Az űrrobogó

2012.08.17. 09:30

Carrying_the_Fire_1.jpgAz űrrobogó afféle testre szerelhető űrhajó volt. A Légierő finanszírozta a fejlesztését, segítségével ellenséges műholdakat semlegesíthettek volna az asztronauták egy-egy űrséta alkalmával. Erről is beszámol Michael Collins, aki 1969. július 16-án - 43 éve - indult útjára az Apollo 11 fedélzetén. Az alábbiakban "Carrying the Fire" című könyvéből fordítunk le pár részletet magyarra:

"Azontúl, hogy figyelemmel kísértem a szkafanderek tervezését, az asztronauta hivatalnál én voltam az a srác, aki egy rakás űrhajón kívüli tevékenységhez fejlesztett felszerelésért felelt. A Geminis űrséták során az űrhajós a mellkasán viselt egy pakkot, az Apollo-programban a hátizsák volt a divat, csak nagyobb kivitelben. Ezek mindegyike egy-egy mérnöki csoda volt, telezsúfolva oxigén utánpótlására szolgáló palackokkal, rádiókkal, hőcserélőkkel, vízforralókkal, pumpákkal, ventilátorokkal, és minden mással, ami az űrruha felfújt állapotban, nyomás alatt tartásához kell, hogy viselője biztonságban és komfortosan érezhesse magát.

Két Gemini-küldetés alkalmával egy-egy nagyívű kísérletre is sor került. Az asztronauta-manőverező egység (AMU) önmagában egy komplett kis űrhajó volt. A szerkezet a Gemini űrhajó végében, az adapteregység alján kapott helyet [ld. a képet]. Emiatt aztán az asztronauta a fülke dekompresszióját követően kilépett a világűrbe, majd egy köldökzsinórt húzva maga után, kapaszkodók segítségével hátraevickélt az adapteregységhez. Ideérve hátat fordított az AMU-nak, és ezzel együtt az űrhajónak, ráerősítette magát a kétoldalt található karok lenyomásával, végül szkafanderére kötötte az elektromos- és oxigénvezetékeket: ezek helyettesítették a továbbiakban a köldökzsinórt. Ezután elvben lehetővé vált, hogy az űrhajóról leváljon, és apró gázhajtóművei segítségével önállóan "repdessen" az asztronauta.fig119.jpg
 
Ezt követően az űrsétálóval, vagy űrrobogóval (hívjuk, aminek csak akarjuk) az asztronauta visszarepülhetett a Gemini elejéhez, ahol űrhajóban üldögélő társa végignézhette, ahogy a világűrben piruettezik, bukfencezik, esetleg cikkcakkozik, illetve, végrehajt egy sor egyéb manővert, amivel bebizonyítható, hogy az ember igenis képes az anyahajótól függetlenítve, szabadon mozogni a világűrben.

Az ötlet sikerére készülve a Légierő (a felszerelés szponzora) már a felhasználási lehetőségek egész sorát vizionálta, a baráti műholdak átvizsgálásától és szerelésétől kezdve egészen az ellenséges példányok semlegesítéséig.

Bármennyire is izgalmas elképzelés volt ez, a kibontakozásra sosem kapott igazán esélyt. A Gemini 9 útján Gene Cernan sehogy sem tudta helyére nyomni a két kart, és a nagy erőlködésben úgy kimerült, hogy Tom Stafford kénytelen volt visszarendelni a fülkébe. Gene után a Gemini 11-el repülő Dick Gordonnak is meggyűlt a baja vele, így a Gemini 12-esre tervezett újabb kísérletet Buzz Aldrin nagy bánatára törölték, ő ugyanis arra készült, hogy a Gemini program utolsó repülésén végre apait-anyait kihozzon a szerkezetből.

