A láncravert lány

2013.01.04. 09:30

patterns_in_the_sky.jpgAz Androméda csillagkép a nyugati világ számára egy nőalak, akinek a fejét az arabok egy ló köldökével azonosítják, a kínaiak viszont csak egy papucsot látnak benne. Sorozatunk legutóbbi posztjában elkezdtük az Androméda csillagkép bemutatását, amit ma folytatunk. Pénteki rovatunkban az Apollo-asztronauták által a világűrben való navigáció során használt harminchét csillaghoz tartozó csillagképeket mutatjuk be, az Androméda csillagképből az Alpha Andromédát (Alpheratz) használták az Apollo-programban a tájékozódáshoz. A következőkben Julius D. Staal "Patterns in the sky" című könyvéből fordítunk részleteket magyarra (az illusztrációk is innen származnak):

"A történészek szerint az Androméda történet nagyon régi, és valószínűleg Mezopotámiából származik, a Tigris és az Eufrátesz folyó által határolt területről, ahol ma Irak található. A történet Marduk és Tiámat sárkány teremtéstörténetéhez kapcsolódik, amiről a Kígyótartó és a Kígyó csillagképek kapcsán beszélünk még. Ez a forrás meglehetősen távol van a közel-keleti Levantétől. Az első legendában említett Etiópia legnagyobb valószínűség szerint a Vörös-tenger mentén elterülő afrikai partokat jelenti. Eszerint Androméda sötétbőrű lány volt, pont amilyennek Ovidius is leírja: „as fusca colorre patriae suae”, „országa sötét színét viseli”. Másfelől viszont Caius Manilius, az első századi római költő nivea cervice, „hófehér nyakú" Andromédáról beszél.

Androméda hercegnő története szépen nyomon követhető a mennyekben. Az Androméda csillagképet sorban elhelyezkedő, meglehetősen erős fényű csillagok alkotják, feje a Pegasus Alpheratz csillagával esik egybe, lábai pedig a Perszeusz felé mutatnak. Halványabb csillagok jelképezik Androméda kinyújtott karját, amikor még a sziklához volt láncolva (1-es, 2-es ábra).Andromeda_1.jpg
Perszeusz védelmezőn magasodik Androméda fölé, egyik lábát a Pleiádokon veti meg, amit gyakran a nimfákkal azonosítottak: a szárnyas szandálokat tőlük kapta, és ők mutatták meg neki a Meduszához vezető utat is. Kezében Medusza ronda fejét tartja.
Ebben egy érdekes csillag, az Algol (Alghul), az „Erdők Démona” látható. Ez a csillag a fényét három naponta változtatja meg, és ez szabad szemmel is könnyen megfigyelhető. Az ókori emberek úgy hitték, hogy ez a rettenetes fej még halálában is démoni erőkkel bír, gonosz szemével pedig időnként kacsint egyet-egyet. Perszeusz kardjának hegyét a Perszeusz csillagkép híres kettős csillaga alkotja, ami szabad szemmel szintén látható.
A Pegazus egy hatalmas négyzet az Androméda közelében, miközben a Cet a horizont déli részéről lopakodik be az őszi égboltra. A Kefeusz és a Kassziopeia csillagkép az Andromédától északra található. Andromeda_2.jpg
A kínaiak számára az égbolt ezen szeglete a Koui-siou, a Szandál Háza, ami a Fehér Tigris első háza. A kínai csillagkép az Androméda csillagainak középső részéből és a Pisces (Halak) csillagkép észak felé néző csillagaiból áll. Megjelenése az őszi égbolton arra figyelmeztette az embereket, hogy ideje nekilátni a lábbeli készítésének. A kínaiaknak semmilyen nőalakra emlékeztető megfelelője nincsen az Andromédára.

