"Hogy még izgalmasabb legyen a dolog, a Hold árnyékában repülve közelítettük meg az égitestet, és teljes sötétben, így még csak nem is láthattuk. Ez valószínűleg jó ötlet volt. Kihagyott volna az ütőnk, látni, ahogy az a hatalmas test száguld felénk." Mai űrhajós-visszaemlékezés napunkon erről is ír Gene Cernan, aki 1972. december 7-én - immár több, mint 41 éve - indult a Holdra az Apollo-17 parancsnokaként, Harrison Schmitt és Ron Evans társaságában. Az alábbiakban "The Last Man on the Moon" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"A harmadik napon elhagytuk a Föld gravitációs mezőjét, és a Hold tömegvonzása kapott el minket: úgy rántott maga felé, mint az örvény a falevelet. A kellő pillanatban pedig beindítjuk a műszaki egység hajtóművét, és elkezdünk fékezni. A küldetésirányítók több mint negyedmillió kilométerről tökéletesen célozták be velünk a mozgó Holdat, amit sok ezer kilométer per órás sebességgel 96,5 kilométerre közelítünk meg – hihetetlenül pontos lövés volt. Egy apró számítási baki, és egy újabb kráter lettünk volna azon a csúnyán összeszabdalt felszínen. Esetleg Nap körüli pályára álltunk volna.

Az Apollo-10 küldetése idején Snoopy és Charlie Brown álltak őrt a Küldetésirányítás egyik konzolján.

Hogy még izgalmasabb legyen a dolog, a Hold árnyékában repülve közelítettük meg az égitestet, és teljes sötétben, így még csak nem is láthattuk. Ez valószínűleg jó ötlet volt. Kihagyott volna az ütőnk, látni, ahogy az a hatalmas test száguld felénk, minden mást kiszorítva látómezőnkből.

Hiába repültünk már egy ideje a Hold árnyékában, csak pár órával később érkeztünk meg ténylegesen úticélunkhoz, majd a koromsötétben elhajóztunk mögötte. Némiképp megnyugodott a hangulat a parancsnoki egységben, mi pedig nekiestünk ellenőrzőlistánknak, bízva abban, hogy előbb vagy utóbb felbukkanunk a Hold túloldaláról. Még a rádióhullámok sem képesek áthatolni a Föld és közénk álló égitesten. Magunkra voltunk hagyatva, és bár látni nem láttuk, de éreztük a Hold ellenállhatatlan társaságát. Keresztet vetettem, és megérintettem a kis ezüst medált a nyakamon.

Fejjel lefelé lebegve orromat odanyomtam az ablakhoz, és hirtelen a színezett üvegen át tükröződést láttam. Aztán némi fény jutott el hozzám, és esküszöm, hogy a Holdat első pillanatban kéknek láttam! Ez csak egy másodpercig tartott, majd az egyre nagyobb fényben a Hold igazi, szürkésbarna színét öltötte magára. „Ott van! Ott van!” - kiáltottam, és az ülésembe siettem. Mindössze három percünk maradt a hajtómű gyújtásáig, ami majd holdkörüli pályára állít minket. Erre az első Hold mögötti repülés során kellett sort keríteni úgy, hogy közben a Küldetésirányítással még mindig nem állt helyre a rádiókapcsolat, és nem segíthettek. De hogy tudnék napirendre térni egy ilyen látvány fölött? Persze, erre egyikünk sem volt képes, és ahogy a parancsnoki egység lassan forgott a tengelye körül, elképesztő panorámát kínált öt ablakunk. Most viszont mindent egy lapra tettünk fel, és Tom végül kénytelen volt visszaparancsolni mindenkit az ablak mellől, hogy beindítsuk a hajtóművet. Ami rendben meg is történt.

Holdkörüli pályán aztán a dolgok új fordulatot vettek. Olyanok lettünk, mint három, ketrecbe zárt majom, akik az ablakokon csüngnek, hogy közelebbről megnézzék ezt az alant forgó nagy, szürke izét. Sebhelyes hegyeket és völgyeket láttunk, mély krátereket és még mélyebb kanyonokat, holdárkokat, és feltehetően ősi eredetű vulkánokat. Ezek külseje fehér volt, belül pedig sötétek, rajtuk kívül pedig köralakú krátereket láttunk mindenféle méretben, kezdve a baseballpálya méretűektől egészen a Rhode Island méretűekig. De életnek nyoma sem volt.

Amikor elértünk a peremére, életünkben először nézhettünk meg egy földkeltét. Lélegzetelállapító volt látni, ahogy bolygónk a holdi horizontról a magasba szökellt, élénk színeivel mintegy felmelegítve a zordon világűrt. Nem csak, hogy letaglózóan gyönyörű volt: azzal, hogy ismét láttuk a Földet, újra helyreállt a rádiókapcsolat a Küldetésirányítással, ahol az emberek idegesen várták már, hogy felbukkanjunk a Hold mögül. Tom köhintett egyet, majd bekapcsolta a mikrofonját: „Világgá kürtölhetitek, hogy megérkeztünk.”