Az AMU egyébként egy hatalmas, otromba szerkezet volt. Ez nem is lehetett másként, tekintve, hogy mennyi mindent zsúfoltak bele. Giroszkópokkal szerelték fel, így képes volt stabilizálni magát, illetve egy sor segédhajtómű működtetésével lehetett fel, le, előre, hátra, stb. manőverezni vele.
A NASA-nál azonban felmerült egy másik, nagyon súlyos probléma az AMU-val kapcsolatban, nevezetesen az SKH. Azaz „Semmi Közünk Hozzá”.
A NASA-nak ugyanis megvolt a saját különbejáratú verziója, ez a kézi manőverező egység - más néven a puska  - volt. Úgy működött, hogy az asztronauta jobb kezében egy vaskos vezérlőt tartott, amire két kioldógombot szereltek. Ezekből két kar nyúlt hátrafelé, végükön egy-egy segédhajtóművel, egy harmadik kar pedig középre került, és előre nézett.

Elméletben az asztronautának a puskát egyszerűen csak abba az irányba kellett irányítani, amerre menni akart, majd az INDÍTÁS gomb megnyomásával a két hátsó mini-hajtómű bekapcsolt. Amikor elérte kiszemelt célját, mindössze a STOP feliratú kioldógombot kellett megnyomni - ekkor lépett működésbe a harmadik hajtómű. Mivel a rendszer nem rendelkezett stabilizáló giroszkóppal, az asztronautának kellett gondoskodnia arról, nehogy elkezdjen össze-vissza bukdácsolni vagy pörögni a világűrben.
Ezt megelőzendő, a puskával a nem kívánatos mozgással ellentétes irányba kellett célozni, majd megnyomni a megfelelő gombokat. A három kis hajtómű működtetéséhez szükséges gáz a puskába is kerülhetett, természetesen, csak nagyon korlátozott mennyiségben. Opcionálisan felmerült az is, hogy a szerkezet az űrhajó jóval nagyobb tartályából egy köldökzsinóron át kapná az utánpótlást.

Gemini 4-es küldetésén Ed White a Légierő által kifejlesztett rendszert próbálta ki, míg az utóbbival én kísérleteztem a Gemini 10 alkalmával. Eltekintve egyszerűségétől, a puskának megvolt az a határozott előnye, hogy a fülkében lehetett tárolni, így az űrsétára készülő asztronautának nem szkafanderben kellett bénáznia a csatlakozókkal, miközben az űrhajó adapter-egységénél lebegett. Ez finoman szólva is elég macerás manőver volt. Ehelyett az űrhajós már a fülkében magára csatolhatta a köldökzsinórt, és számos más előkészületre is sort keríthetett a kabin dekompressziója előtt.

Másrészt viszont azután, hogy az AMU végre felkerült az asztronauta hátára, beépített stabilizáló rendszerei miatt egyértelműen maga mögé utasította az egyszerűbb, puskás megoldást. Sajnos, a kettőt nem hasonlították össze közvetlenül egymással, így egy Rolls-Royce kontra Hot Rod repülőversenyre sosem kerülhetett sor."

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hatezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,383 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,579 - közel két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Mindenkit várunk - Go Puli Go!


.... és juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba,  kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://pulispace.blog.hu/api/trackback/id/tr504716922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2012.08.17. 12:43:02

ez a lájkverseny szánalmas, lerontja a blog egyébként jó színvonalát

a cikk meg tetszett

Sólyomszem 2012.08.17. 14:13:32

@enpera:
A lájkverseny nem önmagában szánalmas, az csak egy Puli-népszerűsítő akció egy pillanatnyilag igen látogatott felületen.

Az igazán szánalmas az, hogy a magyarok (pláne, ha még a határon túli magyarokat is beleszámítanánk...) mennyivel kevésbé ismerik a saját országukban folyó tudományos erőfeszítéseket, mint a németek.

Sólyomszem 2012.08.21. 10:50:34

@enpera:
ja, az más.

meggyőztél :P
süti beállítások módosítása