A kínai csillagvilág másik érdekes szereplője a Kiun-nan-mun, a Déli Tábor Kapuja, ami az Androméda szoknyáját alkotó φ, ε, ω, χ csillagokból áll. Amikor a tábor elkészült, harci szekerekkel vették körül, aminek bejáratát két szekérrel zárták le. Később a szekerek széttolásával tették ismét szabaddá a tábor bejáratát. Andromeda_3.jpg
A μ és ν csillagoktól kissé északkeletre található a híres Androméda-galaxis, ami a Földtől 2,4 millió fényévre van. A tiszta és kellően sötét éjszakai égbolton is csak alig látható szabad szemmel, mindössze egy homályos csíknak látszik, azonban távcső segítségével már megfigyelhető. A Tejutat leszámítva az Androméda galaxis a galaxisok közül talán a legismertebb. A Tejúthoz közeli Androméda gyakori fotótéma: nagy teleszkópokon át, hosszú expozícióval készített fényképeken kivehető a galaxis spirális alakja, ovális formáját annak köszönheti, hogy mintegy 15 fokkal elhajlik széleihez képest.
A γ Andromedae igazából egy kettős csillag. A csillagpár fényesebb tagja aranyszínű, társa kékeszöld. A kettő egymástól mintegy 260 fényév távolságra van. A γ Andromedae-ből ered az évente ismétlődő Androméda meteorzápor.
Ezeket a Biela-üstökös maradványainak tartják, ami a 19. század közepén a csillagászok szeme láttára szakadt két darabra. Hét évvel később kellett volna visszatérnie az üstökösnek, és a kellő időben valóban meg is érkezett, de ekkor már a két darab közti távolság jelentékenyen megnőtt. Az 1872-re várt újbóli felbukkanásakor azonban üstökös helyett csak meteorzápor érkezett. 1885-ben ugyanez megismétlődött, és manapság évente november 17. és 27. között látható, amikor a Föld keresztezi a korábbi üstökös pályáját. Ekkor látványos csillaghullás tapasztalható, ami már nem hasonlítható az 1872-es meteorzáporhoz, de azért manapság is óránként jó párat meg lehet számolni közülük, amint áthasítanak az égbolton.

Habár azt mondjuk, hogy az Andromédák a γ Andromedae csillagból erednek, mindez csupán látszólagos. A meteorrajok valójában egy közel párhuzamos vonalon mozognak, és akárcsak a vasúti sínek esetében, úgy tűnik, hogy a távolban összeérnek: mintha csak a γ Andromedae-ből ágaznának szét.
A valóságban azonban a látványosságra mintegy 160 kilométerrel a fejünk fölött kerül sor, amikor a kis meteordarabok becsapódnak a Föld légkörébe. Ezek aztán a ritka légrétegekbe érve a légellenállás miatt elpárolognak. Méretük és a légkörünkbe való belépés szögének függvényében ezek a darabkák általában 65 és 95 kilométerrel a fejünk fölött megsemmisülnek. A nagyobbak néha túlélik az atmoszférát, és a Föld felszínébe csapódnak. Ezeket hívjuk meteoritoknak.
Szemünkkel természetesen nem tudunk különbséget tenni a 160 kilométerre lévő perspektíva és az Androméda sokkal-sokkal távolibb csillagainak perspektívája között. Így számunkra a Földről úgy tűnik, mintha a meterorrajok egy-egy csillagképből érkeznének; ezért is róluk nevezték el őket. Ez esetben a meteorzápor az Andromédáról kapta a nevét, mivel úgy tűnik, mintha a hátterüket alkotó látható Androméda csillagképből érkeznének."

A XX. század elején William Tyler Olcott "Star Lore: Myths, Legends and Facts" című könyvében is megemlékezik az Andromédáról, ebből fordítottuk a következő részletet:

"Brown szerint Androméda és Perszeusz ezen legendája a mindent átható napmítosznak mindössze egy újabb változata. Perszeusz megfelelője Bar-Sav lehet, aki Héraklész, a Nap, menyasszonya pedig Androméda-Schachar (a vörös hajnal).
A hinduk csillagmitológiájában szinte ugyanez a történet létezik, ráadásul még a szereplőknek is nagyon hasonló a neve ahhoz, ahogy mi ismerjük őket. A csillagképet „Antarmada”-nak hívják. Egy ősi szanszkrit műben Antarmadát egy sziklához láncolva ábrázolják, egy hal társaságában. Szapphó, az i.e. 7. században élt görög költőnő is megemlíti Andromédát, de Euripidész és Szophoklész is írt egy-egy drámát róla – azonban fölöttébb valószínű - ahogy Allen állítja - hogy a csillagkép az eufráteszi völgyekből származik, és jóval a klasszikus kor előtti időbe vissza lehet vezetni eredetét.
Plunket azon a véleményen van, hogy az Androméda csillagkép - és a körülötte lévő összes többi - i.e. 3500-re vezethető vissza, de van némi alapja annak a feltevésnek is, hogy már i.e. 6000-ben is ismert volt. Sayce azt állítja, hogy a kétezer évvel ezelőtti babilóniai teremtésmítoszban leírt Marduk király és Tiamát, a sárkány története minden kétséget kizáróan a Perszeusz és Androméda monda alapja.

