Lehet a hélium-3 a válasz?

2014.04.17. 09:00

Az egyik leggyakoribb mantra a Hold meghódítása kapcsán, hogy az ott található hélium-3 meglehetősen hosszú időre megoldhatná a Föld energiagondjait. De hogyan oldja meg, hogyan szedjük ki a Holdból, és egyáltalán, mi az a hélium-3?

 

Az utolsó kérdésre a legegyszerűbb a válasz. A hélium-3 a héliumatom egyik izotópja. Az a hélium, amit a lufikba töltünk, lényegében kizárólag két protont, két neutront és az atommag körül két elektront tartalmazó atomokból áll, a hélium-3-ból viszont az egyik neutron hiányzik. A hármas izotópból jóval kevesebb van, mint a négyesből: a Földön például minden 730 ezer hélium-4-re jut egyetlen hármas izotóp. De nem pusztán a ritkasága miatt értékes. A megfejtéshez elég a Napra néznünk: a csillagunkban zajló fúzió során, ahogy a hidrogénből hélium és energia keletkezik, az utolsó lépésben két hélium-3 atom egyesül, létre hozva a hélium-4-et és kidobva két felesleges protont. A reakció szépsége, hogy egyik végtermék sem radioaktív: ez a tökéletesen tiszta energiatermelés. Erre a maghasadáson alapuló atomreaktoraink, de még a mai, kísérleti fúziós reaktorok sem képesek.

 

he-d-reaction.gif

A hélium-3 atomokat egymásal vagy deutérium atomokkal is ütköztethetjük. Utóbbi eset természetesen gazdaságosabb, hiszen deutériumból rengeteg van a földi vizekben.

 

Szerző: lacalaca

7 komment

Holdárnyékban

2014.04.13. 09:00

The_Last_Man_on_the_Moon_cover.jpg

"Hogy még izgalmasabb legyen a dolog, a Hold árnyékában repülve közelítettük meg az égitestet, és teljes sötétben, így még csak nem is láthattuk. Ez valószínűleg jó ötlet volt. Kihagyott volna az ütőnk, látni, ahogy az a hatalmas test száguld felénk." Mai űrhajós-visszaemlékezés napunkon erről is ír Gene Cernan, aki 1972. december 7-én - immár több, mint 41 éve - indult a Holdra az Apollo-17 parancsnokaként, Harrison Schmitt és Ron Evans társaságában. Az alábbiakban "The Last Man on the Moon" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"A harmadik napon elhagytuk a Föld gravitációs mezőjét, és a Hold tömegvonzása kapott el minket: úgy rántott maga felé, mint az örvény a falevelet. A kellő pillanatban pedig beindítjuk a műszaki egység hajtóművét, és elkezdünk fékezni. A küldetésirányítók több mint negyedmillió kilométerről tökéletesen célozták be velünk a mozgó Holdat, amit sok ezer kilométer per órás sebességgel 96,5 kilométerre közelítünk meg – hihetetlenül pontos lövés volt. Egy apró számítási baki, és egy újabb kráter lettünk volna azon a csúnyán összeszabdalt felszínen. Esetleg Nap körüli pályára álltunk volna.

10075138.jpg

Az Apollo-10 küldetése idején Snoopy és Charlie Brown álltak őrt a Küldetésirányítás egyik konzolján.

Hogy még izgalmasabb legyen a dolog, a Hold árnyékában repülve közelítettük meg az égitestet, és teljes sötétben, így még csak nem is láthattuk. Ez valószínűleg jó ötlet volt. Kihagyott volna az ütőnk, látni, ahogy az a hatalmas test száguld felénk, minden mást kiszorítva látómezőnkből.

Súrolni a Holdat

2014.04.12. 09:00

Az amerikai LADEE szonda a következő napokban néhány kilométerre is megközelíti a Hold felszínét, mielőtt végleg megsemmisül.

