Petőfi otthona a Holdon

2012.02.10. 09:30

Gombóc Artúr a csokikról beszélt úgy, ahogy geográfusaink beszélnek csámcsogva a holdkráterekről. Mert ezekből is van kicsi, nagy és közepes. De nem minden jöhet válogatás nélkül - pláne nem akkor, amikor egy Holdraszállás lehetséges leszállóhelyeit kell kijelölni.

Geográfusaink kedvencei azok a kráterek, amiket a friss, szinte még gőzölgő bazaltos öntet úgy borít be, mint a Télapót a csokimáz. A gőzölgés persze nyilvánvaló túlzás, de ne feledjük, hogy egy geográfusnak egészen más elképzelései vannak a ropogósfrissről: nekik gyakorlatilag kemencemelegnek számít egy több tízmillió éves képződmény is – pékségben például képtelenség lenne zavarba hozni őket.

Egy ilyen fiatalkorú, szinte tini kráter legkönnyebben arról azonosítható, hogy nincs rajta sok újabb, kisebb kráter – pár pattanást leszámítva, persze. Kész hasonlatuk is van erre, persze, animizmussal vegyítve, ami már a NASA rovereit becenéven illető mérnökeink jóvoltából ismerős lehet: „Szokás mondani, hogy a kráter olyan, mint a ránc az embereken: minél több van belőle, annál idősebb a felszín.” Arrafelé pedig nem divat a botox.

Egyszóval ilyen ráncmentes és bazaltmázzal borított területek a mare-k, a holdi tengerek: ezek valójában kegyetlen nagy kráterek. Átmérőjük olyan változatosságot mutat, mint annak idején a Domus áruválasztéka: a párszáz kilométerestől a több ezer kilométeresig minden méret megtalálható köztük. A méret pedig igenis számít: ősi szabály ugyanis, hogy minél nagyobb a kráter, annál lankásabb a pereme.

Ezeken belül azért itt-ott lehet pár tíz kilométeres kráter, ami leszállás szempontjából még szintén belefér. És vannak a fél méteres-három méter átmérőjű kráterek. Na, ezeket kell messzire elkerülnünk.

A geográfusaink által kiszemelt kilenc leszállóhely többsége sztenderd mare, a többi meg nagyon hasonló hozzájuk - elég, ha csak meghallják azt a szót, hogy landolás, és máris sorolják ezeket:

1 – Mare Humboldtianum (Humboldt-tenger)
2 – Platón
3 – Aristarchus
4 – Mare Cognitum (Értelem Tengere)
5 – Mare Humorum (Nedvesség Tengere)
6 – Schiller-kráter
7 – Moretus-kráter
8 – Thomson-kráter
9 – Kármán-kráter


A fentiek olyan kötelező asszociációk náluk, mint amilyen a turistának az Eiffel-torony, ha párizsi kiruccanást tervez. Látnivalóban azonban nem bővelkednek leszállóhely-jelöltjeink.
Nincs itt semmi érdekes, tessék továbbhaladni: csak a nagy síkság. Petőfi Sándor minden bizonnyal otthonosan érezné magát itt. Mind a kilenc ugyanis olyan, mint az Alföld. Pont, amire szükségünk van.

A Pulinak ugyanis az egyik jelenlegi leszállási forgatókönyv szerint nagy mozgásigénye lesz, ami egy holdi terelőkutya esetében érthető is: légzsákban érkezik, pattog még pár kilométert a Holdraszállást követően – kábé úgy, mint azt a Luna 9 is tette. Egy-egy szikla, vagy árok azonban könnyen véget vethet az önfeledt ugrabugrának, amit mi fölöttébb sajnálnánk, hiszen ezzel számunkra a Google által szponzorált Lunar X PRIZE (GLXP) verseny példátlan gyorsasággal be is fejeződne. Természetesen, következő posztunkban egészen intim részleteket közlünk egyes, listánkon szereplő kráterekről.


Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!

Szerző: gopuligo

4 komment

Címkék: migrate

A bejegyzés trackback címe:

https://pulispace.blog.hu/api/trackback/id/tr934084964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

roka 2012.02.10. 17:19:07

A múltkori postban nem volt arról szó, hogy a hordozórakéta kilövi a Pulit a holdra. Le kéne vele szállni.
A pattogó megoldás légzsákban az a Marson jó, csak ott vannak ejtőernyők. A Holdon is sokat érne egy ejtőernyő, kb mint egy tűzoltópalack a hátunkon. Ha még soka bölcsészkednek maszat lesz a puliból! Oda valami fékezőrakéta vagy bármi kell, hogy túlélje a szerkezet.

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2012.02.10. 18:13:29

@roka: lefékezni orbitális sebességről valóban. De aztán valahogy meg is kell érkezni a felszínre. Csinálhatjuk, hogy csak fékezőrakétával egyensúlyozunk, és igyekszünk nem felborulni a talajfogásnál (meg nem túl korán/későn kikapcsolni a hajtóművet, stb), vagy egy bizonyos magasságban (néhány tíz méter pl.) azt mondjuk, hogy innen mán kiadja, légzsákok fel, aztán pattogunk, amíg meg nem állunk.

ati27 2012.03.04. 17:48:18

Olyan rovert kell tervezni, ami "talpra" áll... Ugye ezt akkor is meg kell tenni, ha "lufiban" érkezik! Mindenképp kell gondolni valami mechanizmusra, ami "átfordít" vagy visszaállít! Nem kell túl bonyolult dologra gondolni, pl egy-két teleszkópos kinyújtható rúd megtenné.. Ugye maga a szonda nem lesz több 10-20 kilónál, holdi viszonyok között ez a 1/6-ra csökken. Tehát nem kell túl komoly emelőerővel számolni!

lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2012.03.05. 16:45:40

@ati27: a sztenderd eljárás erre a tetraéder vagy egyéb 3+1 oldalú, szirmokká kinyitogatható csomagolás. Ekkor egy szem szenzor kell, ami megmondja merre van lefelé, és ha nem a talpára érkezett, a talajon lévő oldal nyitásával visszahuppan rendes állásba. Ezt használták a szovjetek az első Lunáknál vagy pl. a Pathfinder és a roverek a nyitásához is a Marson. Ezek a szirmok egyben védenek is, ha épp egy kellemetlen alakú sziklán akar megpattanni a csomag.