Pluche a Perszeusz, Androméda és Kefeusz csillagképek neveit az alábbi zseniális módon magyarázza. A héber és a föníciai nyelvekben megszokott szófordulatnak számított azt mondani, hogy egy város vagy ország az azt körülölelő sziklák, sivatagok, vagy hegyek leánya, de ez akkor is így volt, ha a hegy történetesen a határokon belülre esett. Ennélfogva aztán Jeruzsálemet gyakran „Sion lányának” hívják, tehát az aszály lányaként vagy a környező kopár dombok lányaként azonosítják. Palesztina eredetileg mindössze egy hosszú kikötői partszakasz volt, amit sziklás és lapos, homokos tengerpartok tagoltak. Ezt a hosszú partszakaszt helyénvaló volt Kefeusz és Kassziopé lányaként emlegetni, mivel a Cepha követ jelent.
Föníciai nyelven egy hosszú partszakaszt vagy egy hosszú hegygerincet Andromédának hívnánk. Palesztina elpusztult volna a bárkák és a révkalauzok segítsége nélkül, akik Faroszra és Szaiszra továbbították a rendeleteket. Sztrabón arról számol be, hogy a föníciaiak szokása volt lovat festeni bárkáik tatjára, de a szárnyas ló (a navigáció jelképe) mellett egy lovas is megjelent, és sajátos szimbólumot hurcolt: Szaisz városának fegyverzetét. Ez pedig nem volt más, mint Medusza feje. Ezen kívül a bárkát a köznyelvben Perszeusznak hívták, ami futót vagy lovast is jelent.
Pluche szerint tehát így értelmezhető Androméda mesebeli feláldozása: egy kegyetlen szörny kénye-kedvének a szír Joppa szikláin kiszolgáltatva, Androméda (vagyis Palesztina partmenti városai) megszabadulásukat egy repülő lovasnak, Perszeusznak tulajdonították (a föníciai bárkáknak), akiknek Szaisz istennője kölcsönadta Medusza rettenetes fejét. Ennek láttán ellenségeik ijedtükben kővé dermedtek. Josephus szerint az ő korában Joppa lakói még mindig mutogatták az Andromédát a sziklához rögzítő lánc maradványait, és a tengeri szörny csontjait.
Burritt úgy véli, hogy Androméda meséjének hátterében állhat, hogy a szűzlánynak egy szörnyeteg tengerészkapitány udvarolt, aki megkísérelte őt elrabolni, de egy gáláns és sikeres rivális megakadályozta ezt. (…)
Asztronómiai szempontból a csillagkép érdekessége a híres nebula, az úgynevezett „Nebulák királynője”, Al-Szufi „Kis Felhője”, ami állítólag már i.sz. 905-ben is ismert volt. A nyugati világból Simon Marius 1612. december 15-én figyelte meg elsőként. Ez az egyetlen szabad szemmel is látható nebula, és Marius szerint olyan, mint „a gyertya lángjának elmosódó fénye egy tölcséren át nézve.” Egy hosszanti fénycsík sűrű ködön át nézve – így is leírható, milyennek tűnik szabad szemmel. Hatalmas kiterjedése van, hosszúsága a Nap-Föld távolság (150 millió kilométer) harmincezerszerese, ami gyakorlatilag elképzelhetetlen. Herschel szerint a nebula különálló csillagokra bontható, habár lencséivel ezt nem sikerült bebizonyítania. A nagyobb teleszkópokkal végzett későbbi megfigyelések azonban alátámasztották vélekedését. Egy Cambridgeben 1848-ban végzett vizsgálat több mint ezerötszáz apró csillag létezését bizonyította a nebulában, úgy, hogy közben a jellegzetes köd is látható maradt.
A spektroszkópban a nebula széles skálát lefed, ez bizonyítja, hogy nem egyetlen izzó gáztömegről van szó, hanem csillagokkal nagyon sűrűn megszórt csillagcsoportról. Újabb és megbízhatóbb számítások alapján a fénynek tizenkilenc évébe telik megtenni a távolságot.

Az Alpha Andromedae-t, vagy Alpheratzot, ahogy az arabok hívták, korábban a Pegazus csillagképhez sorolták, ennek megfelelően ez volt a Delta Pegasi. Az arabok „Sirrah” névvel illették, és számukra a ló köldökét jelölte. Az Alpheratz a Pegazus Nagy Négyzetének északkeleti sarkában található; jól felismerhető égi támpont: a csillag „Három Kalauz” egyike, és a Beta Cassiopeiae-val illetve a Gamma Pegasi-val (a másik két kalauzzal) a napéjegyenlőségi délkört jelöli, a mennyek fő délkörét. (…) Az Alpheratz az Androméda csillagkép fejében található, és Angliában két évszázaddal ezelőtt is „Androméda Fejének” hívták. A Ptolemaioszi alapokon nyugvó késői arab csillagászat a „Láncravert nő fejeként” utalt rá. Prof. Russell szerint spektroszkóposan kimutatható, hogy az Alpheratznak egy sötét kísérője is van, ami igencsak ekcentrikus pályán kering körülötte; keringési ideje mintegy száz nap."

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a nyolcezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,860 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,700 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Mindenkit várunk - Go Puli Go!


.... és juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba,  kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!

A bejegyzés trackback címe:

https://pulispace.blog.hu/api/trackback/id/tr344986123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.