Az alábbiakban Brian Harvey "Soviet and Russian Lunar Exploration" c. könyvéből fordítunk részleteket magyarra:

Siddiqi feljegyezte, miként alakult át a szovjetek űrprogramja 1964 folyamán. Az amerikai holdprogram első kézzelfogható jelei kezdtek feltűnni, a Saturn-I megkezdte próbarepüléseit. A különböző orosz tervezőirodák a holdprogramban lehetőséget láttak arra, hogy ringben maradjanak – és arra is, hogy megakadályozzák, nehogy a rivális tervezőirodák az ő rovásukra jussanak helyzeti előnyhöz.

Koroljov még azzal az otromba javaslattal is előállt Hruscsovnak, hogy nem lenne hazafias és szocialista tett, ha hagynák, hogy az amerikaiak lekörözzék a szovjet eredményeket. Hruscsov végül beadta a derekát, de ekkora a kormány vezető politikusai, a párt, a hadsereg és a tudományos világ is egyetértett abban, hogy hiba lenne hagyni az amerikaiakat elsőként holdraszállni. Még egy tényező közrejátszott ebben, mégpedig az, hogy ekkoriban a Szovjetunió Gagarin, Titov és a két páros küldetés sikereiből élt. Egy ponton azonban a politikai vezetés felismerte, hogy nem lehet ülni a babérokon, és komoly stratégiára van szükség.

Bármi is vezetett a döntéshez, a kormány és a párt 1964. augusztus 3-án határozatot adott ki „A Hold és a világűr tanulmányozását célzó munkáról” címmel. Eszerint:

• a Szovjetunió hivatalosan is elkötelezte magát a holdraszállás mellett
• Koroljov OKB-1-es osztályát bízták meg azzal a feladattal, hogy 1968-ban ember szálljon le a Holdra. Ehhez az immár nyolc éve tervezés alatt álló N-1 nehézsúlyú rakétát használnák.
• a Szovjetunió elkötelezte magát a Hold megkerülése mellett. Ezt Cselomej OKB-52-es részlege valósítaná meg: 1967-ben kellene emberrel megkerülni a Holdat. Ez a terv felülírta a Szojuz-komplexum gondolatát.

Történetünk szempontjából ez az egyik legfontosabb kormánydöntés. A határozatot a párt és a kormány közösen adta ki, a pontosság kedvéért megjegyezzük az iktatószámát is: 655-268. A két tervezőiroda teljesen szabad kezet kapott, és a kitűzött célok érdekében tetszés szerint rendelkezhettek az erőforrások felett. Érdemes megjegyezni, hogy bár a párt és a kormány által kiadott rendeletről van szó, az attól még titkos maradt. Noha a párt, a kormány és az ipari szereplők krémje tudott róla, az esti híradókban nem beszéltek róla, és igazából egészen a Szovjetunió felbomlásáig nem is került nyilvánosságra.

A határozat több más okból is problémás volt. Először is, több mint három évvel azután született, hogy az amerikaiak döntöttek a holdutazásról, így az oroszoknak nagy lemaradást kellett behozniuk, ugyanakkor előbb is kellett célba érniük. Másodsorban, az amerikaiaktól eltérően, akik a Hold megkerülését a holdraszálláshoz vezető út egyik állomásának tekintették, az oroszok két különálló feladatként kezelték a dolgot. A két feladatot két különböző tervezőiroda kapta meg, ami két teljesen eltérő űreszközt jelentett. A döntés egy politikai kompromisszum eredménye volt: az egyik projektet Koroljov kapta meg (Jangel rovására), a másikat Cselomej (Koroljov rovására).

Ez csak akkor lehetett volna elfogadható megközelítés, ha a Szovjetunió lényegesen több erőforrással rendelkezik, mint az Egyesült Államok, de a valóságban pont fordított volt a helyzet. Harmadrészt, mint látni fogjuk, az oroszoknak már az is rengeteg gondot okozott, hogy egyáltalán a hivatalosan elfogadott tervekhez tartsák magukat. Negyedrészt, a szovjet űrkutatás csapásirányát nem annyira a számukra elérhető célok és módszerek alapján határozták meg, hanem sokkal inkább az amerikaiak szándékaitól tették függővé, illetve szükség volt arra, hogy az ambiciózus szovjet tervezőirodák kompromisszumot kössenek egymással. Való igaz, hogy Leonyid Brezsnyev ideje alatt a szovjet rendszer egyre kisebb mértékben hozhatott határozott döntéseket, egyre kevesebbszer mondhatott valamire kategorikusan nemet. Emiatt az egymással versengő katonai, ipari elit sok-sok rivális projektjét párhuzamosan finanszírozta. Mindezek miatt az 1964-es rendelet sarkalatos, ámde annál problémásabb döntés volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.