Küldetés a számok tükrében
2012.05.29. 09:30
Az első amerikai asztronauta "űrugrása" mintegy negyedóráig tartott, ezalatt több mint 187 kilométer magasra jutott, a visszaúton 11 G terhelés érte. A felszállás helyétől közel 500 kilométerre landolt. Sorozatunkban megkíséreljük bemutatni, milyen volt amerikai - mitöbb: első amerikai - űrhajósnak lenni a hatvanas évek elején, ehhez kiváló forrást nyújt Alan Shepard visszaemlékezése, ami a "We Seven" (Mi, heten) c. könyvben jelent meg; ebből pár részletet próbálunk meg magyarra lefordítani.
"Amikor Shepard repüléséről minden adat beérkezett, és az utolsó kiértékelő megbeszélés is véget ért, egyértelmű volt, hogy Al Shepard a legfárasztóbb utazáson vett részt, ami amerikainak eddig osztályrészül jutott.
A kapszula Cape-től 486 kilométerre landolt, és ezt a távot 15 perc alatt teljesítette. A küldetés során 187,5 kilométer magasra jutott, ezt az indítástól számított 5 perc 11 másodperc alatt érte el. Alan a küldetés 2 perc 22. másodpercében repült a leggyorsabban: ekkor 2252 m/s, azaz 8105 km/h volt a sebessége. 8 perc 20 másodpercnél 11 G terhelés érte. Húsz másodperccel később - mielőtt még 33 km/h-val megkezdte volna ereszkedését az ejtőernyővel - ismét az emberre a földfelszínen ható 1 G terhelés érte. Amikor a főernyő kinyílt, és lefékezte zuhanását, 3-4 G terhelést kapott. Majd 5 perccel és 7 másodperccel később újra 1 G volt a terhelés, ekkor viszont a kabin már a vízen ringott.
A kabin a repülés után olyan kiváló állapotban volt, hogy a kapszulát átfésülő mérnökök szerint bármikor újra fel lehetne használni.
Az orvosok Alan Shepard átvizsgálása után a parancsnokkal kapcsolatban is ugyanerre a következtetésre jutottak. A pszichiáterek, akiknek kétségeik voltak, hogy ilyen fizikai és mentális stressznek milyen hatásai lehetnek az emberre, leültek Allel egy hosszas beszélgetésre, miután a világűrből visszatért. Azután elkészítették jelentésüket.
„Az alany nyugodt volt és higgadt” – írták leplezetlen csodálattal. „Bizonyos fokú izgatottság és jókedv észrevehető volt rajta. Szokatlanul vidám volt, és örömének adott hangot, hogy a repülés során nyújtott teljesítménye felülmúlta saját várakozásait. A külső veszélyeknél jobban izgatta, hogy hatékonyan végezze el feladatát. Némi nyugtalanságról számolt be a repülés előtti várakozás során, amit tudatosan kontrollált azzal, hogy gondolatait munkája technikai részleteire összpontosította. Ennek eredményeképpen nagyon csekély aggodalmat érzett az indítás előtt. A startot követően lefoglalták feladatai, és csak akkor aggódott, amikor feladatai egyikénél lemaradásba került. (Ez volt a kézi vezérlés tesztje a légkörbe lépés során.) Semmilyen szokatlan élményt nem okozott a súlytalanság, az izoláció vagy a földtől való elszakadás.”
Az orvosok sem hagyták volna ki Shepard átvizsgálását, és ők is hasonlóan pozitív hangvételű jelentést készítettek. A többi között arra jutottak, hogy a Shepard mellékveséi által előállított norephinphrine szintje a repülés alatt a korábbi érték két és félszeresére ugrott. A visszaszámlálás során Alan pulzusa 80 volt, nyugalmi állapotban 65 szokott lenni. A pulzusszám a visszaszámlálás legmarkánsabb részeinél, és akkor, amikor az ajtót rázárták Shepardra, rövid időre 90 és 95 közé gyorsult. A felszállás előtti utolsó fél percben percenként 108-at vert a szíve; 126 lett a visszaszámlálás végére. Leggyorsabb a pulzusa – 138 – akkor volt, amikor a Redstone hajtóműve leállt, és ennyi is maradt az elkövetkező mintegy 45 másodpercben. Az ejtőernyős ereszkedés során pulzusa 108 és 130 között váltakozott.
