Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

A Holdat megkerülő küldetést Tyihonravov OKB-1-en belül működő 9. számú osztálya tervezte 1960-61 folyamán, majd 1962-64 tájékán ez vezetett a Szojuz-komplexum koncepciójához. 1964. augusztusában a Hold körberepülésének projektjét Vlagyimir Cselomej OKB-52-es tervezőirodája kapta meg. Egy LK (Luna Korabl) nevű űrhajót kívánt közvetlenül a Holdhoz juttatni Proton rakétája segítségével, ami akkoriban már majdnem teljesen elkészült. A nyugati elemzők előtt ismert volt a szovjetek azon törekvése, hogy legénységgel kerüljék meg a Holdat.

A holdraszállással ellentétben a Hold megkerüléséhez jóval kisebb teljesítményű rakéta, kevesebb eszköz és tesztelés szükségeltetett. Az égitest körberepülésének pszichológiai hatása, az izgatott tudósítások a holdi felszínéről, mégpedig elsőként oroszul, jelentős hatást gyakorolt volna a világ közvéleményére. Cselomej valószínűleg felismerte ezt.
Nem sokat tudni azonban Cselomej LK-terveiről. A kalugai Ciolkovszkij Múzeumban kiállított terven egy töltényalakú kabin látható. Az alapjánál két napelem-szárny, nyolc antenna, illetve a végén valamilyen műszaki egységgel található.

Az LK teljesen zárt rendszerű, Apollo-hoz hasonló parancsnoki és műszaki egységből állt: 7,27 méteres napelemtáblákkal, X-alakú antennákkal rendelkezett, 5,2 méter hosszú volt, súlya pedig valószínűleg 4 tonna lehetett. A kisméretű, 2,7 méteres, két tonnás kabin fedélzetén egy ember kerülhette volna meg a Holdat. Az UR-500K tetejére illesztve az egész űrhajó 46,7 méter magas lett volna. Az 1965 júliusában véglegesített terv megvalósítása fölöttébb lassan haladt, feltehetően azért, mert Cselomej energiáját – Koroljovhoz hasonlóan – más projektek kötötték le, esetében ez az Almaz űrállomás fejlesztése volt.

Vlagyimir Cselomej egy eredeti gondolkodású és nagy képzelőerővel megáldott tervező volt, aki számos zseniális tervvel és megoldással rukkolt elő. Könnyen lehet, hogy az LK is egy lehetett volna közöttük. Sok évvel 1984-ben bekövetkezett halála után még ma is érezhető a hatása. Az általa tervezett Proton még mindig üzemben van, sőt, egy új verziója is megszületett, a Proton-M. A Nemzetközi Űrállomás első modulja, az irányítóegység, vagyis a Zarja is Cselomej tervein alapult.

Cselomej LK-val kapcsolatos terve elméleti dilemma maradt. 1964 októberében, mindössze pár hónappal az augusztusi kormányhatározatot követően Nyikita Hruscsovot eltávolították a hatalomból. Hruscsov Cselomej nagy támogatója volt, főként azért, mert a szovjet hadsereg ballisztikus rakétaflottáját neki köszönhette.
 
Koroljov 1965-ben jelentős energiát fordított arra, hogy megpróbálja Cselomejt mindenestől kiszorítani a holdprogramból, és helyette az OKB-1 dolgozhasson ki egy integrált, a Hold megkerülését és a holdraszállást is magában foglaló programot, aminek szerinte gazdasági és szervezeti oldalról egyaránt több értelme volt. Végül 1965. október 25-én Koroljovnak sikerült visszavenni az LK-holdűrhajót a Cselomej tervezőirodától.

Koroljov alternatívája egy lecsupaszított Szojuz-űrhajó volt, amit ő 7K-L-1-nek hívott. Valószínűleg meggyőzhette a kormányt arról, hogy egy befejezés felé közelítő terv jobb választás mint az, ami épp csak lekerült a tervezőasztalról. Koroljovnak ugyanakkor nem sikerült Cselomejt teljes mértékben kiszorítania, mivel a kormány az UR-500-as további használata mellett döntött. Koroljovnak sikerült arról is meggyőzni a kormányt, hogy a Proton felső rakétafokozata a D-blokk legyen, amit akkoriban fejlesztettek az N-1 rakéta számára. Aztán december 31-én Koroljov és Cselojev hivatalosan is megállapodott ebben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.