Vizelet az arcba

2012.09.04. 09:30

"Ha a társad székelt, te szagoltad; ha a vizelete véletlenül melléfolyt, buborék formájában épp úgy nekiütközhetett az arcodnak, ahogy az övének." Ezekre is fel kell készülni, ha az ember két hetet akar a világűrben eltölteni egy Volkswagen Bogár méretű helyen. Márpedig a Gemini 7 küldetése két hétig tartott. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén Neil Armstrong és Buzz Aldrin társaságában. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"A kabin volt egyben az iroda, a tanulószoba, a konyha, a nappali, a háló, a fürdő és a laboratórium. Ketten voltunk odabenn, és erről sosem feledkezhettünk meg. Ha a társad székelt, te szagoltad; ha a vizelete véletlenül melléfolyt, buborék formájában épp úgy nekiütközhetett az arcodnak, ahogy az övének. Soha nem tisztálkodhattál rendesen, egyetlen egyszer sem. Nem borotválkozhattál, és forró kávé sem volt. A testedre rögzített érzékelőket nem lehetett levenni. Tizennégy nap erejéig ilyen otthon várt Bormanre és Lovellre. [Az alábbi képen a Gemini 7 látszik, a fotót a Gemini 6 legénysége készítette.]

Arra lehetett számítani, hogy a két hét során kondíciójuk fokozatosan romlik majd, csak azt nem tudta senki megmondani, hogy ez milyen mértékű lesz: csak menet közben derülhetett ki, nem lehetett a repülés előtt kipróbálni.
Az igazság pillanata a légkörbelépéssel kezdődik, amikor a föld gravitációja újra átveszi a hatalmat testük fölött. Akkor - és csak akkor - derül ki, hogy képességeiből mennyit felejtett a test, és mennyire gyengült le. Pár dolog jól ismert volt. Először is, a súlytalanság önmagában viszonylag jótékony hatású. A gravitáció kérlelhetetlen tömegvonzása híján a test izmainak kevesebbet kell dolgozniuk. Különösen igaz ez a szívizomra, aminek nem kell fáradtságos munkával felfelé pumpálnia a vért, mivel nincsen „felfelé”. Ha a földön állunk, szívünknek nem csak a könnyebbik úton, a lábunk felé kell pumpálni a vért, hanem fölfelé, a fejünkbe is: eközben pedig le kell győznie a gravitációt, ahogy egy dimbes-dombos város vízvezetékrendszere is eljuttatja a vizet mindenhova.

Ezzel szemben zéró g-nél a szívnek mindössze az artériák és a hajszálerek belső ellenállását kell legyőznie (az ún. „periférikus ellenállást”), ami jóval kevésbé fáradtságos, mintha a gravitációt is le kellene küzdeni. Alapesetben itt a földön a vérünk azért nem folyik vissza, és gyűlik össze testünk legkülönbözőbb pontjaiban, mert stratégiai helyeken, billentyűk vannak a vénáinkban, amik egyirányba továbbítják a vért. (Érdekes az ember és a zsiráf keringésének összehasonlítása. A zsiráf két nyaki vénájában találhatók ilyen billentyűk, ezek lezáródnak, valahányszor az állat előrehajol inni vagy táplálkozni. Ezzel megakadályozzák, hogy a gravitáció hatására a vér végigzúduljon az állat nyakán a fejébe, ami miatt esetleg megpattanhatnának agyában az erek.)

Az emberi testben az „elhasznált vér” ezeken a vénákon keresztül jut vissza a szívhez újrahasznosítás céljából. A vénák billentyűinek szabályozását és finomhangolását a vegetatív idegrendszer végzi, amit tudatosan nem befolyásolhatunk. Az űrben ezek a billentyűk kevésbé hasznosak, mivel nincs semmi, amiért a vér lefelé, a lábak irányába visszafolyna, így pár nap elteltével a vegetatív idegrendszer gondol egyet, és azt mondja: „A fenébe az egésszel”: ettől kezdve nem szabályozza olyan alaposan a billentyűk működését. Ezzel egészen addig nincs is semmi gond, amíg súlytalanságban vagyunk, de a légkörbe lépés során a gravitáció bosszút áll, és nagy erőkkel újra támadásba lendül: hirtelen nagyon nagy szükség lesz a billentyűk megfelelő működésére. Sajnos, a szervezetnek egy időbe beletelik, amíg újra visszazökken az eredeti kerékvágásba, ezalatt pedig az asztronauta általában kóvályog, különösen álló helyzetben, mivel a vér ekkor még hajlamos összegyűlni teste alacsonyabb régióiban, és a billentyűk megfelelő segítsége nélkül a szívnek kemény munkájába kerül, mire a vért a fejbe pumpálja.