Shepard légzési gyakorisága is hasonló mintát követett: a visszaszámlálás során percenként mintegy 15-20-szor vett levegőt – nyugalmi állapotban csak tízszer. A start során 30 és 35 között alakult a légzésszám, a légkörbelépés során 30 volt, majd az ereszkedés során 20 és 25 között variálódott.
Shepard belső hőmérséklete 36,8 Celsius-fok volt, amikor bemászott a kabinba, a repülés végére ez az érték 37,3 Celsius-fok, mivel egész testét átmelegítette a légkörbelépés során keletkező hőhatás.
A küldetés alatt 1,3 kilóval csökkent a testtömege: 76,7 kilót nyomott a visszaszámlálás elején, és 75,4 kilót mutatott a mérleg, amikor Shepardot a Haditengerészet orvosai megmérték az anyahajó fedélzetén, visszatérését követően. Ez a súlyveszteség nem számított szokatlannak, és javarészt a meleg, gumírozott űrruha számlájára lehetett írni, amibe Shepard rendesen beleizzadt miközben a hajóhoz szállították. A súlycsökkenés oka egyszerűen az volt, hogy ennyi folyadékot izzadt ki magából.
A sok méricskélést, aminek az orvostudomány fejlődése érdekében alávetették, Shepard türelmes és megértő kísérleti tengerimalac módjára tűrte. Csak egy megjegyzése volt, miután a vizsgálatok befejeződtek. Csodálkozott, hogy az orvosoknak tényleg szükségük volt-e annyi testnedv-mintára, amit a repülés előtt és után levettek tőle.
„Az a benyomásom támadt” – mondta, miközben kényszeredett mosollyal az arcán körbenézett a szobán - "mintha szokatlan mennyiségű tűt használtak volna el”."
Háztáji Puli
Facebook-challenge: Pacher Tibor főpulink a Google által szponzorált Lunar X Prize holdversenyben résztvevő csapatai részére szervezett eseményen - "Team Summit" - tartott május 30-án előadást, illetve hallgatta meg versenytársaink beszámolóit Washingtonban. Valószínűleg kicsit fel akarták dobni a hangulatot, amikor a Part-Time Scientists és a Puli csapatvezetője fogadott egymással, hogy nagyon rövid idő leforgása alatt melyik csapatnak lesz több lájkja. Részletek itt, addig is csatlakozz facebook-oldalunkhoz!
Itt van két szinte-élőkép, ami a Puliról szóló előadás közben készült, a másodikon egy picit Tibor főpuli is látszik:
A 13 ország 250 cégének részvételével megtartott IndustriAutomation 2012 kiállításon aranyfokozatú szponzorunk standján mutattuk meg magunkat, ahol két előadást is tartottunk. Az S&T Consulting Hungary Creo tervezőprogramjával volt jelen az eseményen - mérnökeink is ezzel a szoftverrel tervezik holdjárónk földi prototípusát, az S&T segítségét nem győzzük eléggé megköszönni. Pulink részletei az alábbi képeken már láthatóak.
Létezik a GLXP-nek egy kicsinyített verziója, ez pedig a MoonBots.
Itt nem az a cél, hogy eljuttassunk egy eszközt a Holdra, hanem "csak" annyi, hogy LEGO-ból építsünk robotot, ami aztán hasonló feladatokat old meg, mint ami a GLXP célkitűzése, illetve erőteljesen hajaz a dolog a Magyarok a Marson versenyre.
Kérdésünk a 9-17 éves olvasóinkhoz: Lenne-e kedvetek, igényetek, egyebetek, összerittyenteni egy MoonBots csapatot, és indulni a versenyen?