A NASA tavaly szeptemberben indított, a Holdat körülvevő vékony gáz- és porburok (egyfajta légkör) vizsgálatára küldött űrszondájának a napjai már meg vannak számlálva. A LADEE (Lunar Atmosphere Dust Environment Explorer) 2013. október elején állt alacsony pályára a Hold körül. Eredetileg március elejéig tartott volna tudományos programja, de az irányítóknak sikerült némi hajtóanyagot megtakarítaniuk. Így a várhatóan április 21-én vagy környékén bekövetkező „vég” – vagyis a Hold felszínébe való becsapódás – előtt most már kockázatos, de tudományos szempontból ígéretes manőverekre is vállalkozhatnak vele.

2014-04-11_LADEE_NASA_575px.jpg

A 250 milló dolláros LADEE várhatóan a Hold túlsó, a Földről nem látható oldalán csapódik majd az égitestbe. (Fantáziakép: NASA Ames / Dana Berry)

Nagy holdi durranások

2014.04.09. 09:00

Holdemberek, holdrakéták: az elmúlt hetekben több csapat is elsütött néhány nagyobb durranást. A Google Lunar XPRIZE blog heti összefoglalóiból szemlézünk.

 

A legtöbbet az Astrobotic csapat szerepelt a hírekben. Tartottak egy Google Hangoutot a Part-Time Scientists-szel közösen és bemutatták, hogyan tesz meg száz métert egyhuzamban, hiba nélkül – még ha csiga lassan is – a mobilitást vizsgáló tesztroverük.

 

2014-04-09_GLXP_Hangout_001.jpg

 

Emellett elvégezték az első tesztet a Masten Space Systems Xombie landerével is. Ez egy “open loop” repülés volt, vagyis az Astrobotic kamerái felmérték a terepet a lander alatt és a vezérlés meghatározta, hogy hova biztonságos leszállni, de a végső szó az irányításban a Xombie saját számítógépénél maradt.

Szerző: lacalaca

2 komment

The_Last_Man_on_the_Moon_cover.jpg

A világűrben rengeteg idő jutott az elmélkedésre is, és az űrhajósok jóval filozófikusabban néztek a világra utazásuk után. Mai űrhajós-visszaemlékezés napunkon erről is ír Gene Cernan, aki 1972. december 7-én - immár több, mint 41 éve - indult a Holdra az Apollo-17 parancsnokaként, Harrison Schmitt és Ron Evans társaságában. Az alábbiakban "The Last Man on the Moon" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"Barbara a megtestesült magabiztosság volt, amikor Cocoa Beachen egy motelben megtartott késő délutáni sajtótájékoztatón a riportereknek bepillantást engedett a veterán Mrs. Asztronauta gondolataiba, pont úgy, ahogy ezt Faye Stafford és Barbara Young is tette Texasban. Egyikük számára sem számított ez újdonságnak. Feleségem magabiztossága nyilvánvaló volt, simán válaszolt az egymást követő kérdésekre. „Ez a mi munkánk, ez az életünk” – magyarázta. „Sosem aggódtam férjem biztonságáért. Tudom, hogy ez hazugságnak tűnik, de akkor is ez az igazság.” Egy szóval sem említette: pontosan tudta, hogy egy ilyen lehetőséget semmiképp nem hagynék ki. El kellett mennem, hiszen lehet, hogy ez egy pilóta életének csúcspontja. Barbara nem csak a küldetésünkről beszélt tökéletes magabiztossággal, hanem a jövőbeli Apollo-küldetésekről is, majd hozzátette, hogy reméli, egyiknek majd én leszek a parancsnoka. Eközben Tracy a szobában hancúrozott, a fotósok lencsevégre kapták foghíjas mosolyát: két felső metszőfoga még nem bújt ki. Számára az izgalom véget ért, és már haza akart menni Nassau Baybe, ahol egy cocker spániel-alom várta, köztük azzal a kölyökkutyával, ami az övé volt, és természetesen, Snoopy névre hallgatott. Illinoisban Mama megmutatta a riportereknek az általa csak „robbanócsokornak” nevezett virágokat, amit még a start előtt küldtem neki.