A feledékeny billentyűkön kívül, a szervezet állapota sok más szempontból is leromlik, ha nincs gravitáció, amit le kellene küzdenie. A gravitáció az az erő, ami ellen dolgozunk, miközben „nehéz” cuccokat cibálunk „felfelé” a lépcsőn: ilyen terhelés nélkül nincs szükség vastag, erős csontokra, vagy jó kondiban lévő izomzatra, ahogy egy ágyban fekvő embernek sincsen szüksége ezekre.
Tulajdonképpen pszichológiai szempontból a súlytalanság sok mindenben olyan, mintha hason feküdnénk: minden más földi tevékenységnél jobban hasonlít rá. Ennek tudatában hogyan készítse fel valaki a szervezetét az űrrepülésre? Ebben a kérdésben nagyon megosztott volt az asztronauta-csoport.

A bonviván Wally Schirra abból indult ki, hogy egy pihentető élményre csakis pihenéssel lehet legjobban felkészülni. A matematikus Neil Armstrong úgy vélte, hogy egy ember részére meghatározott számú szívdobbanás adatik meg az életben, és nem szándékozott végzetét azzal siettetni, hogy nagyobb tempóra kapcsolja szívét a gyakorlatok közben.

Az övével ellentétes álláspontra helyezkedtek az atlétikus alkatúak, közülük is kiemelkedett Ed White, aki számára egy átlagos nap 5 kilométeres laza futással indult, és féltucat squash, esetleg kézilabda mérkőzéssel ért véget. A két véglet közt, a haranggörbe kupolája alatt volt a többség. Ők úgy voltak vele, hogy a testedzés segít, és akár szerették, akár gyűlölték, mindenesetre csinálták, és nem lázadoztak ellene: olyan sportot űztek vagy gyakorlatot végeztek, ami szerintük egyéni igényeiknek leginkább megfelelt.

Meglepő módon a NASA nem rendelkezett hivatalos edzésprogrammal, és teljesen ránk bízták, hogy csak keveset, sokat, vagy éppen semmit sem edzünk. Az MSC-nél egy nagyon szép edzőtermet alakítottak ki, amit csak nekünk tartottak fenn: ebben két kézilabda-, és két squash-pálya is helyet kapott. Alaposan ki volt használva, különösen déltájban, amikor az asztronauták megdupláztak érdemeiket azzal, hogy ebéd helyett a testedzést választották."

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hatezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,417 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,584 - közel két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Mindenkit várunk - Go Puli Go!

.... és juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba, kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szerző: gopuligo

26 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pulispace.blog.hu/api/trackback/id/tr334753949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Unbiased 2012.09.04. 12:15:28

fáradtságos => fáradságos (2x)
Egyébként érdekes.

Puli Space blog

Puli a Facebookon

Jelentkezz!

Támogass minket Te is!

Puli Indítóállás

Puli Space hírek

Nincs megjeleníthető elem

Keresés

Archívum

Feedek

Egyéb

Puli Android App

2012.09.04. 09:30

Szerző: gopuligo

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

Fue · http://www.english-hungarian.com 2012.09.04. 12:43:08

Fue · http://www.english-hungarian.com 2012.09.04. 13:07:07

TrueY · http://qltura.blog.hu 2012.09.04. 13:20:50

Kara kán · http://karakan.blog.hu 2012.09.04. 13:43:24

Mikron · http://mikron.blog.hu 2012.09.04. 17:25:58