Galaktika, XL-ben

2014.04.23. 09:00

A XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál - ahol vasárnap, április 27-én a Puli is ott lesz - apropójából rövid interjút készítettünk a Galaktika Magazin szerkesztőségével. Miután a Galaktika a kezdetektől fogva Holdra szállásunk hűséges támogatója, külön öröm számunkra erről itt a Puli blogján is beszámolni.

A lap 1972-ben jelent meg először, mára a 289. számnál tart, több tartalmi, méret és grafikai változtatáson esett keresztül, az utolsó szám A5 méretű, puha fényes borítós 112 oldalas – könnyen hurcolható, kellemes időtöltést ígér utazgatás közben.  A legismertebb tudományos-fantasztikus írók alkotásai mellett rendszeresen jelentkezik egy-egy érdekes technológia vívmánnyal, képregénnyel, ismeretterjesztő cikkel, aktuális programajánlóval is. A Galaktika 2005-ben megnyerte az Európai SF Szövetség legjobb magazinnak járó díját, Burger Istvánt pedig a 2006-ban az év főszerkesztőjének választották, a magazin nevében ő válaszolt kérdéseinkre.

 galaktika-boritok.jpg

Galaktika borító változások a kezdetektől napjainkig...

Holdközelben

2014.04.20. 09:00

The_Last_Man_on_the_Moon_cover.jpgAz Apollo-10 alig 14 kilométernyire közelítette meg a Holdat, ehhez hajszálpontos manőverekre volt szükség. Mai űrhajós-visszaemlékezés napunkon erről is ír Gene Cernan, aki 1972. december 7-én - immár több, mint 41 éve - indult a Holdra az Apollo-17 parancsnokaként, Harrison Schmitt és Ron Evans társaságában. Az alábbiakban "The Last Man on the Moon" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"Ismét magunkra maradtunk, ezúttal a leválás veszélyes műveletére készültünk, és noha izgatottak voltunk, mindhárman az előttünk álló feladatra összpontosítottunk. Ekkor már ismét sisakunk és szkafanderünk védelmét élveztük, a nagy kesztyűk pedig még a legegyszerűbb műveleteket is nagyon megnehezítették. Ezúttal nem lehetett hibázni.

Tom a holdkomp bal oldalán, a parancsnoki helyet foglalta el, én a jobb oldalon álltam: mindketten súlytalanságban voltunk, rugós hevederek rögzítettek minket a padlóhoz. Tekintetünk a szemközti műszerfalon csüngött, kezünket a segédhajtómű irányítószervein nyugtattuk. A kis ablakokon át nem lehetett látni a Holdat, mi pedig a kettőnk között található Elsődleges Navigáció Irányító Rendszer (Primary Navigation Guidance System) számítógépének vörös számjegyeire hagyatkoztunk, ez a rendszer PNGS vagy „Pings” néven volt ismeretes. A Pingst olyan távoli csillagokra hangolták, amik ilyen messzességből mozdulatlannak tűntek, és általuk pontos navigációs adatokhoz juthattunk. Jobb kezem ügyében egy másik számítógép, a Küldetésmegszakítási Irányító Rendszer (Abort Guidance System), röviden AGS volt, ami inkább úgy hangzott, mintha valamilyen mezőgazdasági főiskola beceneve lenne: „Ags”.

2014-04-19_Apollo10_CSM_from_LM_NASA_AS10-27-3873HR_575px.jpg

Az Apollo 10 Charlie Brown parancsnoki modulja a Snoopy-ból (Lunar Module) nézve.

Lehet a hélium-3 a válasz?

2014.04.17. 09:00

Az egyik leggyakoribb mantra a Hold meghódítása kapcsán, hogy az ott található hélium-3 meglehetősen hosszú időre megoldhatná a Föld energiagondjait. De hogyan oldja meg, hogyan szedjük ki a Holdból, és egyáltalán, mi az a hélium-3?

