteni rá, ahol nem volt rádiókapcsolat Houstonnal. Ha a hajtómű rendben működött, az űrhajónak Karácsony napján éjfél után tizenkilenc perccel kellett megjelennie a Hold mögül.

Habár semmit nem tehettem értük, a nap nagy részét a Küldetésirányításnál töltöttem, megigézve a holdkörüli pályán keringő Apollo-8 fedélzetéről érkező élmények hallatán. Aztán Barbarával az Ellington Légibázis fölötti kis kápolnába mentünk éjféli misére.
Az egész világ tűkön ült, ahogy közeledett a földirányú gyújtás ideje, hiszen mindenki tisztában volt azzal, hogy a három asztronauta élete Karácsony napjának kezdetén veszélyben volt. Beléptünk a kápolnába, de képtelen voltam a misére figyelni, és térdhajtás közben is lopva rá-rápillantottam az órámra. Amikor közel volt az idő, hogy a srácokkal helyreálljon a rádiókapcsolat, nem bírtam tovább: csöndben kijöttem a miséről, és kiszöktem a szabadba. Az adott körülmények között nem hiszem, hogy Istent ez különösképp zavarta volna. A parkoló sötétjében bekapcsoltam az autórádiót, nekidőltem a lökhárítónak, és felnéztem az égre, ahol a körömhegynyi Hold csüngött.
A gyújtás után mintegy húsz percbe telik, amíg ismét helyreáll a rádiókapcsolat. Ha sokkal tovább tartana, abból tudnánk, hogy nem sikerült a földirányú gyújtás, és embereink holdkörüli pályán ragadtak. Újra és újra rápillantottam az órámra, és a hátralevő idő számomra is épp úgy kínkeservvel telt, mint bárki másnak. Aztán a rádió recsegett – Jim Lovell hangja szólalt meg: „Kérem, vegyék tudomásul, hogy a Télapó létezik.” Igen! Megcsinálták!
A Saturn-V rakéta első repülése történelmi sikert hozott, és az Apollo-8 küldetése száraz faág módjára csattant az oroszok hátán. Megnyertük a versenyt, és előbb jutottunk el a Holdhoz, habár a tényleges landolás még hátra volt.

Mégis más kötötte le a figyelmemet. Habár a Moszkva felett aratott győzelem édes volt, a Bibliából felolvasás pedig mesteri húzás, engem az Apollo-8 által készített fényképek nyűgöztek le: a híres Földkelte fotók, amiken a kék Föld a kopár holdi horizont fölé emelkedett. Hasonló felvételeket már láttunk a Hold körül keringő kamerák jóvoltából, de ezek jóval igazibbak voltak, mivel robotok helyett emberek készítették őket.
Alig bírtam kivárni, hogy eljussak oda, és a saját szememmel is lássam."

A Puli minden erejével készül a Holdra. Hogy minél jobb eredményt tudjunk elérni a jövőben is, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod további fejlesztéseinket, akár rendszeres előfizetéssel is.

Segíts Te is, hogy Magyarország lehessen az első európai nemzet, amely eljut a Holdra!