A kilencedik holdkörüli keringés alkalmával, nyugtalan pihenésünkön, a Küldetésirányítás bejátszotta Tony Bennett dalát: „The Best is Yet to Come” (A java még hátravan).

Hiába vackoltuk be magunkat kicipzárazható hálózsákunkba, túl voltunk pörögve, és csak szunyókálni tudtunk: az eltelt hat órában egyebet sem tettünk, csak éberen számoltuk a Holdon átugráló birkákat. Később olyan háztartásbeli teendők kötötték le figyelmünket, mint a reggeli, a szuperhideg tartályok tartalmának megkavarása, a doziméter értékeinek beolvasása a Küldetésirányítás részére. Eközben Jack Lousma CapCom földi híreket olvasott nekünk. Nixon elnök Warren Burgert nevezte ki a Legfelsőbb Bíróság vezetőjének. Thor Heyerdahl elindult Mexikóból, hogy papiruszhajóján átszelje a Csendes-óceánt, eközben Nigel Tetley a Föld körbevitorlázására tett kísérlete hirtelen véget ért, amikor hajója elsüllyedt az Atlanti-óceánban. Egy pont Thornak. Nem akartam a Nigellel történtekre gondolni. A Szovjetunióban a moszkvai tévé egy filmet sugárzott az Apollo-10-ről. A Houston Astros csapata nyert, kedvencem, a Cubs kikapott. Van új a nap alatt?

Vékony kezeslábasunkba öltözve, belibegtem az átjáróba, felpattintottam a holdkomp ajtaját, és eltűntem benne, mint Alice, amikor átment a tükrön: én is egy teljesen másik világ közepébe csöppentem. Összezavarodtam, mivel a padló most a fejem fölött volt, így egy súlytalan labdává kucorodtam össze, megpördültem, és időt hagytam magamnak, hogy hozzászoktassam magam ehhez az új környezethez, amíg ismét meg nem találom az egyensúlyomat. Kipillantottam a sárgára színezett ablakon, a sáfrányszínű holdtáj láttán pedig elmosolyodtam.

Még mielőtt azonban elkezdtük volna beüzemelni a holdkompot, tenni kellett valamit kellett az átjáró borításáról korábban levált és mindenfelé lebegő, viszketésre ingerlő Mylar szigetelés-darabkákkal. Egy részük eltömítette a ventillátorokat, amik a levegőt áramoltatták az átjáróban és a holdkompban: most módszeresen megtisztogattuk az űrhajót, nehogy a szemét megzavarja érzékeny műszereinket, és kitaláltunk egy másik módszert arra, miként helyezzük a kabin ismét teljes nyomás alá. Aztán a radarral nem stimmelt valami. Egy másik műszer is elromlott, és a távolságmérő sem akart működni. Aztán a kommunikáció ment gajra. És a Snoopy legyezőirányban három fokkal balra elfordult, ami azzal fenyegetett, hogy szétfeszíti a holdkompot a parancsnoki egységhez rögzítő fémreteszeket. A problémák mindegyike kiábrándító csapás volt, mivel csak tökéletesen állapotban repülhet a Snoopy egyedül. A Küldetésirányítás segítségével három órán át vacakoltunk vele, miközben a Hold körül keringve folyékonyan beszéltük az űrszlenget.

Végül sikerült kiskutyánk összes hasfájását orvosolni. Immár tizenkettedik alkalommal tűntünk el a Hold mögött, így ismét megszakadt a kommunikáció a földi irányítással. A CapCom utolsó szavai üdítően hatottak ránk: „Oké, Charlie Brown és Snoop, most eltűntök a hegy mögött. A különválás engedélyezve, találkozunk a túloldalon.”"

A Puli Space csapata sem tétlenkedik, prioritásunk most az űrképes Puli elkészítése és Holdutazásunk foglalójának biztosítása. Mindehhez szükségünk van olvasóink segítségére is!

Ha szeretnéd a magyar zászlót a Holdon látni, támogasd a Google Lunar XPRIZE versenyben részt vevő Puli Space-t az odajutásban. A Puli esélye a Holdra jutásra az, ha más csapatok mellé társulunk be és így olcsóbbá tesszük a Holdig való eljutást, ami a küldetés legköltségesebb része.Hogy minél jobb eredményt tudjunk elérni a jövőben is, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod további fejlesztéseinket, akár rendszeres előfizetéssel is.

Segíts Te is, hogy Magyarország lehessen az első európai nemzet, amely eljut a Holdra!

Facebook  YouTube   Google+    Twitter

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.