 

Az utolsó kérdésre a legegyszerűbb a válasz. A hélium-3 a héliumatom egyik izotópja. Az a hélium, amit a lufikba töltünk, lényegében kizárólag két protont, két neutront és az atommag körül két elektront tartalmazó atomokból áll, a hélium-3-ból viszont az egyik neutron hiányzik. A hármas izotópból jóval kevesebb van, mint a négyesből: a Földön például minden 730 ezer hélium-4-re jut egyetlen hármas izotóp. De nem pusztán a ritkasága miatt értékes. A megfejtéshez elég a Napra néznünk: a csillagunkban zajló fúzió során, ahogy a hidrogénből hélium és energia keletkezik, az utolsó lépésben két hélium-3 atom egyesül, létre hozva a hélium-4-et és kidobva két felesleges protont. A reakció szépsége, hogy egyik végtermék sem radioaktív: ez a tökéletesen tiszta energiatermelés. Erre a maghasadáson alapuló atomreaktoraink, de még a mai, kísérleti fúziós reaktorok sem képesek.

 

he-d-reaction.gif

A hélium-3 atomokat egymásal vagy deutérium atomokkal is ütköztethetjük. Utóbbi eset természetesen gazdaságosabb, hiszen deutériumból rengeteg van a földi vizekben.

 

Szerző: lacalaca

9 komment

Holdárnyékban

2014.04.13. 09:00

The_Last_Man_on_the_Moon_cover.jpg

"Hogy még izgalmasabb legyen a dolog, a Hold árnyékában repülve közelítettük meg az égitestet, és teljes sötétben, így még csak nem is láthattuk. Ez valószínűleg jó ötlet volt. Kihagyott volna az ütőnk, látni, ahogy az a hatalmas test száguld felénk." Mai űrhajós-visszaemlékezés napunkon erről is ír Gene Cernan, aki 1972. december 7-én - immár több, mint 41 éve - indult a Holdra az Apollo-17 parancsnokaként, Harrison Schmitt és Ron Evans társaságában. Az alábbiakban "The Last Man on the Moon" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"A harmadik napon elhagytuk a Föld gravitációs mezőjét, és a Hold tömegvonzása kapott el minket: úgy rántott maga felé, mint az örvény a falevelet. A kellő pillanatban pedig beindítjuk a műszaki egység hajtóművét, és elkezdünk fékezni. A küldetésirányítók több mint negyedmillió kilométerről tökéletesen célozták be velünk a mozgó Holdat, amit sok ezer kilométer per órás sebességgel 96,5 kilométerre közelítünk meg – hihetetlenül pontos lövés volt. Egy apró számítási baki, és egy újabb kráter lettünk volna azon a csúnyán összeszabdalt felszínen. Esetleg Nap körüli pályára álltunk volna.

10075138.jpg

Az Apollo-10 küldetése idején Snoopy és Charlie Brown álltak őrt a Küldetésirányítás egyik konzolján.

Hogy még izgalmasabb legyen a dolog, a Hold árnyékában repülve közelítettük meg az égitestet, és teljes sötétben, így még csak nem is láthattuk. Ez valószínűleg jó ötlet volt. Kihagyott volna az ütőnk, látni, ahogy az a hatalmas test száguld felénk, minden mást kiszorítva látómezőnkből.

Súrolni a Holdat

2014.04.12. 09:00

Az amerikai LADEE szonda a következő napokban néhány kilométerre is megközelíti a Hold felszínét, mielőtt végleg megsemmisül.

A NASA tavaly szeptemberben indított, a Holdat körülvevő vékony gáz- és porburok (egyfajta légkör) vizsgálatára küldött űrszondájának a napjai már meg vannak számlálva. A LADEE (Lunar Atmosphere Dust Environment Explorer) 2013. október elején állt alacsony pályára a Hold körül. Eredetileg március elejéig tartott volna tudományos programja, de az irányítóknak sikerült némi hajtóanyagot megtakarítaniuk. Így a várhatóan április 21-én vagy környékén bekövetkező „vég” – vagyis a Hold felszínébe való becsapódás – előtt most már kockázatos, de tudományos szempontból ígéretes manőverekre is vállalkozhatnak vele.

2014-04-11_LADEE_NASA_575px.jpg

A 250 milló dolláros LADEE várhatóan a Hold túlsó, a Földről nem látható oldalán csapódik majd az égitestbe. (Fantáziakép: NASA Ames / Dana Berry)