Amennyiben érdekel benneteket a dolog, abban az esetben örülnénk, ha elfogadnátok a segítő mancsunkat, és a védnökeitek lehetnénk. Amiben a Puli Team tud segíteni: mindenféle robotikai ismeret, robotika gyakorlat, űreszköz építési ismeretek, csillagászati ismeretek, geológiai ismeretek, PR, GLXP infók, meg egyebek. További részletekért kattints ide!
Juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba, kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
HgGina 2012.05.31. 09:18:42
Azon kívül, hogy a nehézségi gyorsulás jele g és nem G, 1 g-nél nagyobb nehézségi gyorsulás csak akkor lép fel, ha a gyorsulásvektor irányában egy külső erő többletgyorsulást okoz. Mondjuk szegény embert egy marslakó fenéken bikllenti, amely erőtől a g kap egy kis többletet.
Ha az egyszerűség kedvéért a Budapesten, tengerszinten mért g=9,83 m/s2 értéket 10-zel vesszük figyelembe, akkor szeretném megtudni, ez a +10 g mire kellett? Nem volt elég neki a visszatérés kezdősebessége mellett az 1 g? Vagy a 11 g gyorsulást negatív gyorsulásként (lassulásként) kellene értelmeznünk? Akkor érthető, de így nagyon nem kerek a dolog, egy negatív előjelet talán nem kéne lespórolni, mert így az egész sántít egy kicsit.
Nem mondom, hogy túlképzett vagyok, de ez azért középiskola elsős tananyag volt. És nem is a mai nagyon tudományos XXI. században, hanem már a hetvenes évek elején is.
HgGina 2012.05.31. 09:25:24
Nem írom le újra, de pár apróság azért mégis ide kívánkozik. Tekintettel arra, hogy már 35 éve is középiskolai elsős tananyag volt.
A gyorsulás jele g és nem G.
A Földre visszatérő űrhajónak vagy repülő embernek nem 11 g a gyorsulása, hanem -11 g esetleg, mert nem gyorsul, hanem lassul.
És mi a fenének kéne 11 g-re gyorsulnia visszafelé, ha amúgy is ide esik többlet, Föld-irányú gyorsító erővektor nélkül is? Ha 11 g gyorsulással esik, akkor már félút előtt el kell kezdenie fékezni, hogy 11 g lassulással is épségben érjen földet, ne pedig kráter mélyéről kelljen kikanalazni.
HgGina 2012.05.31. 09:26:22
kkkchris 2012.05.31. 09:37:43
kkkchris 2012.05.31. 09:40:23
mrbloodbunny · http://mrbloodbunny.blog.hu/ 2012.05.31. 10:13:51
-... és Al, te mit csináltál tegnap?
- Csak a szokásos, nyomattam egy űrugrást, de semmi extra..
sas70 2012.05.31. 12:07:29
lacalaca · http://cydonia.blog.hu 2012.06.02. 18:57:42
A másik pedig, hogy a földi gravitációból eredő nehézségi gyorsulást nem kell mindenáron belekeverni. Ha állsz a Földön, nem gyorsulsz a központja felé. Ha a marslakó seggbe rúg annyira, hogy kb 5 m/s^2-el indulsz el, akkor fél g gyorsulásról beszélünk. A g egy szimpla átváltás, pont mint Joule-kalória, Watt-lóerő esetekben.
Végül az űrhajós. A szöveg azt írja, 11 g terhelés hat rá. Hogy ez most lassulás vagy gyorsulás, csakis nézőpont kérdése. Speciel az űrhajós ugyanazt érzi, mivelhogy a testhelyzetéhez képest ellentétes irányba mozog! Felfelé menet orral előre gyorsul, lefelé jövet seggel előre lassul. Vagyis MINDKÉT esetben a székbe préselődik. Ugyanazt érzi - olyan erő hatást, mely 11 g-nyi gyorsulást képes rá kifejteni.